|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 V
Most már október pereg,
Dolgoznak az emberek,
|
|
 V
Magányos sziget
temetőnkben
az 1849-es. |
|
 V
A szerelem
szádra mosolyt rajzol,
szemeidbe fényt varázsol;
ott csillan,
|
|
 MM
A szikrázó hajnal nyitja szemeid görcsös álmaidból,
S a pillanat, amíg mosolyod benned élt,
Csak a jóllakott enyészet eledele,
S napjaid kínzó őrület oldozza fel újra. |
|
 V
Mert gyáván távol maradtak,
Erről többet egy szót sem!
Nem éri meg olyanért harcolni,
Aki az igazáért, nem mer kiállni!
|
|
 V
Bazsalikom,tárkony,
Rozmaring,kakukkfű.
Oregánó,csombor,
meg a majoránna |
|
 MM
Forró álom magányában elégett a szívem,
szerelmemnek fénysugarát tisztulásba viszem.
Őrizd meg lényedben a szereteted lángját,
el ne törje bánat, az érzés puha szárnyát. |
|
 MM
- minden olyan emberi!
mert a csönd szava - a
lélek dala, átölel.
Soha nem enged el... |
|
 MM
Minden rendű-rangú papír,
Toll, ceruza, amelyik ír,
De inkább használhatatlan,
Megőrzése, tarthatatlan.
|
|
 MM
Szívből jövő érzések,
meggyötört szívek,
titokban ejtett könnyek:
élek tenélküled |
|
 MM
A nyárfa várja a nyarat,
tavaszra új lombokat kap.
Az lesz az új kalap.
Ég felé nyújtja karjait,
zöldül, fohászkodik.
|
|
 MM
A kihalt utcákon csak a szellő sétál
Az éj dédelgette csönd lassan odébb áll
Az első villamos álmosan vánszorog
A megálló üres, nincsenek utasok |
|
 MM
Nyárfaligetek
lágy szélben integetnek
mézlevelekkel.
Aranyló ruhájukon
megbotlik a napsugár. |
|
 M
Lefejté ruháját, szememnek látni hagyta
ringó, feszes fehér testének vonalát. |
|
 M
A sárga gömbök úgy lógtak a fákról,
mint akik minden tudnak a világról,
a szilvafát, az öregedő körtét,
a két barackfa mindenik gyümölcsét, |
|
 M
már sárgult a szőlő, de itt ott még zöld,
bánat nincs most, a kedv a bortól dalos, |
|
 M
Az álmom elrebbent, Veled,
De a napom boldog lesz,
Mert, ha csak álmomban is,
De itt voltál velem! |
|
 M
Zendül az ég, friss a határ,
hála Urunk, éled a táj!
Ázik a rét - színes e nyár,
„tarka idő szőttese száll”. |
|
 V
Indul a szüret, véget ért a nyár
Óborral telve, koccint a pohár
Vidámságot kaptak reggelire,
Dalolva mennek ki a szőlősbe |
|
 V
Napfényes hétvége, nyugalmas délelőtt,
ilyenkor érdemes járni a temetőt.
Halottak napja jön, ma még nincsen tömeg,
látogassuk hát meg kinn az „öregeket”. |
|
 H
Lennék bár, egy szólam az éjben..
Szilaj viharral, bátran dacoló,
Késő órán balzsamként a légben,
Úsznék én, a csendes daloló.
|
|
 H
A meghallgatáson,mint jelentkezők nyolcan voltunk,
Egyesével léptünk a két nő elé,
S így fordultunk az alkotásokkal a személyük felé,
Mind bejutottunk,
|
|
 H
Szitakötőszárny
nekifeszül a szélnek
mintha intene...
Fecskék délre repülnek
Talán, majd visszatérnek.
|
|
 H
Széttépnélek, elűznélek,
De a magamévá tennélek.
És mégis...
Darabokra törted tehetetlen testem..
|
|
 MM
Ahogy a mécses éle
hullámokat tört a gyertyafényben
arcodon
csodáltam ékét,
szemed mélységét;
|
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
