|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Kapun túli életemet
biztos, hogy majd szeretem,
álmaimban sokszor láttam,
mosolygok majd csendesen.
|
|
 V
Zorddá vált az idő simul rám a sapka.
S valahol mély rejtekén,letakarva,
A nyárról álmodik a fehér kalapka.
Fotók, a fájlok tiltva,s egy néma mappa. |
|
 V
Már nem akarok megfelelni se másnak, se neked,
nem akarok letagadni kispárnába zárt könnyeket.
Nem akarok más lenni-már oly rég voltam önmagam,
s az a néhány röpke óra már úgyis nagyon messze van. |
|
 V
Halkan hullik a pelyhes hó,
fényes a tó.
Tükröt tart a sok csillagnak,
fényt ragyogó..
|
|
 V
Ennek a hajónak te vagy a kapitánya,
Ne hagyd hogy rángassa, önző vad vihar,
Csakis rajtad múlik életed iránya!
Hogy' küzdesz a tenger hullámaival? |
|
 V
Ködfátyol övezi hajnali órákat,
Opállepelként uralja a tájat,
Kitisztuló égbolt, napfényes délelőtt,
Avarban botorkál a megfáradt ősz. |
|
 V
a vég nagybácsija a csönd
körbejár a múlás tender
önmagát pusztítja a lét
öntelt luxusa az ember
|
|
 V
De ha egyszer mégis eljössz, hiszen
Lázasan - éjjel nappal vártalak -
Illatodról érezném, hogy Te vagy,
Pedig csak álmaimban láttalak. |
|
 V
Takarj, te új, friss márciusi hó,
takarjad el a piszkos, foltos régit,
szemünk elől rejtsd el egészen, óh,
s könnyű pelyhekkel borítsad be végig.
|
|
 V
egy aggályos gálya mely evezők
karjain leng lendül ki hal előbb
szembe a széllel szembe a habbal
ormótlan vitorlába bele-belekapva |
|
 V
Csendes az utca, egyedül járok,
csak gondolataim kísérnek el.
Mellettem oson az út menti árok,
fölötte egy fáradt híd térdepel. |
|
 MM
Erdők,rétek szaga ömlik
árok partjainál pipacs int
fasorok hívnak a ligetben
felszakad és torkomig árad a múlt
tűnődve mulat az idő. |
|
 Gy
Ha megbántottál valakit,
s lélekben most már bánod,
ne fokozd lelked kínjait,
legjobb ha megbocsátod! |
|
 Gy
Lement a nap. Lassan kigyulladnak a lámpák.
A füst giccses táncot lejt előttem. Nem hat meg.
Csak a zene, ami képes erre. |
|
 V
Egyszer, majd ott a padon, már csak
nevetni akarok. Bújni hozzád, mélázni,
virágokat öntözni és gyönyörködni.
|
|
 V
A letépett rózsát nézem,
Benne az ősz lelkét vélem.
Lelke virág fent az égen
Talán ott egy csillagképben. |
|
 V
Napfényben ragyogtad mosolyod,
Ajkaim szomját csillapító vággyal
nézlek, tündöklő fény játszik arcodon
szeretlek, nem tudok élni mással |
|
 V
Ahogy jöttél, csúf betegség,
Úgy hagyd el a lelkem testét.
Nem kívánom, másra ragadj
És azt sem, hogy nála maradj!
|
|
 V
10 éve is van már annak, hogy elém toppant Parkinson Úr.
Végig mért, biccentett, majd kezet rázott velem váratlanul.
Parolája nem szűnik, nem enged, ráz- ráz fáradhatatlanul.
Most már tudom, így lesz ez életem végéig, változatlanul
|
|
 V
Érdeklődő kérdések=kérdezősködés,
Felelések=figyelés
Tekintés= nézés,
Szemezés= érzés. |
|
 V
Hajnalodik.
Csend rázza a redőnyömet,
rög roppan szét az úttesten,
fájdalom-sóhaj száll lebegve,
talán szebb lesz a világ reggelre. |
|
 V
Tévedtem ,
mint annyian és annyiszor.
Lelkemet.
Kitártam,magamat adom,a címszó! |
|
 MM
Rájuk én ügyet sem vetek.
Szegény világ! Nagyon beteg!
És amíg tollat bír kezem,
eretnek verset vétkezem. |
|
 V
Szívemben egy apró remény,
hogy újra jössz Te még felém!
Érinted a szívem, lelkem,
vágytól feledve a nevem. |
|
 V
Fehér dér megül jáde kövön,
fagyos az éjszaka gyöngye,
ezüst-köd néz hold-függönyön,
jeges lehelete föd be. |
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
