|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 H
Az este tinta-kék - veled vagyok -
a Hold ma mélabús, nem is ragyog.
Az égre fagyva néma csillagok,
magány a társ, a sors is elhagyott. |
|
 H
Ott fenn még csak piciny lélek voltál
Egy napon a Földre kívánkoztál
Kerested a helyet, hol a legjobb neked
Oda mennél, ahol várnak és szeretnek
|
|
 H
Becsülöm Őt, mert életem értelme,
Bennem él a vágy, amely mint vulkán
kitör, elsöpör, tűz, izzó hullám.
engem a szerelem vezérelne
|
|
 H
Utolsó kis szalmaszálba kapaszkodj bele
ne engedd, hogy a szívedet bánat lepje be
tündér táncol, és énekel halld a dallamát
neked suttog minden éjjel fogadd meg szavát
|
|
 H
Az élet veled csodaszép. Örülök, mert érzem,
Az én szívem érted ég, a tiéd pedig értem.
Minden veled töltött percet ajándékként kapok,
Amióta találkoztunk, nagyon boldog vagyok.
|
|
 V
Mikor az éj szelíd-vörösben bágyad,
s a Hold seszínű köntöst ölt magára,
felhők bodrában tarka ősz suhan,
csillagok rejtekén magamba zárlak. |
|
 V
S megannyi holttest és egy ezüst-szőke hajú
fekete kabátban amin ott ült egy varjú,
aki csak zengett, dal lengte be a tájat
hírt adva a veszteségről a lánynak, a világnak. |
|
 V
Megfeneklett aggodalom!
Ezt folytatni? Én nem tudom!
Nekem sosem kellett másé!
Boldogított, a magamé! |
|
 V
Eltelt jó pár évem, néha visszanézek.
Nyertem is, veszítettem is sokat.
Találtam hamis, s igaz barátokat.
Csaltam, s meg is csalattam. |
|
 V
Ha elmosódtak hozzád írt levelek;
színezd újra, színezd ujjra...
ne szalaszd el, ne halaszd el! |
|
 MM
Hangtalan, de néha játszik
Körül kering, fuvolázik
Avarra ül, hajba kócol
Fákat legyez, összeborzol.
|
|
 MM
Megállok ott a fák tövében,
Ahol szalagként fut át az út,
A vén szeszélyes szél ölében,
Életem hangtalanságba jut. |
|
 MM
Az ég ugyanúgy messze látszik,
néha a szelet hallani,
|
|
 MM
A férfihűség hiú ábránd
A nő sem fehér bárány. |
|
 MM
Napfényes az utca, rajta sok-sok gyermek,
nem látják, hogy én csak egyedül megyek!
Vidám ottan minden, fű-fa-virág-koldus,
lelkem országútja, egyedül az borús. |
|
 H
Láttam már,
hitet úgy csorbulni meg,
mikor a halál árnya vetült,
bölcsőnek falára.
|
|
 MM
Repülni kósza fellegen,
dalolva ég s a föld között,
ölelve ringna énvelem,
mint kibe ünnep költözött. |
|
 MM
Utadat feléje rózsával hintsd,
nélküle mit sem ér az életed,
vigyázz Rá, örökké kell féltened!
ne bántsd meg soha, mert Ő drága kincs, |
|
 MM
Van egy gyakran visszatérő álmom:
lezuhanok egy magas szikláról.
Látom a testemet összetörve,
furcsa pózban fekszik egy gödörben. |
|
 H
Valamikor réges-régen
sötét erdő közepében
Gombát szedett Jóska éppen,
rátalált egy fa tövében |
|
 H
Hogyha egyszer írni kezdtél, nehogy abbahagyd!
Nem is tudnád, hisz szavaknak örök rabja vagy!
Ez a rabság felemelő, magasztos és szép,
tornyosul az agyadban a sok gyönyörű kép! |
|
 V
Búcsúzom tőletek drága alkotó társaim,
Szárnyalok a gondokkal az élet hullámsírjain.
Elbújok a világ zajos tengerétől,
Visszavonulva csendesen a világmindenségtől. |
|
 V
A Remény tengerén kell átkelni érte
Ha megkérem az Örömöt, biztosan elvinne
A Boldogság hajójára jegyet váltok
Az Álmok szigetén biztos rátalálok |
|
 H
Novemberi hideg eső
Mossa a közhelyeket;
Boldognak lenni egyedül
Csak a Jelenben lehet.
|
|
 H
Kócos szél suhant át a fák koronáján,
és a távolba tűnt. Talán álmok nyomán
érkezett, s az álmok tengerén át elszállt
a végtelenbe; most onnan kacsint le ránk. |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
