|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 MM
S ha kell, elsodor magával,
Ha kell, elönti vágyaink,
De, ha úgy kívánod
Megfejti örök titkaid.
|
|
 H
Figyelsz, mégsem hallod
mit susog a léccel vert
diófa sárguló levele.
|
|
 H
Fáradtságos éjjel, virrasztottam hittel,
meghalok álmodni halkuló reménnyel.
Fáj a torkom nagyon, s alig bírok állni,
a hajnali napfényben kellett hazamenni.
|
|
 H
Elhulló idő, illanó tegnapok,
Még itt vagyok, még itt vagyok;
Gördülő dombok, morajló horizont,
Nyöszörgő sír, száradó csont,
|
|
 M
Szólj csak gitár, pengesd dalodat,
tán meghallja a csodás hangodat
Nyitom az ajtót, már látom csillag arcodat,
de a húr hirtelen elszakadt |
|
 MM
Szép színes ruhájukat a fáknak
Letépte a viharos őszi szél.
Ez már annak a jele,
Hogy közeleg a Tél. |
|
 M
Puha pihe pelyhek
párnádban pihennek.
Hajtsd le rá a fejed,
hunyd be álmos szemed. |
|
 M
Lombok a fűzfán, parton a lány,
várja a kedvest - jön ma talán,
oly gyönyörű így félve - sután,
vágyni egy édes férfi után. |
|
 V
Őszi hajnalon idézem a tavasz illatát
Képzeletemben virágzó barackfa vagyok
Gombolyítanám vissza az idő fonalát
Átélném, hogy szerelmesen ölel karod |
|
 H
Eszem a múltba visszajár,
kissrácok voltunk még,
kinn vártuk, mikor ébred már
a későn jött vendég.
|
|
 H
Hogy megzavarta kedvünk egy csalfa kéz!
Csal a világ mutatja szép, köntösét,
de belsejében, mint a halál sötét,
vígságom búra s epére vált a méz.
|
|
 H
Mit látok a két szemedben, azt a csillagot,
úgy vigyáz rám minden éjjel mint az angyalok!
Milliónyi tündérmese, mesél most a Hold,
együtt voltunk, együtt leszünk csak is boldogok!
|
|
 V
Már nem simogatsz,
tüzed sem melegít fel,
fénytelen napom. |
|
 H
Sötét bársonylepel az égbolton
Csillagok szikráznak az égi óceánban
Kristálygyöngyökként ragyognak
Árnyak terülnek sápadtan
|
|
 H
Szobám magányában álltam oly csöndesen,
napnak fényessége, nem ragyogott ott benn.
Szívemnek harmata mely látható volt ott,
boldogság csepegett oda, mélabús szomorúságot.
|
|
 H
Kijártam az Élet iskoláit,
Az eredménnyel nem volt hiba,
Sajnos a boldogságból.
Megbuktam én mindig,
|
|
 MM
Nyelvünk nedves,
nedvének neve nyál,
nyál nélkül nem nyelhetünk,
nyalással nyerhetünk. |
|
 MM
Én egyfolytában nevetek,
ezt abbahagyni nem lehet!
Kinevetem a látszatot,
örömre váltom a bánatot! |
|
 MM
Olvasgatom a régi verseid
hisz újakat már nekünk nem írsz. |
|
 MM
Nehogy azt mondd, nem tudod, milyen a romantika,
szíved dobban, nyílt titok, itt van Ő, egy új csoda, |
|
 H
Nevetésed,mint a tüzes pipacs,
virágzó parázs.
Szerelmesen nézel.
Gyengéd vagy,hű és odaadó.
|
|
 H
Hisz amíg megismersz,
és én téged,
mindig felmerül bennünk
a kétely. |
|
 H
Ó égiek, sok évem hová loholt
mit valóra vettem, csak csalóka fény?
De, jaj, hogy úgy van csupán aludtam én,
éltem, vagy ez csak álom csalása volt? |
|
 V
Elveimmel szembe menve, kitört üvegen át
Kidobva az észt, csak a szívem lát
Miattad nem mertem hozzád közeledni,
mert te mindent pénzben fejezel ki |
|
 V
Egy szép színes őszi levelet
borítékba teszek
Elküldöm Hozzád, lágyan
rá csókot lehelek |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
