|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Feladom, kész! Értelmetlen ez
a harc, Önmagammal vitatkozni, de nem lehet
tovább lépnem, S a valóságot nem vállalhatom:
Te sosem voltál az enyém, mindezt csak álmodom. |
|
 V
Őrült szélben, zivatarban
Hallom kiáltásodat,
De nem értem a szavakat,
Elnyomja az iszonyú zaj! |
|
 H
Az alkony bíborra festi az eget
Az égi óceán csendes a felhők felett
nehéz a szívem, hiányod fáj
a horizonton felém az est dallama száll |
|
 H
Tűzpiros lángokkal vöröslött a rózsa,
szerelmes ábrándot a vágyból kifakasztja.
Múló idők árját a végtelen nagy élet,
egy szempillantás alatt csinál nekik véget. |
|
 M
de nem könnyű, nehéz! Nekem ez oly kevés,
nem elég! Más is kell, igenis kell siker,
élmény, mely gazdagít, hang, amely bátorít,
tett, ami igazol, hogy vagyok „valahol”! |
|
 M
és nézd a tükrét. Szúnyogot se ölj,
a harmatcsöpptől zöldet örökölj,
s a túlsó partról álmodd át a fát. |
|
 M
Kegyelet köpenyként hantokon
Krizantémok ülnek, hallgatagon,
Mint megannyi őrszem, félszegen
Őrködnek álmok, emlékek felett. |
|
 M
Dörög és villámlik a sötétség
Zápor után szivárványos az ég
Tűzpiros fények ragyognak az égen
Mint isten küldte csodás tünemények |
|
 H
Magam mögé nézek:
korlátaim számba véve,
látom mivé válhat létem.
|
|
 V
Volt egy ember nagy bajuszú
Története nem lesz hosszú
Távol állt az igazságtól,
Nem riadt a hazugságtól |
|
 V
Ha a mese valóság lenne, már mese nem is lehetne.
Ha a valóság szebb lenne, mégis csak mese lenne.
Ha életem valóság lenne, szerepem vajon mi lenne? |
|
 H
A Nap a Hold szememben kelnek,
bennem évszakok jönnek, mennek
Bánatom van, hiányban szenvedek,
régi barátaim már nem keresnek |
|
 H
Világ, e dátumot örökre vésd elmédbe,
legyen tiéd e nap, ó halhatatlanság!
Ki életünk a rút haláltól megkímélte,
legendák hőse ő, bölcs ember és barát.
|
|
 H
Tisztuló álmokká virultak virágok,
Sírok felett már nem jajong sirató, de
fölötte bolyongón árva lélekhajók .
|
|
 H
A letűnt korok emlékei,
Itt maradtak velünk!
Mesél a múltjáról,
És végig kísérte az életünk.
|
|
 H
Fiatal és szép voltál tizenhét évesen,
én meg álltam előtted fülig szerelmesen.
Megkérdeztem Tőled, hogy hozzám jössz-e drága
leszel-e gyermekeim édes anyukája,
|
|
H
Volt egy leány, szerelmes és oly vidám
én voltam az negyven éve, sors, mi vár
úgy döntöttem, felveszem a szép ruhám,
az a fiú szerelmesen nézett rám
|
|
 V
Ó, mondd, mondd !
Mit akarsz tőlem hallani,
hogy beléd szerettem igazán,
hét év szüzessége kíván.
|
|
 V
Sír a szemem, zokog szívem,
Mily szomorú, az ősz nekem,
Hallgatom a történelmet,
Átérzem, a szenvedőket. |
|
 V
A parkban látta meg, sötét hajára hullt a fény,
csodálta karcsú termetét a zöld rét hátterén.
Már jó szokássá vált, amint a parkot szelte át,
hogy inspirált a kép megint egy új melódiát… |
|
 V
Valaki egyszer álmodni merte a szabadságot.
Reményt, tiszta szívekbe, s egy szebb világot
zöldellő búzatengerekkel. |
|
 V
A minap egyik hajnalon
ismét bekopogott az ősz
résnyire nyílt ablakomon. |
|
 V
Ne higgy a balga szélnek túl bohó,
ölelni vágyik mindent, oly mohó.
Szalad a nyár elé, ha jő haza,
becsapja őszt is mázas szép szava. |
|
 V
Csak 11-éves volt az eltűnt gyermek,
Ép, hogy csak élt, s vége lett az életének.
Fájdalom a szülőknek s bánat a szíveknek.
Áldozattá vált! Nincs bocsánat a gonosz tettnek. |
|
 V
Terjed az erjedés,
duzzadó halmok hegyekké nőnek,
hatalmas erők mozgatják őket...
Rések repednek, nyílnak, |
|
|
|
Ma 2026. október 03. szombat,
Helga napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
