|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Legyen a vitánknak vége,
kívánom, hogy élj békében.
Soha nem győznénk meg egymást,
világképünk teljesen más. |
|
 M
Itt vannak,Kiket szeretünk
Velük együtt éltük életünk
Valamiért,ők nagyon siettek
Nem is éltek,nem is éltek |
|
 MM
S míg az Úr felé kegyért őszülten eseng,
- magának csekély vigaszt mélán így teremt -
ő tudhatja csak, egy anya, hogy mit jelent. |
|
 H
A lényegtelenbe sült,
most lassan tétbe csap át,
az érzék mi eddig repült,
megváltoztatja hangulatát.
|
|
 H
Lila szoknyájában, sötétzöld blúzban,
tündérleány állt ott kinzó magányában.
Meglátja őt a Hold, gyémántszínű fénnyel,
de bús fejét a kis hölgy nem emelé fel.
|
|
 V
Csendesen bekúszik szobámba
a melankólia
A gondtalan semmittevésben
könnyűvé válok |
|
 V
Cipeltem a csokrokat szeretteim sírjára,
Gondoltam, egyszer csak meglátlak,
Szüleid sírjára is tettem virágot,hátha látlak
Téged sehol sem leltelek, lehet, nem is jössz, |
|
 V
Ha újra kezdhetném az életem,
felkutatnálak én bármerre jársz,
érezné szívem, hogy csak énrám vársz,
édes lényed míg élek kell nekem. |
|
 V
Barátságunk erős fonal,
nem tépheti senki szét,
szeretetünk nézik sokan
irigykedve, szelíd, szép! |
|
 V
Kezemben viasz börtönében,
vékonyka kanóc didereg,
kipirult arcú gyufa fejével
elűzöm a dermesztő hideget. |
|
 V
Szemeid ragyogása rabul ejti szívem,
Vágy szőtte gondolatokba belemerültem,
Szellő táncol, fák lombjain ábrándozik a fény,
Testünk balzsamaként simogató remény. |
|
 V
Fejem nem hajtom meg előtted,
Nem zavar köszönésed, hangod,
Hideg fuvallat jő felőled,
Tudd meg idegen vagy, hallod ! |
|
 V
Mégis hiányzik a pillanat....
Eldobtál magadtól végleg.
Többé nem lesz remény.?
|
|
 MM
Jó-e ez a körforgás neked?!
Elkergeted a nyarat, hogy
Te uraljad az eget?! |
|
 MM
Vágyom adni egy mosolyt
emlékeid közé,
Akkor is, ha bánat költözik
a szíved köré. |
|
 MM
Nyári napnak alkonyán megjelent egy fénysugár,
hamvadó naplementében hideg szellő fújdogál.
Harminc fokból jéghidegbe vált majd át a légkör,
berobban a nagy vihar majd, jeges hóeséstől. |
|
 MM
Nagyanyám szép szava átölelt,
szíve is muzsikált úgy felelt.
Két szeme szelíd és tiszta volt,
ruhája jóságot illatolt. |
|
 MM
Távolra hívott a kötelességérzet
Ígérted visszajössz, ha újra ősz lesz
Bokrok, fák siratják hulló levelüket
Én törölgetem forró könnyeimet |
|
 MM
Álmaiban megjelentél, álmaimban érintettél
Álmaimban átöleltél, karjaimban megpihentél |
|
 MM
Mikor megszülettem,
sírásra görbült pici szám,
apró öklömmel ütöttem a szúró levegőt,
mely tüdőmbe lőtt. |
|
 M
A tél megzörgette október kapuját
Ágak roppanása jelzi az elmúlást
Daltalan reggeleknek némasága vár
Olyan szomorú, sivár kietlen a határ |
|
 M
Láthatatlan csomókat szakít fel fájdalom,
láncszemenként fűzött össze álom valóság, |
|
 M
Ünneplőt ölt a halál kertje,
Újra éled a gyász, a veszteség érzése,
Beléd hasít a fájdalom, s körbekerítenek,
Eleven a holtnak, egymásnak így üzennek. |
|
 M
Ő is hasonló volt, mint a többi ember,
Vidám volt, szenvedett, ellenállni nem mert,
Jó is volt, rossz is volt, néha haragudott,
Amikor csalódott, akkor búslakodott.
|
|
 M
Egymás mellett futnak,
mégis magányosak,
társtalanok. |
|
|
|
Ma 2026. október 03. szombat,
Helga napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
