|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
A rokokónak szép emléke
Fölébredt bennem! — láttalak!
Néztem szemed kék tengerébe
Az éjsötét pillák alatt. |
|
 H
A múlt elmúlt, a szó már nem felel,
Hiányod már nem zaklat annyira fel.
A fájdalom íze lassan megkopik,
De szívemben a szeretet nem múlik. |
|
 H
Nézd, oly selymes volt ott fent a felleg,
még a sugarak is útra keltek.
Csöndben hullt alá a langyos eső,
mosta a sarjadó aranyvesszőt. |
|
 H
Furcsa cím, ezt meg kell hagyni!
Minden álmot fel kell adni?
Gátlástalan harcot vívni
riválissal vagy szülővel, |
|
 H
Kalászvirágok
aranyló búzamezőn
széllel táncolnak. |
|
 H
…amikor kibontakozik a sötétség
a sóhaj végigcsúszik a folyosón, tele vágyakkal,
és az összes vertikális melankólia egykedvű, fényesen és kitartóan remegett
a bőséges harmat felett, amelyet a tompa hangok csendje borít, |
|
 H
Boldogságot ringatnak a hullámok,
Fölöttük testesülnek meg az álmok.
A levegőben harsog a fecskeszó,
Hogy ez csökkenő, bizony, nagyon nem jó! |
|
 M
Rosszak az emberek, rájöttem, hát hidat kell építenem,
s az épített hídon, kik velem vannak, át kell mennem,
hídon átérve azt lebontani, majd lassan megfordulva,
a túlparton maradottaknak integetni, kedvesen, mosolyogva. |
|
 M
A tenger bája úgy csábít engem,
úgy érzem, nekem oda kell mennem.
Partot mosó hulláma, s a fodra,
gyógyír, minden bajra, minden gondra. |
|
 M
Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta. |
|
 M
vezérelje tetteinket
a megértés és szeretet.
Lelki békénk csak így lehet. |
|
 M
A szerelem egy nagy probléma.
Ki tudná: menny-e, vagy pokol?
Csodálatos titok, ha néma
S megfoghatatlan, hogyha szól. |
|
 M
Nagyon tudok szeretni, s akit szeretek, tűzbe mennék érte,
s aki bántaná, hát jobb ha rajta lesz a világ összes vértje,
nem, nem gyűlölök igazából senkit, az nem én vagyok,
egyes embereket nem bírok, magam mellett nem hagyok. |
|
 M
Mégis, otthagytam azt, akit akartam
Ennyi tűzzel. De, gondolatom erre tanított
Csak őt láthassam, hogy minden, ami nem Ő,
Végtelen kényszerrel és gyűlölettel elkerüljem. |
|
 M
Azok a könyek sohase fájnak,
Melyeket ejtünk,
A siratástól, könyhullatástól
Tisztul a lelkünk. |
|
 H
De most már itt maradok
ha akarod táncolhatok !
Úgyis nagyon jó a kedvem,
ha nem kell, én nem cserélem ! |
|
 H
Barna lyányka szép fejéről
Kaptam e hajfürtöt én.
Én s e fürt együtt pihentünk
A leányka kebelén. |
|
 H
Hajdanában vólt egy kamasz
Mindenki tudta, hogy ravasz.
Ő vólt a falu egyetlen rossza,
csínytevés vólt minden napja. |
|
 H
Fránya
Nyár,
Végig imádtuk már. |
|
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/A-3222366-1488729959-1324.jpeg.jpg) H
Ma meghalok, a bonczteremben .
Kinyújtanak majd szépen engem.
S egy jó professzor összevagdal
Mély tudományos arczulattal. |
|
 H
Egy nyír búsult magában
Az ablakunk előtt,
Habár a fagy csodásan
Felékítette őt. |
|
 H
Érintésed egyre csak vágyom,
Nem múlik örök sóvárgásom.
Az érzékek játékos, lágy tánca
Egész testem, lelkem körbefonja. |
|
 H
Aki jobban szeret, az alul marad, s szenvedni kénytelen,
megtépázott lelkét, vérző szívét gyógyítani képtelen.
Egyetlen szív kell, dobbanó csöndes jel a távolból,
hogy kiemeljen az üvöltve nyöszörgő gyötrelem-táborból. |
|
 M
Szép vidéknek szépséges leánya!
Eszem azt a gyönyörű szemed –
Gyönyörű? nem! csak azért sem az, mert
Hazugságban hagytál engemet. |
|
 H
Valaki járt az ablakom alatt,
valaki bekopogtatott,
valaki átkarolva tartott,
valaki csókkal altatott. |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 11. csütörtök,
Teodóra napja van.
Holnap Mária napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
