|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Lehet, hogy rosszat álmodtam és elfelejtettem,
Lehet csak azért, mert a cseresznye kivirágzott,
Talán csak a szél volt, aki kristály tisztán csengett,
Vagy azért, mert az éjjel a prikolics a holdból egy darabot megevett, |
|
 H
Nagy esőben,
rossz időben,
kis madaraink
megérkeznek! |
|
 H
Lágy szellő fújdogálta a pálmákat
zöld szinű tenger vize hullámoztak
lemenőben volt nap tüzes koronája
gitár hangja hallatszott a távolban. |
|
 M
Egyszer csak horkolás zaja csapott bele a nagy vaksötétbe,
Benéztünk a sátorba, a kutyánk húzta magát a lóbőrbe…
Így aztán lefeküdtünk a fűbe, a csillagos ég alatt,
Jó idő volt, aztán hallottam, már társam is lóbőr alatt… |
|
 M
Hogy honnan jöttem nem tudja senki
mivé lettem azt láthatja mindenki.
Életem tengeren hányódó csónak,
még hinnék, hinnék a jó szónak, |
|
 M
Öt évig laktam városodban költő,
s nem láttalak sosem. Négy fal között,
csomós sötétben éltél távol és
nem érdekelt e földi tartomány |
|
 H
Amikor kerestük helyünk a Világban
Sokfelé vitt utunk amíg Rád találtam
De attól kezdve többé soha el nem váltunk
Szerelmes szívvel egymásra találtunk |
|
 H
TÖRÖLVE |
|
 H
A csorda megjött. Vén, rokkant kapukba
piros leányzók állnak illeteg.
Várják az egyetlenke tehenet.
Friss széna barnul már a jászolukba. |
|
 H
Szirom bomlik harmatos,
ölelés vágy,
csók ajkamon.
Szívverésed hallgatom, |
|
 H
Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad,
Bizony, már régen kiapadt a szeretet kutad…
Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad. |
|
 M
végtelen kékség
fehér felhő-bárányok
napfényt legelnek
gyapjút növelnek |
|
 H
Apám drága, elég nagy baj az már nekünk,
Hogy még életedben, nem tettél jót velünk.
Ezt tanultad tán', vagy megörökölted nagypapámtól?
Elvetted lélekélelmemet, mint idegen szájtól.
|
|
 H
Nyári éjen, csillagfényben
fuldoklunk a langymelegben.
A holdfénylik, az ég sötétlik
felhőnek, esőnek, nyoma sem látszik. |
|
 M
Az eperfagylalt visszanyalt,
frissen vasalt ingedre hasalt.
Rózsaszínű foltot hagyott,
mint egy pecsét, úgy ragyogott, |
|
 M
Az ó betűkre friss könnyűket ejtek,
Nem hat reám vitéz lovagkora
És jaj nekem, hogy mindent elfelejtek, |
|
 H
Látod, anyukám, itt a tavasz,
de nélküled éljük ezt is át,
imám csak fájó, csöndes malaszt,
belém fagyasztva bút és panaszt. |
|
 H
Emlékszel még arra az időre, ami már nem létezik?
Még emlékszel azokra a helyekre, ahol találkoztunk?
És azt a kedves történetet még nem felejtetted el
Az örök szerelemről, amit titokban mondtunk? |
|
 H
Hullott remény szomorú holnap kezdetén,
több fájdalmat már nem bírok elszenvedni én,
ezer sebből vérzik szívem-lelkem, épp része nincs,
szépreményű jövőm szertefoszlott, álmom már az sincs. |
|
 H
Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod,
Megtartani sem lehet, de jól is fölhasználhatod,
Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod, |
|
 H
Az alvó házból csöndesen
kijött a feleségem,
egy könnyü felleg úszik ép
fölötte fenn az égen. |
|
 H
elkergettem, bár sajnálom
szegényt, csámpás lábú legényt.
Csomós kötél harminchárom, |
|
 M
Élted már olyan, mint az este, mikor a már keskeny vörös, kihuny… le a homályba
Ki a napnak nyugovását csak nézi, azt látja, hogy van út a mélységek árkába…
Olyan ez, mint amikor ha, tüzesített óntányér élével esne a földbe,
Majd a nagy-lassú zuhanás után nem látszana már, csak az égővörös széle… |
|
 M
Nem mindig kell ez neked, így érzem,
minden szebb gondolat elszalad, nem értem.
Egyedül az éjszakában fáradt, lassúak a léptek,
Testemből, s az időből, gondolatok kitéptek. |
|
 M
Néha két szempár
egymásra találnak,
Boldog mosolyukat
küldik egymásnak. |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 11. csütörtök,
Teodóra napja van.
Holnap Mária napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
