|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 Cs
De el kell számolni magammal,
Mit tettem jól vagy rosszul.
Ezeken változtatni már nem tudok.
Élettapasztalatom utódaimra hagyom. |
|
 Cs
Lesz-e majd hó végén kenyérre pénz!?
A gyereknek bundás csizma, kabát!?
És a hideg szobában éjszaka
a férj, az apa átkozza magát! |
|
 H
Szent Crispin napja nem jön bárkinek;
A többiek tán észre sem veszik.
Számukra minden taposómalom,
Csak vonulnak az arctalan napok; |
|
 H
Szívem tépte most a hangod kedvesem,
beteg vagy, s én nem lehetek ott Veled,
esténként majd hívlak Téged, ott leszek,
Barátom vagy, feldobom a kedvedet!
|
|
 H
Szerelmünkről írok Neked
feltölti lelkem és szívem,
tudod azért mert szereted,
s még értem dobban a szíved.
|
|
 H
Szőke haja tündököl a fényes napsugárban,
gyönyörű arca ragyog a fényárban.
Hajában virágzik a tűzpiros rózsa,
szemeit, mint a Hold nagyokra kinyitja.
|
|
 H
Fény és árnyék veled szállnék,
Ha benned van a jó szándék.
Fény lehetnénk mind a ketten,
Mihez nem kell semmi érdem.
|
|
 H
Nem tudta, láttam ott,
Mikor az útra szállt;
Félbecsípve egy kukacot
Nyers csemegét talált. |
|
 Cs
Szívem a torkomban
Lelkem a holnapban...
Te jó ég, hogy mi lesz?
Ez jár az agyamban. |
|
 V
Októberi emlékképek
Ötvenöt éve azt hittük végre,
Lángbetűkkel írtuk fel az égre,
Rabigánknak vége, letörtük,
Már-már önfeledt’ megünnepeltük.
|
|
 V
Az a kis zápor a
Vesztünk lett,
Szerelem járta át
Testünket. |
|
 V
Ma is csak a kezedet fogom
Ha kell, ajkam nyitom szóra,
De ha úgy kívánod, leszek én
Szíved kertjében nyíló, örök rózsa!
|
|
 Cs
Hó párnáján ül a hold
Ablaküvegemre rótt
Jégvirággal érkezett
A téli éj kéjesen.
|
|
 Cs
Nagy lettél! Erős! Jellem nő Benned!
Mára tudod mi jó, s mi nem!
Lassan megállsz a saját lábadon,
s egyszer talán Te óvsz engem! |
|
 V
elkéstem, mentség nincs, ígértem...
Maros parti fűzfák illatát
Tavasszal elküldöm, emlékezz! |
|
 V
Az elég nem elég! Az ősz ünneppé vált,
gyümölcsök terhétől roskadozik az ág!
Mélyre hajolva suttogja panaszát,
s az almák hangja tompa puffanás.
|
|
 H
Látod-e kedves, mily nagy a hó most, leple alatt még
alszik a város amott. Tél dala padra fagyott.
|
|
 V
Vágyom rá, hogy két karodba zárj,
Mikor szíved értem kiált!
Vágyom rá, hogy magadhoz ölelj,
Mikor ajkad csókot követel!
|
|
 V
mind ritkábban kábít a költészet
számomra az eszme csupán testcsel
nálam most szinte minden egyre megy
ábránd vagy élet ugyanaz sebhely |
|
 V
ma nem hergel engem a haszon
mert szeretet a lélek zsoldja
számítók közt megvívom harcom
szóezred áll agyamban sorba |
|
 V
Hullt levél a talajon
Barna, vörös és sárga
Táncot jár az avaron
Zizegő társasága
|
|
 V
Nem gondolkodni,
érzéseidre hagyatkozni
sokszor a legnehezebb,
|
|
 V
Futnak az évek, mi meg utánuk,
Ötven év fél évszázad, hogy elballagtunk!
Nem hisszük el, hogy már itt járunk!
Várt bennünket ódon Iskolánk,
|
|
 V
lázadó tömeg
haragja izzó láva
ömlik nyomába
|
|
 V
Írni tudsz Te, nem is kérdés
mit én felteszek Neked,
hanem inkább egy megérzés
szöget ütött lelkemben.
|
|
|
|
Ma 2026. június 10. szerda,
Margit, Gréta napja van.
Holnap Barnabás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
