|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Koldusként járok házban,
Nincs vagyonom, már nincsen lelkem…
Nyomorult vagyok! |
|
 M
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg |
|
 M
Hold bevilágít fényes ablakon,
magadba fekszel az ágyadon,
nézed a szürke mennyezetet,
szeretnéd valaki szólna veled. |
|
 M
Tartozol egy szakajtónyi kávéval, büntetésből, mert rám hoztad a frászt…
No, de! Figyeltél, hogy szakajtót mondtam, mert lepofozom arcodról a mázt; |
|
 M
Gyermekkoromban réges-régen
Igértem Nékéd álmokat
S helyette szedtem őszi réten
Elhervadó virágokat. |
|
 M
Furcsák vagyunk mi emberek,
Összetételünk zavaros egyveleg.
Külömséget cask úgy tudjuk meg,
Ha megismerjük másik felünket. |
|
 M
Meg vagy áldva minden jóval:
Van borod és búzád bőven;
Nyakig úszol tejben-vajban
Majdnem minden esztendőben. |
|
 M
Hetvenhárom évesen, igaziból küzdők élettel, előre menetellel,
Így aztán próbálom elképzelni, hogy mi lesz, ha menni kell: mennybe menetellel…
Hetvenhárom évesen, igaziból küzdők élettel, előre menetellel. |
|
 M
Lila szinű alkony,homályba borúlt képek,
alig lehet látni távolodó fányeket.
Szeretem ezeket az alkonyokat,halványan
fénylő csillagokat,minha értenék gondolatomat |
|
 M
Most, hogy távol vagyunk egymástól,
Gyakorta írunk levelet,
És az majd mindig egy témáról
Beszél, — s ez a nagy szeretet! |
|
 M
Drága barátunk, hamvaidra
Hozzon nyugalmat Istenünk,
Meggyászolunk, s tán meg van írva,
Nemsoká szomszédok leszünk... |
|
 M
Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható,
Hogy az ősz, szokás szerint színes lesz-e? Mit tesz nekem mindenható?
Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható. |
|
 M
Mert ez így van, és bár tudom neked nehéz kimondani,
Ok nélkül mégsem szokás az embert ölelgetni.
Arra kérlek csak értsd meg ki kell mondanod nekem,
Hallanom kell hogy szeret a világon a legfontosabb ember. |
|
 M
A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt,
csak ennyi volt:
jártunk a nád közt és a szél dalolt. |
|
 M
Halk nótaszó szállt zöld lombok fölött,
édes asszonyi hang,szerelmes nótát szövött.
Megpihent tó partján,ásztatta szép labait,
figyelt,ne,hogy valaki lássa,egyedül van ott !.. |
|
 M
Alszik mélyen a sírban az édes,
Vele alszik a szívszerelem.
Buja vér, de a vihar sem képes
Álmát elűzni nagy kegyesen.
|
|
 M
S a szívnek mondtam: »Oh sziv, tudni vágyom
Történeted, óh mondd el énnekem!«
S a sziv felelt: »Csak a magány s az álom,
Magány és álom — ez történetem!«
|
|
 M
Heve éltet adott,
Reám fénye derült,
Feledős, ami múlt,
S bennem fel se merült. |
|
 M
Pokolban élek, nem vagy enyém!
Pedig ha tudnád, hogy szeretném…
Gyere, ölelj már meg,
Gyere, lepjél, no-meg. |
|
 M
Ha még csak egyet tudnánk elérni
az ételeinket kicserélni,egyék ők,
amit mi eddig ettünk,ember diétája
jobban imponál nekünk !. |
|
 H
Szerelmem, azt álmodtam, hogy télen egy zöld szánon utaztunk,
amit négy ló húzott és párnáinak huzata, amin ültünk, kék.
Számunkra az ott Mennyország volt, hol bolondos fényeink ágyat vetettek…
így a szánnak egyik sarka nekünk egy puha fészket teremtett. |
|
 H
Kipattant egy égi szikra
belekapva a zsarátnokba
amitől, a tűz fellobbant
akár ha, épp bomba robbant |
|
 H
Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús lesz, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van… |
|
 H
Sápadt. Rémeken jár esze.
Lelkében látomások élnek.
Mellét az élet törte be,
Arcát fakítják kétkedések.
|
|
 H
Mindenki azt vágyja, hogy egyszerre pitymallat legyen szívekbe,
Senki ne bánatoskodjon és főleg ne éhezzen lélekbe…
Mindenki azt vágyja, hogy egyszerre pitymallat legyen szívekbe. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 18. péntek,
Diána napja van.
Holnap Vilhelmina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
