|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
az ágakon és gallyakon át
megszűrve pókfonál a fény
befon egy alakot a temetőn
|
|
 V
Kitakarsz az éjszakából,
ha megérint a hajnal,
lassan bontakozunk a félhomályból,
vonások nélküli arccal. |
|
 H
Érkezett a leveled, óh' istenem,
olyan régen nem voltál Te már velem,
álmaimban öleltél, el sem hiszem,
mint ahogy még eddig engem senki sem. |
|
 H
Borús az alkony, szomorú,
Bőg tenger és vihar,
Mint sirályszárny, oly villanó
A fehér víztaraj. |
|
 H
Ki tudja, meddig leszek még
a gyertyalángon innen,
talán már ma éjjel
véres lesz az ingem, |
|
 H
Hűvös légtömeg borítja a napsütötte tájat,
a holtak lelkei mind közöttünk járnak!
Velünk vannak régelhunyt rokonaink szellemei,
tarka barna falevelek zörögnek mint a lélek jelenései.
|
|
 V
Oly csöndesen mentél el, nem vártál haza,
Tárt karokkal fogadott az angyalok hada.
Fájó könnyeim lelkemre jégpáncélként fagytak,
Huszonkét év elteltével mély sebeket szaggat. |
|
 V
Ne nézz hátra, előre láss, mondom én
hagyd a múltat, felejts mindent, kérem én
dobj el mögéd minden volt-ot, hallgass rám
ismerem a gondolatod, jobban nálad, úgy biz'ám. |
|
 Cs
Valahogy csodaszép a világ,
S, ha látod, hogy nincs halál,
Meglátod önmagad, aki lát,
S amit látsz, meg is hallod,
Pedig nem hallgatod.
|
|
 Cs
honnan jöttünk,
talán megfejthetjük,
előző életünk bűneit vezekeljük.
Hova megyünk? Ahova mindenki más.
Egy kérdés felettünk bujkál: |
|
 Cs
Életet kaptam egykoron
Életet, s egy örök hajnalt,
Melyben végre eljátszhattam,
Hogy én vagyok az angyal!
|
|
 Cs
Agyonhajszolt világunkban
a béke egy kis szigete.
Ősszel mikor szitál a köd
könny ül mindenki szemére,
gondolván szeretteire.
|
|
 Cs
Elszállt a pillanat,
óra áll, tűnik a lét,
idő dobbanása,
örök fényeket remél. |
|
 Cs
Gyertyát gyújtok
őseink Szent Hitéért!
Régi hősök
mindahány csepp véréért! |
|
_0.gif) V
Elmentetek gyorsan,
S a számunkra
Rendkívül fájdalmasan,
Szívbemarkolóan. |
|
 V
Így emlékezünk rájuk
Hogy nem feledjük Őket,
mert szívünkben az
Ő fényük ragyog. |
|
 V
Ez van a szívben,
és ez az észben:
születtünk negyvenben
és lettünk már negyven,
míg valamit elértünk… |
|
 Gy
Délibáb vagy és varázslat,
Ne öleljen át a bánat.
Gerjessz bennem mindig vágyat,
Forrón ad a kicsi szádat. |
|
 V
Magányos éjszakán
oly búsan szól dalom,
e mocskos világot
örökre elhagyom. |
|
 V
Tövises a vadrózsa szára.
Most kaptam ajándékba.
Megfogtam, vérem csordult,
Most már hiába bánkódom. |
|
 V
Megjött a várva-várt
szerelmes levelem,
szívemnek nyugtatója,
Szeret a Kedvesem! |
|
 V
Mécsesem lángja
Meg-megremeg,
Értetek sír
Faggyú könnyeket. |
|
 V
Nincs rím,
labilis ritmus,
kész labirintus
ez a vers!
|
|
 MM
Mécsesek ezrei pislákolnak az estben,
mint lelkünket visszaverő dalnokok,
százezer szám csillagok fényében,
csak széttárja karját hívogatón,
s egy-egy elment hiányzót hazavár. |
|
 V
Most még ajkad vidám
nótákat énekel,
de ballagsz majd Te is
csöndes, bús léptekkel. |
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
