|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 V
Csillagfényt szitál az este. Hiába
szeretném, az álom elkerül, nem jön.
Rám telepszik a magány, s folyik földön,
s rajtam, mint sáros víz - fogva igába - |
|
 V
A lélek, mint a szivacs eonok óta mindent magába szív.
Az elme nyitott könyv, melybe a sorsunk fejezeteket ír.
Szívünk az érzelmek háza, a máj testünk vegykonyhája.
Csontunkban megtalálható elemek sokasága. |
|
 H
Vezérünk Kremlnek magasából
láthatja sasszemeivel,
megújult földünk közel, s távol
mily fényesség öntötte el.
|
|
 V
Messze távol vagy már,
fájdalom hasít most belém,
de vigaszt nyújt hitem
tiéd volt létem, tiéd a szívem, |
|
 V
Színes fa levél,
múlik az élet! Ősz van!
Október hava.
|
|
 V
Miért az enyém minden bánat?
Hol a helye a boldogságnak?
Miért kell csak búslakodni?
Úgy szeretnék sokat nevetni! |
|
 V
Csodálom az őszi tájat,
Újult életkedvem támadt,
Hosszú út, fák szegélyében,
Arany napsugár fényében. |
|
 Gy
Köd szitálva száll,
lenn talpára áll.
Ágakon átúszik,
szalmaszál rákúszik... |
|
 Gy
Kérdőjelek a szobámban.
Tekintetem az ablakot karcolja,
hold-magány tükörképe rajta. |
|
 M
Ne integess,
örülj, hogy elmegyek,
a búcsú fáj,
egykor szerettelek. |
|
 M
Ha púpos teve lennél
nagyon szeretnélek. |
|
 M
Az élet, egy nyitott könyv,
tudni kell olvasni belőle.
Ahol a sorok csillognak, |
|
 H
Tűző-rázó-fázó ridegségben égek,
nem találom útját a halovány reménynek.
Hitem fénylő szárnyát jégbordák övezik,
a Napsugár nagy fénye nem melegít nekik.
|
|
 H
Öreg tölgyek között sétálva eltévedt a tudat
Még halovány fényként derengett a gondolat,
de bármerre nézett, nem talált kiutat
Haza akart menni meghitt otthonába |
|
 V
A remény új ablakot nyitott nekem,
Megleltem, elveszettnek hitt gyermekem.
Most ő ad nekem otthont és reményt,
És nem vár érte semmilyen jótéteményt. |
|
 V
A sejteket az aprók zárják,
szuszognak viaszpléd alól,
álmodják rétek, fák virágát,
s hogy méhész jő, nektárt csapol… |
|
 V
Fáztam, de nem melegítettél,
remegtem, de át nem öleltél,
sírtam fájón, de nem simítottál,
hagytál vergődni oly sok éjen át. |
|
 V
"Ha találsz valakit, ki hibáiddal együtt szeret,
Ki minden rosszat megbocsájt s el nem enged,
Aki ha bántod kézen fog, s azt suttogja:
„Nem érdekel csak szeress, úgy mint senki soha!“ |
|
 V
Megfojtott világod harangja súgja
Tétova sóhajod, s, ha hagyod,
Meghallhatod dalát a szívnek,
S, ha megengeded, újra átölel. |
|
 V
Minden olyan
össze-vissza
a fejemben
kavarog a sok
múltérzés;
|
|
 V
Olvasgattam verseimet
milyen volt a hangulat,
tavaly mikor még szeretett
írni és tombolt tudat. |
|
 V
A Nő díszes könyv borítója,
Melyben a történet csoda szép,
Vagy Ő egy sziget lakója,
Mit láb nem érintett soha még. |
|
 V
Ősz melegében
gesztenyefákon csalfa
remények égnek. |
|
 V
A vegyesbolt előtt egy haláleset,
szegény Pista bácsi hat tyúkot temetett.
Későn hallotta meg az autó zaját,
addigra a kerék ellátta mind a hat tyúk baját. |
|
 V
Szemedben fellobbanó tűz
villámokat szórt a zenére
Fényt ragyogtatott az estben,
játszva szárnyat kapott, |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
