|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Segítjük egymást, toljuk a másikat
buzdítjuk, ha fáradtan megroskad.
Nézz mindig a fénybe! - sose a sötétbe
az csupán elnyel, míg ez felemel!
De csak, ha vége?
|
|
 V
Minden kis hullám elpihen este,
hisz elfárad nagy hullámok fölött,
lehunyva szemét, úgy alszik csendben,
a víztükör ezüst fénye között. |
|
 V
Búsan, akár félmámorban is
Eszembe jutsz, s jó magam is...
Mi lesz velünk?
Kik vagyunk?
Külön, vagy egy úton téblábolunk?
|
|
 V
Dermedten szemlélem e gigászi falakat,
Elmémben lapozom a borzalmas múltat.
Behunyom szemem, felbolydul a csend,
Sűrűsödő léptek zaja, parancs szava cseng,
Becsapódó gránát robaj fülrepesztőn zeng. |
|
 V
Nincs két dallamos sor, ahány – annyiféle,
Nem tudnám ráhúzni semmilyen zenére,
Olvasom a verset, koncentrálok végig,
Hátha csoda folytán egyszer „összeérik”… |
|
 V
Ezernyolcszáz harminchetes évben,
kezdődött el dicső működése.
Pesti Magyar Színház volt a neve,
És a Blaha Lujza tér lett helye. |
|
 V
Reggel, homály, ébredés, gondolkodás…
A homályos reggel gondolatébresztő.
Fény, törés, ablak, cipő…
Ablaktörés? Nem, fénytörés a cipőn. Cipő az ablakban? |
|
 V
Vitted fel a Golgotára.
Ádáz kövekkel dobálva.
Ostoroztak, kigúnyoltak.
Tövissel megkoronáztak.
|
|
 V
Végtelenségig leharcolt sorsok,
aszalt gyümölcsként lógnak számkivetve,
kiszipolyozott álmok ébrednek váll vetve,
arcokon reggeli ráncokat szülve. |
|
 V
Patak parton
öreg ösvény ballag,
dérré dermed a hajnali harmat.
Csupasz ágak lombkönnyeket sírnak. |
|
 V
Mikor jobban
megismertem éned
rájöttem elkel
hagynom téged |
|
 V
Hibáimból soha nem tanultam,
imakönyvbe préseltem a múltam.
Előveszem néha esti csendben,
harmat gyűlik olykor a szememben. |
|
 V
Napunk fényét vesztett, elizzó zsarátnok.
Szívünk is megpihen, – megfáradt zarándok.
Vén fákról lehullik rőt levelek lánca,
őszi karneválon, halott lelkek tánca. |
|
 V
Barátságunk harminc éve töretlen,
gondolatban elkísérsz és jössz velem,
bánatod van, érzem, "hallom" hangodat,
nyomban felkapom a telefonomat. |
|
 V
Tompa fényű novemberben
Fényről álmodik az ember. |
|
 V
Itt van a nyár, újra már
Jön a folyó, jön az ár.
Meleg a nyár, süt a Nap
Teljesíti vágyamat. |
|
 V
Átok rád, és égjél. Piros tűzrakáson.
Piros pipacsot kapsz, hogy melleidbe vájjon.
Enyém az a virág; mérges minden szirma.
Lehoz téged hozzám. Ide, a pokolba. |
|
 V
Feloldódhasson szavaidban,
Békét találhassak karjaidban.
Hozzád közelebb visznek a napok,
Veled, tudom, sokat kapok. |
|
 V
Minden szenvedés, minden szenvedély,
Minden mi volt, s ami történt,
Ott van benned, velem,
Hol a hegyeket átölelő harmatcseppek |
|
 V
Nézz reám gyermekem,
s a felhők közül átcsillan az ég kékje,
szemedben szikrát vet a napsugár,
mélyén ott él a szeretet fénye.
|
|
 H
Figyelj kincsem, nekem nem megy
ez a boldogság-találás,
félrecsúszott rendszeremben
elhagytam a rálátást.
|
|
 V
A továbbiakban is segíteni fogom,
Amiben és amikor csak tudom,
Mert nem szeretném, hogy
Magára maradjon, |
|
 MM
Velem vagy és Veled vagyok titkos gondolatban,
Nem ismerlek, mért élsz bennem ily vágyakozásban?
Mondd, miért van ez érzelem, olyan mélyen belül?
Mi az, ami táplálhatja, és miért lelkesül? |
|
 MM
Most az ősz dalol s nyomokba lépked,
álmai fátyla már dér borúja,
s ahogy ringatóznak, kergetőznek,
levelek hullanak szomorúan. |
|
 V
Vetkőznek a fák,
mezítelen ágaik alatt
hever az avar,
üzenetet írt az Ősz, |
|
|
|
Ma 2026. június 11. csütörtök,
Barnabás napja van.
Holnap Villő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
