|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Jöttem volna inkább hozzád,
Hogy karjaimba zárjalak
És millió csókkal a szánkat,
Összeforrasszam nap mint nap! |
|
 V
Már enyém vagy, s tiéd lettem én is,
Édes titkunk a rét őrzi csupán,
Rágondolva meghatódom mégis,
A vágytól izzó nyári éjszakán.
|
|
 V
Születésnapodon
köszöntelek szeretettel,
szívem minden melegével.
Legyen ünnep életed,
vegyen körül szeretet. |
|
 V
Légy szerelmes belém.
Légy az én kedvesem.
Légy hűséges feleségem,
Örömben, bánatomban. |
|
 V
Örök hideg rázza majd tested,
szemlehunyást sem engedélyez,
elveszíted így a hitedet,
csak a szakadék meredélyez,
beleszédülsz, mélysége lehúz. |
|
 V
egy emlék a sóhajok közt,
melyet már nem pöccint félre
hanyag mozdulattal a most
és bûntudatot sem ébreszt |
|
 V
De
hamar szürkére mázolta Őt
- hideg köpenyéből
árnykezét kinyújtva -
a lopakodó sötétség. |
|
 H
Szeretettel megkereslek:
- Nevetned kell? Gyere el!
Nevettetve kedvet emel
emberekben eme hely. |
|
 H
Figyelem a tekintetét,
árva gyerek, úgy tudom,
szülei Őt nem szerették,
vele van a fájdalom. |
|
 H
Hiszékeny, kicsi, zöld levél,
A fagy, ha rád talál,
Gyors randi, bók, meg egy-két csók,
S az ifjúság elszáll.
|
|
 H
A pénzes emberek faragott képeket csináltattak maguknak,
S aranyozott állványra tették a templomi székek felett,
Azonban a Jó Isten ilyet nem engedett,
A bekerített helyre Ő be nem lépett.
|
|
 Gy
A ravatal mellett.
drága jó anyánk
nem sirathattalak,
pedig összefonta életünk
a másság. |
|
 Gy
Görbebotra támaszkodva
idősödő úr biceg,
vele szemben tűsarkakon
csinos ifjú hölgy tipeg. |
|
 MM
Repülhetsz madár, utadban sugár
napunknak fényén töltheted békén
rövidke léted, kerülvén földed
halandó lényét, védtelen fészkét. |
|
 MM
Csak körbefordul a világ,
És újra visszatér;
|
|
 MM
Nem mindig a bölcs hallgat,
Néha kellenek a szavak.
Bölcs tudja, mikor kell a szó,
Ki mit akar, mi a jó.
|
|
 MM
Elromlott a számítógépem,
Pont interneteztem,
Elszállt róla minden,
S az idegtől majd megőrültem. |
|
 V
rám borul
újra füstös alkonyat |
|
 MM
Altatott magány, magamra mértem
Kínfeszületed vállamon hordom
Az őszi szél fekete gyászt lobog
Hajamba fűzi régvolt gyermeklétem.
|
|
 MM
Az õsz, mintha surranóban
lépegetett volna felém,
csendes volt és ugyanolyan
hideg, mint a csintalan szél,
|
|
 V
most látlak még perc oly kevés
homokként szóródott szerte szét
lelkek ladikja fenn ringva vár
beszállok hát, fogadj be új világ. |
|
 V
A múltnak árnyfalai ledőlnek,
Megvillan arca egy szebb jövőnek,
Oszlik-foszlik minden ósdi, avitt,
Fölöttünk új égbolt hajnalodik.
|
|
 V
Ki tilthatja meg nekem,
Hogy őrízzem az emlékeimet,
Ki tudja, hogy mennyire fáj?
Ki mondja meg, hogy bármíly rég volt,
Szeretni muszáj! |
|
 V
Mosolyra húzódott ajkam,
Szorosan ölelt két karod,
Fülembe azt súgtad halkan,
Most csak a csókom akarod.
|
|
 V
Begubódzva ülök és várok.
Begubódzva ülök és nézek s jobb lenne máshol?
Mert nem egyszerű a semmi ,se most ,se akárhol !
|
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
