|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 H
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, |
|
 H
Felhő, mely itt marad, nem megy el soha,
felettem ellebeg, benne szállok tova! |
|
 H
Rögvest itt van már a gyermeknap,
Óvodás unokámnak váltás-nap…
Rögvest itt van már a gyermeknap. |
|
 H
Ha visszanézek megfutott pályámra,
Hol, merre járt ez ütött-kopott gálya,
A futó szelek hogy játszottak véle,
Sodorták, vitték kényükre, kedvére, |
|
 H
Dörög a szivárványhártya,
búzavirág vacsorára.
Lelegeli a tehénke,
bika szerelmes lesz tőle. |
|
 H
Elmúlt szerelmek
illatát viszi a szél,
valahol éltre kél.
Lila orgonavirágok |
|
 M
Se múltam, se jövőm,
S a jelenem is csak túlélés.
Túlélés, hogy eljöhet a remény,
Ami még itt tart és nem enged a mélybe. |
|
 M
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére. |
|
 H
Ha a nap leszállva eltűnt,
Mint egy fényes képzelet,
S a sötét éj fátyolával,
Elterűl a föld felett: |
|
 H
Mikor látod az igazségot
ki is mered mondani azt,
mikor hited nem vakít el, |
|
 H
Itt állok egy fal előtt.
és nézem a múló időt.
Ahogy, folyamatosan halad
azután meg, vége szakad. |
|
 H
Életünkben tér és idő
mindenkinek különböző.
Kinek rövid az élete,
fel sem fogja, mi lett vele. |
|
 H
Ez a nap is elérkezett
zamatos illattal,
ma fülemüle ébresztett
lenyűgöző dallal. |
|
 H
A mélyben néma, hallgató virágok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából |
|
 H
Ó! Te szentséges pirkadat,
Vesd ránk az első sugarat…
Ó! Te szentséges pirkadat. |
|
 H
Megállhatunk néhány percre
pihenni, vagy nézelődni,
erőt kapni egy újabb tettre.
De a cél felé kell haladni. |
|
 H
Még szombat este kelyhe zárva
S pünkösd vasárnap hajnalára
A rózsabimbó rózsa már.
Illatja üdv, színe igézet — |
|
 H
Nem láttam mást,csak azt a két szemet.
Hatásuk megbénított engemet !
Tekinteted vágyódó hatalma,elvarázsólt, |
|
 H
Mi is a szabadság?
Tán egy tündérálom?
Lehet, de, erre ma is
egyre inkább várgyom. |
|
 H
Amikor először láttalak meztelenül,
titokzatosan felfedted magadat előttem,
hirtelen összerezzentem
és irreális félelem született bennem. |
|
 H
Egyedüllét
Magányom ostora csapdos,
puha csendben
rólad álmodik vánkosom.
|
|
 H
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő. |
|
 H
Épp óvodába indulok,
de, ó, jaj, nagyon izgulok!
Csak édesanyával merek,
félek, senkit se ismerek. |
|
 H
Hiányolom, Pityer, a napnyugtáid,
Rácsaid díszét, Néva illatát,
Cifrán kanyargó, fényes csatornáid,
Tárt hídjaidnak széles mosolyát. |
|
 H
Ha minden kivánságunk teljesülne,
Életünknek nem lenne sok értelme.
Vágyódás visz minket tova,megkapni,
Vagy elérni azt, ahol nem voltunk még |
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
