|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 V
Úgy pörgött-forgott, mint egy árva lepke,
ahogy az Isten aláeregette,
kis könnyű röptű, verdeső ajándék,
úgy lestem, mintha én is hullva szállnék, |
|
 V
A platánfa árván
ablak alatt egyedül állván,
merengett hosszasan,
magányosan. |
|
 V
Miért van az, hogy mindig azt imádjuk,
Aki hűtlen, vagy nem lehet, hogy szeressen?
Miért van, hogy mindig Ő rá várunk,
Lehet, hogy rajtunk csak nevet, |
|
 H
Az ősz hangja zizzen fülemben
A természet varázsköpenyt terít
Az elmúlásra
|
|
 H
Mondd mi lesz velünk,
ha tombol a tér,
csak újsághír leszünk? |
|
 V
„Álmodj egy csodaszép világot:
Ahol kék az ég, a réten virágok.
Álmodd, hogy a szeretet ott örökké ég!
S szived senki nem törheti szét! |
|
 V
Emberséges világ sötétlő régmúltját,
fekete szivárvány fénye hatja át.
Köntösét ledobja a hófehér tisztaság,
sötét árnyak járnak, ott nem nyílik a virág.
|
|
 V
Lombok alatt
az avaron,
lábam alatt
"vala hon" |
|
 V
Kiszáradt meder
örök-csendjében szívek
homokká váltak. |
|
 V
Járműveken ülők köszöntve is lettek,
Hamarosan jobbról szép menyecskék jöttek,
Díszes ruhájukban dalos jókedvükkel
Emelték e napnak ünnepét és hevét. |
|
 V
Arany-barna falevelek hullnak,
őszül, szürkül a horizont
felhők ülnek az égbolton
Hűvös a fel-feltámadó szél
|
|
 V
Színes ígéret-kövekből
látványos, ékes díszekből
felépült a valóság városa,
ingatag falait vihar lerombolta.. |
|
 V
Nem akarom, hogy késő legyen már,
Azonnal gyere hozzám, mert szívem vár
Azt mondtad, hogy nagyon szeretsz
Hát tartsd is be a szavad nekem!
|
|
 V
A villamoson ellopták a táskám
Leszálltam, szaladtam a tolvaj után
Eltűnt szemem elől egy kapualjban
Megbotlottam elestem ahogy rohantam |
|
 H
A folyó hajnalban ködfátylat ölt
Sóhajt, s tova sodorja az időt
Kopott lámpások sápadt fénye
Sejtelmes árnyakat vetít elébe
|
|
 H
Az igazságos bíró minden tettről tud,
Lát és hall mindet, előle el nem futsz.
Tetteinket nem rejthetjük el előle,
Mert ő bele lát a szívünkbe, lelkünkbe. |
|
 H
Hold fényében ezüst szárnyon
Szikrázik a szél;
Hold fényéből ezüst arccal
Érkezik a tél. |
|
 V
Nagy gonddal keverték össze a lelkeket,
Haragból kihozni kell a szeretetet,
Aki gazdag volt, most szegénnyé kell válni,
Visszaélt szépséggel? Mankóval fog járni! |
|
 V
Már oly rég nem láttam az arcod drága Jolánom.
Meddig nélkülözöd még, mondd csak régi barátnőd?
Lenne-e mód, hogy rám pazarolj a drága idődből,
s némi reményt adj? Bízom benned, hogy Te megértesz... |
|
 V
Lehunyom a szemem éjjel,
Hogy vágyam egyesüljön a kéjjel,
Ami a valóságban távol,
Álmomban lehetek bárhol, |
|
 H
Ha jössz, én úgy örülök,
előre így köszönök,
- de jó, hogy ismét látlak!-
súgom, már - úgy vártalak! |
|
 H
Voltam a naivság hálójában vergődő
szótlanul tátogó hal-ember,
de nevetségessé soha sem tehettek. |
|
 V
Fekete fényesség támad az égbolton,
elrepül a magasban egy bús-keserves álom.
Lelkek sokasága most végleg aludni tért,
az élet színjátéka a halál közelébe ért. |
|
 MM
Megcsömörlött órák,napok,hetek,
s míg alszol a homokóra pereg,
Szétfoszlott álmokban várod a folytatást,
de a mutató nem mutat, csak más útirányt. |
|
 MM
Most, csak egyedül ballagok,
Nem ölel át már két karod,
Nem csókol finom forró szád,
Elmentél, nem jössz, hol vagy már? |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
