|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 M
Minden, amit a szem belát,
Itt e föld, mely kenyeret ád,
E folyók tele halakkal,
E szõlõhegyek falvakkal: |
|
 M
Sokak lelkében erősen süt a megszüntethetetlen remény,
Hogy hátha a halál a mennybe viszi, de ez biz’ olyan kemény…
Sokak lelkében nincsen megbánás, önvizsgálat is csak remény… |
|
 H
Ő nem tudta a garázsajtónak kulcsát a zárba beilleszteni,
A szóban forgó egyszerű helyen teljesen belezavarodott.
Nem tudom miért? Talán ilyen volt ő?
Pedig a zárba tenni helyesen, nyitásra ad okot. |
|
 M
A költő dala szétteríti a jót és a sok szépet,
Remélve, hogy növeli a be-fogadó képességet…
Csalogánydalom át is gázol az utcán,
Meg a játszótéren, az út túloldalán. |
|
 M
Elkészült már az uj egyház;
– László épittette –
Oda viszik, ott nyugodjék
István király teste. |
|
 M
Könnyeim hullanak, sírok, egy végtelen könyvet lapozva,
éltem egy nagy regény, fedele sötét, durva és kemény,
időnként, olvasom szép, mívesen írt sorait habozva,
minden lapján, azért halványan, ott csillog a remény. |
|
 M
A hármas bércz, négy folyam határán
Szerető szív ne maradjon árván,
És ha akad árva gyermek, soha
Ne érezze mi az a mostoha, |
|
 M
E zengő világban
Árva vagyok, árva,
Örökös csendesség
Börtönébe zárva. |
|
 M
Szerelmem, egyszer csak döntöttél, elhagytál, csak úgy leléptél,
Mikor lépcső előkerült, Te azonnal arra leléptél.
Szerelmem elhagytál! Egyszer csak életemből kiléptél.
Nem kéredzkedtél, az indokod semmi sem volt, kiléptél. |
|
 M
Fiatal lány az utca sarkon,
vacog szegény, fázik nagyon.
Kis tálca kezében, hat kis
csokor ibolya nyugszik szépen |
|
 M
Mit tész, Uram, ha nékem végem?
Ha korsódként széttörtem éppen?
Ha italodként folyt el vérem? |
|
 M
De lehet csak álom, az is marad egy életre.
Egy reménydarabka, egy kis mámorral fűszerezve.
Nem több ez a gondolat csak egy kis elmélkedés,
És ha el tudnék aludni, ezt az álmot életre kelteném. |
|
 M
Víg napsütéssel érkezett
a konok február,
bágyadt barlanglakónk szőrét
borzolta a sugár. |
|
 M
Felkelő nap sugarai
beragyogták a tájat,
s öregedő diófánkon
a sok kopasz faágat. |
|
 M
A költő dala csalogányszó,
A mely kizeng a lomb alól:
Önbánatát enyhíti véle. |
|
 M
Jártál eszemben, Valéria.
De, itt hagytál, mentél távolba…
Lassan már kopnak az
Emlékek, sok, amaz…
|
|
 M
Sosem láttam ezt a madarat eddig.
de olvastam Poe ilyesztő verseit.
mik valamikor elég jól hangzottak
egy mélabús poeta túdornak.. |
|
 M
Nézd, hogy dolgozik kinn a határban,
Miként szántja a kemény ugart;
Hallgasd, barázdán elhaladtában
Miként énekel bújáról dalt. |
|
 M
Panaszkodik egy vadgalamb
Tiszaparti lombos ágon.
Hogy ő nála nincsen árvább
Ezen a kerek világon. |
|
 M
Már mi sem nincsen, Margarita,
Nem süt rám lelked napsugara.
Emlékemben maradsz,
Ott is engem tagadsz… |
|
 H
Sótalan lét az életem,
pedig a só az lételem –
mondd, Uram, bátran, rám mi vár?
Nem tudok többet várni már! |
|
 M
Jöjj hó! ,
Te fehér, te hűvös csillapító,
Hullj le az ifjú, a szöghaju főre, |
|
 M
Végül is az életünk darabokra hullik, mint a törött tükör,
A sok tíz év, már nem mond semmit, már az öregség, végesen gyötör…
Végül is az életünk darabokra hullik, mint a törött tükör. |
|
 M
Az élet – apró pillanatok lánca,
A megszokott és ritka dolgok tára,
A nem várt egyezések sokasága, |
|
 M
Amott, a bérctető fokán,
vakít a szűzi, tiszta hó,
ragyogva ring a délután,
varázsa dalra biztató. |
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
