|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Az álom az égbe visz fel,
világít a hajnali reggel.
És szárnyat bont a lét,
ha hív egy nagy tét.
Az ember a fény felé kel.
Ha meghal az álom a szívben,
az út is köddé lesz hirtelen.
Ha lélek elalszik,
már nem küzd, nem bízik.
És csak némán sodródik innen.
Szárny nélkül az út is hiába,
s a lét csupán árnyéka mára.
Ahol nincsen remény,
elveszett az erény.
Csak csönd és a múltok zárkája.
Siófok, 2025. május 12. -Gránicz Éva-
Írtam: LIMERIK- ben, az azonos című versem átirataként.
|
|
Fénypászmák szűrődnek át a lombok között zajtalan,
Sétálunk, s nézzük fények törnek át, ezer irányban...
Fénypászmák szűrődnek át a lombok között zajtalan.
Tihanyi erdő mélyén andalogva járunk, fény és árny egymást váltja,
Hátunkon nagy zsák, benne elemózsia, tűznek gyújtós és kisbalta…
Tihanyi erdő mélyén andalogva járunk, fény és árny egymást váltja.
Délben, amikor a harang szól, tűzünk már vidáman lobban,
Körben kövek, sehol száraz alj, láng csókol fát, szikra pattan.
Délben, amikor a harang szól, tűzünk már vidáman lobban.
A Balaton szemébe nézünk, zöld fodrokban, felénk ring a nyugalom,
Ahogy parton csendes szélbe merül a nap, lelkünkben nő az izgalom.
A Balaton szemébe nézünk, zöld fodrokban, felénk ring a nyugalom.
A fény sugarai forognak, mint este, a nap fáradt utolsó sóhaja,
A lombok résein átdereng, mint teaszűrőn meleg folyadék sugara…
A fény sugarai forognak, mint este a nap fáradt utolsó sóhaja.
Eloltottuk a tüzet, mindjárt indulunk, hátizsákunk vállunkra kattan,
Ballagunk haza - mesébe illő volt a nap, s a szalonna is páratlan…
Eloltottuk a tüzet, mindjárt indulunk, hátizsákunk vállunkra kattan.
Siófok, 2025. május 17. –Gránicz Éva- írtam: három soros zárttükrös versformában |
|
(3 soros-zárt tükrös)
Az erdei korona-sereg új tavaszi lombra vár, ég is nézi, ő is vár,
Az új ágak föl-igyekeznek az ég felé, mert hisz’… honát arrafelé lelé…
Az erdei korona-sereg új tavaszi lombra vár, ég is nézi, ő is vár…
(HIQ)
Fönt a fény,
Törzs meg nagylegény.
Sarj-anya.
(Tíz szavas)
Sarj-gyerek csak növekszik, mély lélegzettel leledzik,
Lesz ő még korona…
(leoninus)
Évek múltán más-száraz az időszak, öreg fa tövében szomjúhoz az őzbak…
Néha előjön egy jóképű vihar, mi heves-szeles és lecsap olyan hamar.
De a vészterhes víz terhesek, megállni pont nem kezdenek, csak tovább lengenek.
(Bokorrímes)
Az öreg fa, már nagyon elöregedett s már évek óta nem kapott vizet!
Pedig öreget, még a helyi erdészek is locsolták, de már erőt vesztett.
Nála már újonnan sarjadzó gyermek-ágak… új erő, nem keletkeztetett!
(Renga láncvers)
Az öreg fa megy,
Elhagyja az ő honát.
Életerő nincs!
Az öreg fa, már
Túl van mindenen régen.
Nem fáj a szomj sem.
Az öreg fa megy,
Őt már idő sem védi.
Halál ideje…
Az öreg fa, már
Több tavaszt nem számol meg.
Gyökere alszik.
Az öreg fa megy,
Minek már életerő?
Eltűnés… égbe…
Az öreg fa, már
Nem szül több reményt sem…
Csak emlék marad.
Vecsés, 2025. január 1. -Siófok, 2025. június 20. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősként, alloiostrofikus versformában. A renga páratlanokat -fél haiku láncban- is én írtam, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a párosokat.
|
|
Gara Mária.....
Hatalmas várnak a sok ablakán,
Az egyiken a holdvilág kukucskál.
Valaki alszik ott,fehér ruhában,
Valakiröl álmodik,beszél magában,
Szerelmét hívja boldogságában.
Jött László elébe,virágcsokorral a
Kezében vitézi díszben ami több
Volt mint álom a fiatal szivében.
Mária nem várt,szaladott elébe,hogy
Szive boldogságát magához ölelje.
Gara Mária szivét Hunyadi Lászlónak
Adta, kinek a hóhér a bárdot csiszolgatta.
Várni az itéletet,őrölte az idegeket.
Hírnökök jöttek,mentek mindenki várta
A régóta várt és remélt kegyelmet.
Mária álmábol felsikoltott,valami rémeset
Álmodott,ablaka a St.György térre nézett,
Ijedtében hamar kinézett,amit látott ott,
Sötét felhő takarta a napot,Hunyadi László
Feje a tönk mellett vérben ázott.
Királynak kegyetlen itélete gyűlöletet
Hozott két nemzetre,Gara Mária szivét
A fájdalom megtörte,szerelme halála
Őt örök gyászba küldte.Hunyadi László
Emléke örökre megmaradt a történelembe
|
|
Csak egyszer még, az idő végén,
Szeretni úgy… igaz szív mélyén.
Nem játékból, nem szokás szerint,
Hanem úgy, hogy a lelkem is megpihen itt.
Voltak már szavak, ígéretek,
És mind mögött üres tekintetek.
Mosoly, mi csak dísz volt az arcon,
És én újra hittem, - bíztam vakon.
Adtam magam, egész, tiszta szívvel,
De senki sem látott igaz tekintettel.
Volt, ki szeretett szépen szavakban,
De nem maradt ott, fájó bajomban.
Már nem álmodom nagy csodákról,
Sem forró nyarakról, sem virágos tavaszról.
Csak egy öleléről, hol nem kell kételkednem,
Egy szempárról, mi tükrözi a lelkem.
Ez a vágyam, nem nagy, nem is új,
Egy társ, ki a szívében hozzám simul.
Ha jönne még, ki tisztán szeretne,
Megmutatná, mit jelent az: egyszer, de örökre.
Siófok, 2025. május 15. -Gránicz Éva- |
|
Szeretni bolondulásig…
Szeretni nem csak tudni kell, de szeretni való pár is kell.
Ha tudsz igazán szeretni, a párod is meg fogod lelni!
Akinek nincsen erre vevő párja, (ő Indiában!) az egy pária.
Mindenkinek rá vevő párja... csak be kell lépni a hatósugarába!
Lehet, hogy van kelet-Brazíliai pampákon párom... De szép álom…
Ne keresd párod a pampákon! Közel is van, nem hetedhét határon…
Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József- írtam: leoninus sorokban a páratlanokat. Gránicz Éva, szerző-, és poétatársam a páros tízszavasokat, leoninusban!
|
|
Nem elég baj nekem, az öregedés…
(3 soros-zárttükrös)
Életem füvében mesztélláb és nehezen csoszogok előlre,
Me’ szembe fú’ az a gaz, ellenszél, idő meg rohanna előre…
Életem füvében mesztélláb és nehezen csoszogok előlre.
Súlyos ez a két öreg lábikrámnak, meg háton üres zsáknak,
Cipekedők én ahogy bírok… gondolkozni? Ha a zsarátnok…
Súlyos ez a két öreg lábikrámnak, meg háton üres zsáknak.
*
(senrjon)
Nemcsak mögöttem seper
Ez vadult értetlen légroham.
Fő életidő?
Nos, este hűl levegő,
Majd nem rohansz Te élet idő…
Fő életidő?
*
(HIQ)
Nyomomban
Is látom időt.
Közdelem…
Nyomomban
Is zizzen avar.
Küzdelem…
*
(Tíz szavas)
Szeretnéd, ha lennék kihalt,
De nincs csend, hogy átéljem, elcsalt…
Zaj kis rakás sincs mi neked kincs…
Szentem: megállás sosincs…
Magamban az idővel vagyok… harcban idővel
És ölemben tartott kisdeddel.
Vecsés, 2022. december 31. –Kustra Ferenc József- íródott: bizonyos nézetből önéletrajzi írásként!
|
|
Élet, - csupa trükkös véletlen,
összefűz két lelket hirtelen.
Egy illat és egy hang,
egy érzés ami rang.
Örökre őrizzük csendben, mélyen.
Siófok, 2025. május 13. -Gránicz Éva- |
|
(HIQ)
Az élet,
Apró pillanat!
Semmiség!
Oly’ rövid.
De, elhantolás…
Misemség.
Életem,
Jó-rossz gyűjtője.
Nem volt jóm!
*
(senrjú)
Kevés szerencse,
Pár egyezésem… enyész.
Ó, pechem… jelen!
Pech, gnóm dühöngő!
Mért’ haragszik rám? Ki ő?
Ez bizony őrült…
Nem várt egyezés
Nem segített! Szerencsém?
Summa summárum…
*
(Apeva)
Az
Percek
Kreálók!
Nekem, igy nem,
Segítettek… Mit?
A
Ritka
dolgokban,
Mi sem volt jó.
Magányomban… Mit?
Sok
Mondat
Súlytalan…
Pech segített…
Na! Mindent? Amit…
Vecsés, 2022. február. 2. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában önéletrajzi írásként és Afanaszij Fet: „Az élet” c. verse, mint ötletmű alapján. [Fordította; Szöllösi Dávid műfordító]
|
|
Álmaink, vágyaink felemelnek minket,
olyanok mint a madarak szárnyai.
A csillagokig repítenek,
semmi nem tűnik elérhetetlennek.
Mindig ragaszkodj az álmaidhoz!
Ez visz minket az utunkon tovább,
mert ha egyszer meghalnak az álmok,
olyanok leszünk, mint a szárnyaszegett madár.
Életünk értelmét veszti,
céltalanul bolyongunk az idő folyamán.
Szárny nélkül elveszett a béke, remény, boldogság.
Csupa kétségbeesés, szomorúság az élete a töröttszárnyú madárnak.
Szárnyak, álmok nélkül élni nem lehet,
mert mi magunk leszünk szárnyaszegett.
Siófok, 2023. július 27. -Gránicz Éva-
|
|
(anaforás, négyszeres belső rímes, leoninus -önrímes)
Az öregség, halál előszobája sikítása hangos, be nem áll a pofája,
Az öregség, halál előszobája fekete paravánja ok, jár a pofája.
Az öregség, halál előszobája csalfa a jövő és ez ok, hogy jár pofája,
Az öregség, halál előszobája és benne nincs alázat, csak jár a pofája.
Az öregség, halál előszobája, életünk alázat, ezért jár a pofája,
Az öregség, halál előszobája, szerinte a lét önárnyék... jár a pofája!
(anaforás, hatszorosan belsőrímes, önrímes, halmazrímes)
Az írásban benne van az élet: évekre bizony lebomlik,
Az írásban benne van az élet: évszakokra biz’ lebomlik,
Az írásban benne van az élet: hónapokra lebomlik,
Az írásban benne van az élet: hetekre is lebomlik,
Az írásban benne van az élet: napokra is lebomlik,
Az írásban benne van az élet: végső órán… lebomlik!
Az írásban benne van az élet: halál-idő lebomlik…
(anaforás, négyszeresen belsőrímes, bokorrímes)
Szigorú az öreg tél, öreg haldokló már kegyelmet nem remél.
Szigorú az öreg tél, hidegben már meleget öreg nem remél.
Szigorú az öreg tél, véget ér, az öreg meg… gyors véget remél.
Vecsés, 2022. április 24. – Kustra Ferenc József
|
|
Kedvesemmel rét mellett jártunk,
Felébredt a szerelmi vágyunk.
Pipacstenger ringott,
Testünk úszni vágyott...
Szerelem vize. Jöjj csobbanjunk...!
Pipacsok közt a vágy belobban,
Testünk perzsel, a csókban lobban.
Most kell! Gyere Édes,
Szeretni mézédes...
Letépem ruhád rólad nyomban!
A napfény fehér bőrünkbe mart,
A vágy, mint egy szellő felkavart.
Szomjunk nem víz oltja,
Csakis egymás csókja...
És az idő, ott velünk megállt.
Fű hajolt ránk, nem tiltakozva,
Tűzben testünk összefonódva.
És nem volt már határ,
Csak te, én, s bűvös nyár.
Olvadt pipacsok piros csókja...
Siófok, 2025. május 10.
Írtam: Romantikus LIMERIK-ben -Gránicz Éva- |
|
(leoninus)
A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem!
Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt…
Bizonytalanok mostanság az órák, meg még a (bár miért?) burkoltan titkos holnapok,
De nagyon gyűlölőm, hogy csak satnyulón várakozok, menni akár, inkább készen vagyok…
Puskacsövembe virágot tűz magyar leány, csillag alatt vágyik rám... őszi éjszakán!
Vecsés, 2023 január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: Sértő Kálmán (1910-1941) azonos c. verse átirataként.
|
|
Csendes éj leple,
szíved hangját kutatom.
Álmomban élsz még.
*
Telefon néma,
minden rezzenés hazug.
Te vagy a csend is.
*
Hiányod marja
lelkem minden szegletét.
Vágyom szavadra!
*
Perc pereg lassan,
várok, mint tavasz a fényt.
Jöjj, szerelmem, jöjj!
*
Kívánlak nagyon,
mint esőt a szomjas föld.
Minden sejtem hív.
*
Remény pislákol,
egy üzenet, egy sóhaj.
Jó is lenne már!
Siófok, 2025. május 9.
Írtam: Senrjú csokorban -Gránicz Éva-
|
|
(Oximoronos csokor)
Nemcsak egy régi lódenkabát fakul ki, kiégett fű-színre,
De az élet is, mire elvégesül, hasonlón... semmi színre.
Ez így többszörösen legyilkolt örömforrás, a lét végére.
Kínai csokor: „bambuszliget”: Négyszer 7 szótag, = „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a.
Színtelen világosság,
Örömnek hiányosság,
A lét vége kezd el,
Mert örökkévalóság.
*
Estére megkopik a szép kék ég is, fakón megy lejtmenetbe,
Nézitek, az új naplementét és ez nem jut az eszetekbe...
Hát még, ha le is bukik a határon... napi elmúlás létbe.
Lemegy a Nap, mint mindig,
Várhatunk még reggelig,
Mert még késő este van,
Alszunk sötét végéig.
*
Napközben sétáltál a réten és a pipacs tüze uralta tájat,
Ahogy meg ideért az este, már naplemente sugallta e bájat.
Aztán ideért az éj ezüstben, így bekapcsoltad a zseblámpádat!
Mozgatott gyönyörűség,
Miből jön az egészség,
Csak vigyázva járkáljál,
Ne találjon nehézség...
*
Ha többnyire a józan eszünkkel cselekszünk, hevenyen dolgozunk,
Szinte pozitívabb az életünk és eredménnyel boldogulunk.
Akinek nincs, az úgyis elárulja magát: „mi nem boldogulunk…”
Boldogan is élhetünk,
Hiszen ezért dolgozunk,
Keresünk magunknak pénzt,
Egy családot eltartunk.
*
Meghívtam egy nőt kávézni, hogy stikában jól kipuhatoljam…
Röpködtek a keresztkérdéseim, de vágy felé nem haladtam.
Később búcsúztunk, de részéről nem volt szívélyes, mert egy pofont kaptam!
Rám ordított, „elszúrtuk az időt, de szexi ajánlatot nem kaptam…”
Félreértés lehetett,
Csak mert a pofon helyett,
Egy puszit vártam volna,
Velem egyet nem értett...
*
Lokomotív mozdonyvezetője szoktam lenni ritkán egy erdei kisvasúton,
Micsoda élmény vonatot irányítani, de van meredek rész a domboldalon!
Hagyom a mozdonykát, hogy egyedül dohogjon, utasokat meg gyorsan leszállítom!
Azon a száz méteren együtt kell feltolni menetben, a szeretett kis-vonatom!
Vezetem a vonatom,
Sebesség nagy fogalom,
Lassan, gyorsan, nem számít,
Időt könnyen hozatom.
Vecsés, 2020. augusztus 6. – Arad, 2023. június 4.- - Kustra Ferenc József - Én írtam oximoron versszakokban, hozzájuk a kínai versformák: poéta-, és szerzőtársam Ghica Izabella Iasmina munkája.
|
|
(Tükör apeva)
Már
Szívem
Téged vár,
Minden, minden
Csupa napsugár!
Csupa napsugár
Minden, minden,
Téged vár
Szívem
Már!
Siófok, 2025. május 8. -Gránicz Éva- |
|
Hívogat a csend... hogy jöjjek, vágy vezérelt szinte esend… hívogat a csend.
Hívogat a csend, csábítónak tűnik, reményem, nem hazugságnak tűnik.
Hívogat a csend... ígéri, hogy emlékezés lesz… heves ígérgetést tesz!
Hív a csendem integetve, mivel más szava nincs, mustrálom nézegetve.
Hív a csendem integetve, arca mosolygó, így ez nincsen ellenemre.
Hív a csendem integetve, majd meglátom mit csinálok, hogy kellemesre…
Az éjszakai alvás, amúgy is ad csendet és az pihentet, szívet-lelket.
Az éjszakai alvás, magában hordoz csendet, pihenteti szívet-lelket.
Az éjszakai alvás, reménytelenséget függeszt, nem gerjeszt… szívet lelket.
A hívó csendben tán’ kellhet hinni, esti alváshoz ekkor sem kell -minek(?)- inni.
A hívó csend, nagyon csábos, elámító, szeretet-erővel belekábító…
A hivő csend a vágyakozó békés csend vágyva integetve, hevesen esend.
*
Igaz tán’, hogy a
Csendes hit, csodákra kész?
Hitben csend, csak vár.
Igaz, hogy ki hisz,
A menyországba kerül?
Hitben csend, csak vár.
Igaz, hogy hegyet
Bátorság mozgatja meg?
Hitben csend, csak vár.
Igaz, hogy jövő,
Jövő hiány, kesergés?
Hitben csend, csak vár.
Igaz, hogy lélek,
Hajnal a megtisztulás?
Hitben csend, csak vár.
*
Igaz, hogy a csend, a békekövet?
Igaz, hogy szeretet… békekövet?
Megyek is... lepacsizok a csenddel,
Ráhallgatok ezennel… vár tán’ földdel?
Vecsés, 2022 február 17. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
|
|
(Septolet)
Fájdalmak,
Könnyek csurognak,
Szúrva remeg,
Sóhaj lebeg.
Árnyék gyűrűzik,
A Nap vérzik,
Élet dolgozik...
Siófok, 2025. május 3. -Gránicz Éva- |
|
Hétköznapi pszichológia…
(senrjon duó)
Mosolyod, nem világít,
Közös lét vágya, csak elámít.
Mosolyod… fagyott.
Látom, lelked jéghideg,
Látom, tekinteted sem meleg.
Az is megfagyott.
*
(tíz szavas duó)
Visszaemlékszem én még, jó régre,
Kapcsolatunk már régen meghalt vicceire.
Emlékszem még, mennyi időt vesztegettem rád…
De, mindenbe beleszólt anyád…
*
(senrjú duó)
Lehetett volna
Nekünk akár másképpen?
Gondolom, hogy nem…
Veled akartam,
Hosszú életet élni.
Most meg szenvedek.
*
(HIQ duó)
Kitépni
Szívemből hogyan?
Emlékek…
Megmaradt
Emlékek élnek…
Megmaradt?
*
(septolet duó)
Rossz szemedbe nézni,
Magamat kell védni.
Tovább kell élni…
Szétnézni,
Misézni.
Mindent másképp,
Mindenképp.
*
Egy biztos…
Rajtam nem múlt… biztos.
Lelkem cakkos!
Előre megy idő,
Levegő…
Fojtó,
Elfogyó…
Vecsés, 2024. október 29. – Kustra Ferenc József – írtam: alloiostrofikus versformában.
|
|
6) Eldar Mansurov - Taleyim - YouTube
A szél hozott össze....
Szél hozott össze minket egy borús,
viharos, öszi délután,mikor azt hitted
felkap a szél,rohanva belémkaróltál.
lehet véletlen vólt,vagy talán akarat
azt gondóltam az Isten küldött mellém,
hogy boldogítsad szomorú napjaimat
Megszerettelek jobban mint soha mást
megmutattad az élet boldogabb oldalát
azt gondoltam nekem végső állomás.
Tudtam,hogy nem vagyunk egyformák
elnéztem neked többet mint gondólnád
remélve,hogy értékeled hűségem hozzád
Önzetlenül szerettelek amit nem tudom,
hogy neked mit jelentett mert soha nem
tudtam eligazodni furcsa természeteden
Mindíg úgy éreztem valami van mögötted
amit titkon őrzöl,senki nem tudhatja meg.
Bántott,gondóltam egyszer majd kitárod
Lázassan öleltél, szenvedélyesen szerettél
élveztem minden égő, vágyódást benned,
amit kimeríteni nálunk, soha nem lehetett
Idővel rájöttem te sem vagy külömb mint
a többi,mikor kezdted unni az egyhangú
ütemet,mindent kifogásóltál amit lehetett
Akkor már tudtam,semmi nem tart örökké
mikor egy nap azzal jöttél szabad akarsz
lenni mint a madár,amit nem köt semmi már
Nem mondtad meg az igazat,neked már
van valakid akivel újból kezdesz egy flörtöt,
aki még nem tudja az igazi csaló ösztönöd.
Elmentél,de nem vittél el mindent,magaddal
itt hagytad bájos mosolyod,illatod amiket
megtartok emlékbe ameddig csak tudok.
A szél hozott össze,ami pár évek múltán
széjjel fújt minket örökre,nem gondólván
milyen mély nyomot hagyott érzelmeimbe.
|
|
Balcsi partján fűben selymesen...
Remegek, hol a csók féktelen.
Fűzfa lombja takar,
Testem téged akar...
És a vágy, víznél is végtelen.
Szellő simít, te puhán, s jobban,
És nyelved érint... nyögök halkan.
Tó suttog, csók hevít,
Csípőm ívben repít...
Karod ölel, s már nincs
múlt, most van...
Ringat a nyár, a part morajlik,
A bőrünkön verejték fénylik.
Forrón ölelkezünk,
Egy ritmust ver szívünk...
Hangom, parton messze visszhangzik...
Siófok, 2025. április 30. -Gránicz Éva-
/Írtam: romantikus LIMERIK- ben, a “ Balaton partján...1.” című versem átirataként./ |
|
Emlékezzünk !
Elmentem mellette némán,
szivem dobogott,nem nézett rám.
Rég volt,csak emlék maradt rám.
mosolyát,mintha ma is látnám.
Emlékszem egy régi szép nyárra,
hangosan nevető, bohó ifjuságra.
Valamikor volt,vágyó szerelemre,
arcokrol legördült,könnycseppekre.
Hamar elillant,boldog szerelemre,
kihűlt vágyak,szomorú fájdalmára.
Valamikor egy szép, szőke lányra,
kinek én voltam a boldogsága.....
Az első hosszan tartó,édes csókra,
gondolatban elfojtott,kivánságokra.
Emlékezzünk,.....azt amit érzünk
azt, amiért titokban, hosszan vérzünk.
|
|
Hableány
Habok közt suhan,
tündértestű csillanás.
Tó leánya ring.
Hableány éji sötét vízen úszva ragyog, vele álmot hoz, s tündöklő árnya lobog.
*
Róza
Szél ölel, mint ő,
régi nyarak emléke.
Róza visszanéz.
Róza derűvel suhant, ringott csendben a fény, szíve lopódzó idő, benne múlt, s remény.
*
Kelén
Füstcsík az égen,
Kelén zúgó múltat hord.
Koronás álom.
Kelén a gőzben suhan, múltja a dal ami él, időt hasítva halad, s emlékezik, beszél.
*
Thetis
Vihar közeleg,
Thetis teste feszül már.
Villámok között.
Thetis a habban siklik, zúg már messze vihar, szélbe nevetve tör át, s nem remeg soha kar.
*
Sissy
Királynői lég,
csipkés árnyék csónakján.
Sissy még hajóz.
Sissy gyöngyös vitorlát feszít, smaragd habokat hasít.
*
Tündér
Esti párában
egy tündér járja útját.
Követi a hold.
Tündér a fátyolos éj selymén suhan át nesztelen, hold kiséri, amint csillámokat hint szelíden.
*
Brutus
Acélcsönd suhan,
árnyéka borzol vizet.
Szél hűsen simít.
Brutus égi sugár alatt úszik a tájban, a víz kék palotáját hasítja, büszkén, bátran.
*
Izsó
Táncot lejt habban,
ősi illatot hoz át.
Nyári reggelen.
Izsó szélbe feszülve suhan, vitorlát dagasztva rohan.
*
Csongor
Távot fürkésző,
fénylő gerince hajnal.
Balaton sóhajt.
Csongor fénylő gerincű, büszke hajó, Tündéjét, szerelmét keresi ki oly ragyogó.
*
Csobánc
Partok közt lebeg,
mint dombokból nőtt álom.
Szőlők illata.
Csobánc, büszke hajó, múlt zúg vele méltón, mint a szó.
*
Szent Miklós
Télben is ringó,
védelmet hord a habon.
Csend imádkozik.
Szent Miklóst útjain a fény viszi, csendben a menny figyeli.
*
Echo
A hang visszaszáll,
testén keresztül víznek.
Hallgat a mélység.
Echo szelíd habon száll, s visszhangra talál ma, zene kél vele -méla.
Siófok, 2025. május 3. Gránicz Éva-
Írtam: Senrjú és leoninusban |
|
Pacsirta hangja
Ébresztőt fúj. Hőség van.
Ma derűs nap lesz.
*
Ébredő reggel,
Madárcsicsergés köszön!
Simogató szél.
*
Tollászkodnak a
Fészekben a kiscsibék.
Anyamadár holt.
*
Pirosas pipacs
Sereg uralja mezőt!
Kék ég alatt, sas.
*
Gólya ebédet
Keres, ma még nem evett.
Fiókát etet.
*
Gólya most éppen
Szabadnapos, nincs munka.
Gyerekkihordás.
*
Fecske lakása
Az eresz alá készült.
Csicsergő szülők.
*
Napnak sugara
Befedi selymes rétet.
Madártrillázás.
*
Faág csicsereg.
Madarak. Örömzene.
Fülnek kellemes.
*
Cinke fölrepül
Fára és dalolászik.
Meleg boldogság.
*
Madártrillázás,
Szélmalomharc a csenddel.
Tűző napsütés.
*
Holdtáncot mutat
Az éj közepi sötét.
Dróton, madarak.
Vecsés, 2017. június 4. – Kustra Ferenc József - íródott, eredeti Baso féle haiku csokorban.
|
|
Hangod zenéje kísért minden álomba’,
Suttogó szavaid bársonyát kutatva.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Pillantásod fénye bennem lobog,
Mint csillag, mely csak nekem ragyog.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Illatod elringat, bódít, felemel,
Veled lélegeznék minden éjjel.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Érintésed ösvényét követném,
Bőröd melegében otthonom lelném.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Szívdobbanásod lüktet bennem,
Te vagy a végzetem, menedékem...
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Siófok, 2025. április 26. -Gránicz Éva– |
|
|
|
Ma 2026. június 06. szombat,
Norbert napja van.
Holnap Róbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
