|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
.jpg) V
Minden út lefelé visz,
mégis egyre több utat nyitsz,
bölcsebb ki lejjebb kerül,
megtapasztalta, ha sárba merül, |
|
 V
Elterpeszkedik
egy elképzelt vidéken
- ahol a gémeskút
belebámul a tájba - |
|
 V
Felépült bennem a hit-vár
bár nem tudom miben hisz már
bástyafalból fény villantott
sajgón-sántán, de elhagyott.
|
|
 V
éltem már át tavaszokat;
rügyet bontott sok faág,
és vártam fagyos hó-napokat,
vagy szirmokat szórt sok virág, |
|
 V
Csak egy fekete tehén volt a falunkban,
S meleg, mint a nyári por,
Saroltának hívta a kondás ...
A kondás Cigány Pista, Ő volt felette az úr.
|
|
 V
Te vagy az
Élet,
Szeretlek
Téged. |
|
 MM
Legyen társa, ki megérti,
mellette áll, megsegíti.
Nem jut eszébe a kötél,
zenél neki az őszi szél. |
|
 MM
Tengerparti vízió,
Fürdik benne a viziló.
A teraszon a sok vendég
kaviáros csemegét rendel. |
|
 V
Még gyönyörű szép az erdő,
késő őszi napsütésben,
ahogy ragyog a napsugár,
a megmaradt falevélen. |
|
 V
a
csendet mely kései magányt terem
küzdelmeid ketrecéből
nincs már kijárat |
|
 V
Pörögve szaladt el ezer év előtted
és porladt semmivé
ahogy büszke törzsed sikoltva dőlt le
s zúzott halálba távoli bölcset
ki fejszét emelve mint pióca szívta véredet |
|
 H
Anyukám és jó apukám,
miért születtem meg én?
Nem kértem az életemet,
de most tudni szeretném! |
|
 H
Hullik a fűre a sárga levél, dagonyázik a szellő;
Ősz derekán az idő szép, kegyes, ünnepies. |
|
 H
lassan mentem magam a sokkból
hiánytüzed szívemig kormol
együtt feküdtünk itt te meg én
de most csupán a csönd a cselekmény
|
|
 H
anyagból s életből tekert
hatalmas gombolyag a Föld
bárhány színnel varr az ember
a remény mindig smaragdzöld |
|
 V
Fények sejtelmén
magányba-oltva
piheg a remény,
évek mákonyán
szeretet remél. |
|
 H
Életben tartom azt a pillanatot
Emlékeim édes újraidézésével,
Amikor mosolyogva megszólított. |
|
 H
Néha úgy tele vagyok,
Lógnak a gondolatok.
Hagyni kell őket menni,
Egy kicsit megpihenni.
|
|
 V
Drága kedvesem, oly sokéve vagy odafenn
mesélhetnél nékem arról, ami ott a szívedhez szól
furulya-hang egyre inkább beivódik lelkembe
ki az, mi az, ami téged fönntartott a mennyekben? |
|
 V
A szürke ég alatt
vörös-aranyban állnak a fák
Viharos szélbe hajolva
az eltűnt nyarat siratják |
|
 V
Vékony ferde-szél a dombok felett vihog
szíven döfi a csillagokat és elrobog ...
Távolban nyugalom, derűs délután cammog
vele megy a jókedv és én itt maradok |
|
 V
A téren pattogós zene,
Egy rezesbanda remeke.
A zenét hallgatja egy padon,
Közben a lányokat bámulja.
|
|
 V
Tömegérzések jönnek átutazóba,
elidőznek kicsit a büdös valóság-váróba,
és amikor a hely tömötté válik,
egyszerre siet tova a még el nem indult vonatra... |
|
 V
Aztán a sodrás csillapul,
kilátszanak a partok,
még zavaros vagyok alul,
még nem tudom, mi hajtott,
|
|
 V
Egyedül egy sötét szobában és csak szeretünk
És szeretünk, boldogok leszünk és nevetünk! |
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
