|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Megcsalt ez a zajos világ,
S csendemben a szerelem,
Bár olykor viszonzást vár,
vagy inkább soha semmit sem.
|
|
 H
Este mikor úgy tűnt, hogy az ég is szembeszáll,
kioltottad felettünk a lámpát,
s vágyával az eső válaszolt ablakomon,
Te akkor ott egy hőst alkottál ... szerelemből. |
|
 H
Megállt a röpte. Min vágtatnék - már nincs oly áramlat,
Már nem suhan-zúg a valaha zabolátlan szél,
Dér-zománc üveggömböket csiszol a hideg harmat,
Harsogó hóval lépi át a küszöböt a tél, |
|
.jpg) Gy.
HÚ-HÚ-HÚ! Ez az! De vártuk már! Végre megszületett!
Mert negyedik unokám Alexandra, újszülött lett!
Megjött, december tizedikén hajnalban,
Négy-harmincnyolckor, megjelent e világban.
|
|
 Gy.
giccses csecsebecsék
porosodnak polcomon,
minden darab emlék,
értéke nincs, ki nem dobom.
|
|
 Gy.
Bár a télnek vége még nincs,
Melegen süt most fenn a nap.
Udvarunkon hóemberünk
Ránk csak egy fényképen tekint.
|
|
 Gy.
Hát útra fel! Vagy vár a sírsötét…
A választék, igen, ez volt előttünk.
Ítéletünk: szerény, nyugalmas lét,
S hozzá – biztos legyen! – mi láncokkal kötődtünk. |
|
 Gy.
Te vagy az a lány,
kivel lassút táncoltam egy nyári éjszakán.
Te vagy az a lány,
ki végett onnantól nem érdekel semmilyen szabály. |
|
 H
Dárdával céloztam a Napot.
Szerencse, nem ért találatot.
Éjféltájt ugrom át a mutatók közt.
A másodperc-töredékben szédülök.
|
|
 H
Rájöttem: Te egy édes, átlátszó őszi ég vagy,
bennem mégis szomorú elhagyott áramlás sír,
ajkamon érzem nehéz kitartásukat,
a hallgatás hitregéjét, a lilás színt.
|
|
 V
Az jutott eszembe akkor, hogy ha egyszer,
csak egyetlen egyszer érinthetném szíved, -
s közelebb engednél magadhoz már végre,
oly' közel, hogy fájjon, ha tán elveszíted |
|
 V
Egy óriás torok a végtelen,
és csak falatnyi élv szerelem,
a test eltűnik, borzong valami,
a csöndet elnyújtottan hallani, |
|
 V
Felfeszültem kőkeresztre,
kínszögekkel átveretve.
Sóhajtottam: uram, segíts!
Szenvedéseimen enyhíts! |
|
 V
Mélységes-messzi tág tavak
ámulják majdani sorsodat,
rugalmas-csöndes izmaiddal
megindítod bennem a tavaszt.
|
|
 V
Csillogó hópelyhek,
táncot lejtenek…
Gyenge ágacska, a
hó súlya alatt megreccsen. |
|
 V
Sokszor a küszöbön álltam... néztem befelé,
Sokszor álltam ott, de nem ülhettem tűz mellé.
Sokszor volt jó ötletem, mibe belefogtam,
Másoknak ez sikerült, én meg belebuktam.
|
|
 V
Fagyot gyászol az eső,
Könnyezik a tél,
Tócsa medrében pihen a
Száraz falevél. |
|
 V
Meleg őszi estéken, mikor mélyre hatolva szippantom
lengedező melleid illatát,
egy boldog part születik bennem,
lassan elvakít csillogó forrósága ... be szeretem. |
|
 V
Nem az a gyáva aki fél százszor,
s a nagy világban keseredik,
csak az a bátor ki e világon
szeretni mer,úgy cseperedik...
|
|
 V
Elfújta a szél
nagy szerelmünket,
minden nap jelentkeztél
az Ünnepekben.
|
|
 V
Nem vagyok gyenge, csak Te látsz annak,
ahogy csúnyának, s haszontalannak.
Másként vagyok erős, nekem más pokol ismerős.
Láttam gödör mélyét, estem szakadékba,
|
|
 V
A gyermeki szó angyali,
ha örömteli a beszéd,
féltő figyelem a keret,
s ha lelke kincsét ellesed... |
|
 V
Január nyolc, meglepetés,
Télen, tavaszi ébredés,
Roxi- unokám láthattam,
Okosságát csodálhattam.
|
|
 V
Tűsarkokon már nem járok,
óvatosan botorkálok.
Cipelem fáradt életem,
testem nem segít nekem. |
|
 V
A napkelte reggelre aranyfény kaftánt vett,
Ma is lesz egy új, tán' szép nap, de nem mindegy, hogy milyen.
Lesz szeretet és jólét is, de az bizony kicsinyen?
Megváltásunk… bűneinkből eredeztetett. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
