|
 Vendég: 39
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 M
De ha senki nem hall,
és dalra sem fakad,
Te dalolj akkor is,
ha szíved megszakad |
|
 M
élünk itt a temetőben ahol anyánk csak felirat
a szürke kő megdől s a fiak gerince
a sors vagy történelem súlya alatt |
|
 M
Félek, úgy félek Kedves,
Fáj, mar, szorít a gyász és félelmem.
Azt már tudom, Jövőm Te vagy,
S hogy mindenben mellettem vagy... |
|
 M
Visszavárom évek őta
A hűtlent, ki elhagyott
Az is lehet, hogy már
Örökre a rabja vagyok! |
|
 M
Fáradt vándor arcát szellő simogatja,
nem találja útját sötét éjszakába.
Fénytelen az éjjel, csillag nincsen fénnyel,
semmi sincs a lelkemben mely fényét szórja széjjel. |
|
 V
Észrevétlen nyeli el ma a tegnapot
Deres ablakomra Napocskát rajzolok
Visszahoznám az időt, hallgatom a csendet
Megfognám a szelet, ne fújja el a meleget |
|
 V
Szivárványnak össze színe
beragyogja lelkemet,
ha embernek van még hite
számolom a perceket
|
|
 V
Felnőtt lettem, az ártatlanságtól búcsúzom
Már nem labdákról, mackókról álmodom |
|
 H
No, nem nagy dolog,
Csak egykis dopping vodkaval
Mehet a kaveba reggel.
|
|
 H
A pusztába kiáltott szót
Nem hallja senki,
A szentléleknek fáj,
S nem tud megpihenni!
|
|
 H
Őszünk java korát
Mutatja a naptár,
Lassú a pirkadat,
Mint a fáradt batár.
|
|
 V
Kosárban sárga birsalma,
szobánkban jó illat lebeg,
Urunknak velünk irgalma,
vigyázva, figyelve szeret. |
|
 V
... és várod szobádban azt mi neked jósolva lett,
Hogy az élet hossza legyen végtelen,
Várod a páratlant, az erőt
Mely képes a köveket is felébreszteni ott a mélyben. |
|
 MM
Egyszer csak a fák ágai
Recsegtek-ropogtak,
Hátranézek mi lehet,
Hát egy kutya, mit kidobtak! |
|
 V
Röpke percek suhannak
Hajolj hozzám a csendes estben
Bátorítsd szívem, omolj vállamra
Könnyeimet simítsd le kedvesem |
|
 MM
Ábrándos szép szemek, csak téged néztelek,
tudtam, hogy kellesz nekem!
Öleltél csendesen, vággyal telt kis szívem
kértelek, legyél velem! |
|
 MM
Szürke köd üli meg a tájat
Lehűtöm az égő vörös vágyat
Fekete szembogaram tágul
Az önismeret fehérje ráhull |
|
 MM
megmosolygott bajaim
mi végre sorjázzátok létem
cipelném de mást vigyázok |
|
 M
Világítsd meg nekik az utat,
Add, hogy keressék a boldogságukat.
A te szereteted vezérelje őket,
Adj reményt a szenvedőknek. |
|
 M
Tegnapoknak szürke vonata kocog a sínen,
Az ablakon kitekint kintre fásuló szívem, |
|
 M
Vörös palásttal érkezett a hajnal
bíborra festve az eget,
Szikrázó ezer-szín lánggal felöltöztetett
minden felleget.
|
|
 M
Hófelhők az égen,
fénytelen szürkeségben.
Téli temetőben
alszik a csend, üzen. |
|
 MM
Álmos szemű Hold, a háztetőre vonz
Néma, halk szárnyú szellő arcom simítja
Felmásztam, de nem vagyok holdkóros
Bámulok homályos szemmel a csillagokra |
|
 V
E helyen találkoztam olyan öregekkel,
ahol az elme versenyt fut a testtel
Vén barázdált arcú csecsemők fekszenek,
s alattuk a rozsdás vaságy se recseg |
|
 V
Jön az éj, a síkság reszketve, fogadja,
bár csendesen, lebben rája tekintete
az alkony pírjai is eltünedeznek,
s nem marad, csak vágyakozása s a kínja. |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
