|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
November mély csöndje lebeg,
út menti fa pőrén remeg.
homállyal szőtt fénysugár,
halott virágnak főoltár. |
|
 V
Olyan nagy szerelem,
amilyen a miénk volt,
kereshetnénk, de nem
találnánk a Világon sehol!
|
|
 V
Oson a hajnal hó-felhők alatt,
a hideg csönd oly némán hallgatag.
A fákról hull a tél zúzmarája,
végtelen béke borul a tájra.
|
|
 V
Fagyott pintyek potyognak
csupasz, leveletlen ágról,
északi szél az avarral táncol.
Kopár tájon romos házak, |
|
 V
Hol vannak a katonák?
Mért nincsenek katonák?
Meghaltak a katonák!
Holtak már a katonák…
|
|
 V
Barátom célja – Magadán.
Le a kalappal, le a kalappal!
Magától megy, saját jogán,
Nem rabvonattal, nem rabvonattal. |
|
 V
A természet egy templom, és az oszlopán élek,
a ködben gyakran zavaros szavakat mondok,
jelképek az erdőben, hol életemet töltöm,
mindent megfigyelek, barátkozom. |
|
 V
Jókora 'látvány-pékség' az életünk.
Középen dübörög a technika; körülötte
ott tolongunk Mi emberek. A világ is
furcsa lett - azért megvagyunk: alszunk |
|
 Gy.
Nem baj, még elbírom!
Cipelem sorsomként,
Vagy ha úgy tetszik ez kereszt
|
|
 H
A Szerelem újra éled
Minden csúf téli napon,
Amikor csípős hajnalon
A szememet kinyitom.
|
|
 H
Hat órakor a harang megkondult,
reggeli szellő mozgatta a lámpásokat,
ennek idejében, álmok, ördögi játékok
forgatták ágyaikban a szép serdülőket, fiatalokat. |
|
 V
én már voltam,
te most vagy,
ő - egészen más. |
|
 V
Terítéken a mának minden galádsága,
vasalt fehér ingben, széles nagykabátban...
Bújtak is a gyávák pince-szűk odúkba
belefúrtak, összehányták undorodva. |
|
 V
Itt állunk mind a halandók útján,
nézzük az eget e sötét éjszakán.
Várjuk a csillagot, a megígértet,
hogy vezessen az életre minket. |
|
 Gy.
Rettenetes ereje van itt a hóviharnak,
Itt muszáj... csukva kell lenni a szemnek és szájnak.
Itt szúr a jégcsap és fáj a hóesés,
Meglásd, majd haza menni milyen mesés… |
|
 Gy.
Szeretnék új életet kezdeni,
de sajnos lekéstem róla.
Az én hajóm már elment
az óperenciás tengeren túlra. |
|
 Gy.
Vasmarkú fagy öleli a tájat,
szél zilálja a tóba fagyott nádat.
Dermedten állnak a partmenti fák,
a tél hideg kése arcomba vág. |
|
 V
Igyunk, igyunk, jó testvérek,
Rogyjon a földre mind, ki részeg!
Királynak – Urunk kéri –
Ne adjunk, mert az vétek.
|
|
 V
Elmúlik karácsony, rideg hétköznapok,
közéjük ünnepet, mondd, ki varázsol?
A függöny legördül, a maszk lemosódik,
ki tegnap még ölelt, ma lemorzsolódik. |
|
 V
Kiégett kályha vagyok, egy üres szobában.
Kitépett virág, egy hideg sírkő ágyában.
Elhagyott szerető, elolvadt jégeső,
üres tér, anyag, idő, ez lettem én. |
|
 V
Dermesztő éjjel borul a tájra,
halálos álom rém éjszakája,
vár-e virradat még, lesz-e ébredésünk
szegény magyarok, nagy a szenvedésünk...< |
|
 V
Ezüstös Hold pásztor az éjben,
csillag-tehenek legelnek az égi réten.
Terelni segít a puli-szél,
a sok csillagkép zenél. |
|
 V
Mert eljött immár, egy zsenge-arcú Új év.
Felvértezve várjuk;van hitünk, friss remény.
Bölcs-szavú vének, ifjak, megannyi új hév,
erőre ébred, világuk örömöt hint felénk. |
|
 V
Van ám smaragd-becsű ruhám,
ledől a lány e fűsubán.
De bézsre vált a zöld özön,
ha szalma-fénybe öltözöm. |
|
 V
Éjszaka érkezet, fénylett a sötétben,
ragyogása nagy volt, szinte el se hittem.
Éjféli szívárvány, hozd el a világnak,
békét és tisztulást, egy parányi csodának. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
