|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 Gy
Tisztán a szeretet marad meg ekkorra,
magányos szíveket senki se találja.
Átölel a párod karjaiban álmodsz, |
|
 Cs
Elsirattalak. Kicsordult a lelkem,
mögöttem az ösvény száraz nem maradt.
Az ősz vadhajcsár űzte el a nyarat,
szívemen tapos, kongó üres telken.
|
|
 V
Kedvelem a telet,
mert ugyanakkor kedves szemlélet,
A hó látványa,s érzékelése kelt bennem
szép érzéseket, s kellemeset, |
|
 H
Az elég nem elég ! Örömben az ünnep.
Az ősz ! Nem ág az amin soha nincs gyümölcs,
Már szinte roskad, a dús termés nem különc,
Lepottyanó alma tompa hangon üzen.
|
|
 H
Boldogság-szérumot szeretnénk inni
hol keressük, ki árulja, él-e még
a titkok kovácsa? |
|
 V
gyurmáz az idő számára
a percek apró sikerek
születés és halál között
csábító múlás integet |
|
 V
Ti is halljátok a harangok bús hangját?
A halállal már megvívta barátom a harcát.
Kíséri útját egy eltévedt holdsugár,
nincsen visszaút, már régen más úton jár. |
|
 V
Ragyogón, ott lesz holnap is és azután
S a napok peregnek egyformán
Te ezt már nem láthatod, a halál rítusán
Lezártad a szemed némán, az életzátonyán
|
|
 V
gond a bajt kiérdemelte
tépem magam itt a kertbe’
két véglet közt ma sincs átlag
a szegénység rak rám zárat |
|
 MM
Egyszer meghal minden levél
Felkapja és viszi a szél.
Szólni nem tud, mert már nem él,
Amikor hull, ő még zenél. |
|
 V
halasztani végső megméretést,
még élni, látni, takargatni bűnöm,
az eredendő bűnt, a születést. |
|
 V
Amikor múltamba visszanézek
elfog a félelem és a kétely,
ekkor én szívemből jót remélek,
hogy létezésem nem csupa kétely. |
|
 MM
mosd meg szemeidet világ
vakságod Őbenne megláthatod
nyavalyás szegény és meztelen vagy
habár a rongyaid cifrák |
|
 V
Reméltem, hogy útjaink
egyszer majd újra találkoznak,
mint távolba két sínpár halad,
de az állomáson összefutnak. |
|
 MM
Az elég, az nem elég! Ünnepi lett!
Nem ág, amelyről a gyümölcs hiányzik,
Melyre hajlik, panaszkodik termése,
Ha esik földre az alma ütődik! |
|
 MM
Ma randevút adott a hold az égen.
Keleten bevárta a napot,
míg kövér hasából
a makulátlan kék ég
egy apró darabkát kiharapott. |
|
 MM
A Tisza fodrozó habjain.
Búcsút intenek hamvai.
Viszi a sodrás lefelé.
Várja őt egy legény. |
|
 V
Havas csatamező
halott katonák teteme,
háborús csata utáni este...
|
|
 V
elnéz a város kutyapiszka felett
a barnamezős megbocsátás
az égrozsda előtt aprókat hegeszt
néhány késői halogén ártány |
|
 V
Szíved ritmikus dobbanása,
Szemed hosszas tekintete rám,
Levegő vételed hangos sóhajtása.
Oly hívogató e dallam,
|
|
 V
Mínusz lesz a hőmérséklet,
számolnánk a fokokat,
napról napra egyre csökken,
Napocska sem bólogat! |
|
 V
Miként szereted, ha száll a hinta,
fent, hol oly kék az ég?
Oh, az élet legcsodásabb dolga,
hol gyermek lehetsz még. |
|
 V
Nem tudod mi az? Hát a jó zsíros kenyér.
Volt idő, mikor a munkásnak csak erre
tellett, hagymával, paprikával fröccsel
leöblítve, mennyei, mindennel felér. |
|
 Cs
Álcám ha leveszed mégis,
látod majd az Igaz Valót!
Hisz csak ember vagyok én is!
Önfejű, makacs és gyarló! |
|
 V
Kinézek az ajtón,
S gondolatban elképzelem
magam egy hajón,
Felnézek az égre, |
|
|
|
Ma 2026. június 10. szerda,
Margit, Gréta napja van.
Holnap Barnabás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
