|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Még ölembe hajthatod fejed
és sírhatsz a vállamon.
Én minden terhedet vállalom,
míg a magam ereje enged.
Ha majd fehér csillagok közé
repít egy tündéri, őszi szél,
vagy szerelmed hal meg elébb,
nem fogom a kezedet többé.
2017.04.09.
Isaszeg |
|
A Margit keresztnév gyöngyszemet jelent,
s e név anyámra igazán ráillett.
Családunk kincse, a drága édesanyám,
nem találok hozzá foghatót soha tán.
A szívében, lelkében mindenki helyet kapott,
szeretete egyformán mindenkire ragyogott.
Jóságot osztotta egész életében,
áldásként él tovább minden emlékében.
Régen elvesztettem őt, mégis fáj nagyon,
hiánya elkísér minden egyes napon.
De fénye velem maradt, őrzöm szüntelen,
szívem mélyén ragyog, mint örök ékszerem.
Csillagként néz le rám az égi magasból,
s új erőt ad nekem minden bánatomból.
Amíg a csillagom fenn ragyog az égen,
az ő szeretete itt él tovább bennem.
Szőke Margit volt a leánykori neve,
bár szőke az sosem volt, hanem gesztenye.
Nevét azonban nem véletlenül kapta,
családunk ágán fakadt újra meg újra.
Nagymamám is Margit volt, nővérem is az lett,
a név nemzedékeken át velünk menetelt.
Mint gyöngyszemek egy szép, féltve őrzött láncon,
úgy ragyognak ők együtt a családfánkon.
Névnapodon könnyes szemmel az égre nézek fel,
ahol egy drága csillag üzeni: nem mentem el.
Mert szereteted bennem él, mint örök ragyogás,
amit nem győz le sem az idő, sem az elmúlás.
S ha egyszer véget ér majd földi utam idelenn,
újra megölelhetlek, édesanyám, csendesen.
Addig is őrzöm fényed minden nap, minden percben,
a családunk gyöngyszeme, örökké a szívemben.
Siófok, 2026. június 10. - Gránicz Éva - |
|
(3 soros-zárttükrös duó)
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
Egyenesen isteni illatot -orgonát- kerget lég.
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja,
Kutyák is elaludtak, ha mindkettőnek szép volt az álma.
Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja.
*
Kék ég alatt csendben álmodom,
Orgonaillat száll és kísér utamon.
Hajnalfény játszik az égen,
Kutya sem ugat.
Csend ül réten,
Orgona száll a szélben,
Szívemben béke ébren.
**
(leoninus)
Kitárt ablak mellett aludtunk, de nem álmatlansággal vajúdtunk.
A szobánk egy nagyon szerény hajlék, de idefűz sok boldog emlék.
Szép tüllfüggönyünk van, azon át most is jócskán beragyog a kelő nap... az van.
Éjjel egyszer fönt voltam, hold csipkét kötött, árnyéka a padlóra költözött…
Szerény hajlékunkban pont elférünk ketten, meg a két kutyával a kertben.
Nálunk tisztaság és rend van, ajtót magunkra zárjuk, látszik itt lakó van.
Kertünkben nap lángol és tűzhabot hint, ha függöny engedi, oda is hint…
Míg holdfény ezüstösen mindent beterít, itt vagyunk, más lakót nem kerít.
*
Nálad, csend is otthon van,
Fény sző rá álmot boldogan.
Átszűrve jön a fényár,
Hallgat a ház,
Kutya szuszog már.
Fény vetül… a csipkés sugár,
Két szív mást ide nem vár.
*
(senrjon duó)
Rügyfakadás idején
Szép tavaszi dalok, de szólnak…
Nem kell más nekünk!
Legyen így, mutasd meg, kín,
Öröm él még, te hajnali kék…
Nem kell más nekünk!
*
(tükör apeva duó)
Rügy
Éled,
Tavasz int.
Szólnak dalok,
Nem kell más nekünk.
Nem kell más nekünk,
Szólnak dalok,
Tavasz int.
Éled
Rügy.
*
Kék
Éled,
Öröm él.
Hajnali kék,
Fájdalom tűnhet.
Fájdalom tűnhet.
Hajnali kék,
Öröm él.
Éled
Kék.
Vecsés, 2023. március 15. – Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József- íródott: mint Szer-gej Jeszenyin (1925): azonos c. versének kétszerzős átírta! Az alapverset én írtam, a kiegészítő-ket, Gránicz Éva: szerző-, és poéta társam.
|
|
Az est az égre puha fényt terített,
És a csend kitárta rejtett ablakát.
Egy régen várt szép érzés hozzánk talált,
S új dallammal töltötte meg szívünket.
Aranyba öltözött a nyugvó határ,
Hívogatva áll alkony bíbor háza,
Küszöbén megpihen a nyár sugára,
S két szív dobbanása egy ütemre jár.
Végleg letettük hosszú utak porát,
És egymás kezében otthonra leltünk.
Tegnap terheit már tovább nem visszük,
Csak lelkünk őrzi a holnap sugarát.
Álmunk fölött békés csillagok égnek,
És szerelmünk útjai összeérnek.
Siófok, 2026. május 31. - Gránicz Éva - Íródott: szonettben. |
|
Hétköznapi pszichológia a bűnügyi munka frontjáról…
(3 soros zárttükrös)
Én bűnügyi nyomozótiszt vagyok, megteszem, amit jól tehetek,
Jót vagy rosszat én nem teszek, igyekszek és csak „jól” teszek…
Én bűnügyi nyomozótiszt vagyok, megteszem, amit jól tehetek.
*
(senrjon)
Bármit… jól kell megtenni,
Főleg bűnügyben, ott kell lenni!
Hozzáértés kell.
*
(HIQ)
Szív is kell,
Ésszel fonódva.
Értés kell.
*
(tízszavas duó)
Ötven évet lehúztam, sors igy rendelte,
Én helytálltam, sors rendezte!
Három kapitányságon dolgoztam, mindenhol én voltam a legjobb,
Elsőnek… legjobb.
*
(leoninus)
Valamit jól kell megtenni, mindenkinek igy lesznek jó emlékei.
Vecsés, 2026. április 24. -Kustra Ferenc József – írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
Ha lennél, fognám a kezed, Ida!
Ha lennél, csókolnám kezed, Ida!
Elmentél, már nem vagy!
Elmentél! Mér’ nem vagy?
Ha visszajönnél, simogatnálak,
Ha visszajönnél, úgy csókolnálak.
Szívem visszahúz, ölelésed vár rám,
Itt vagyok, mindig megtalálsz... lám.
*
Sétálhatnánk a régi erdei úton,
Megint ülnénk kispadon, átélve vágyón…
Sétálhatnánk a régi erdei úton.
Erdei utacska hív, ott vagyok,
Padon súgom: sosem hagylak, maradok.
*
Emlékszel még, mekkora eső csapott le ránk?
Összeölelkezve gyorsan rohantunk hozzánk…
Emlék ez, és nem vonatkozik másra, csak ránk!
Esőcseppek csókoltak, mikor hozzád bújtam,
Szívverésed zenéje itt maradt nálam.
Vecsés, 2021. augusztus 19. – Siófok, 2025. szeptember 1. Kustra Ferenc József- Írtuk: két szerzősnek. A tíz szavasokat Gránicz Éva írta.
|
|
A kislányomnak....
Szeretnék gratulálni e szép napon,
kicsi kis életednek, hogy mindíg ragyogjon.
Kísérje utadat sok sok szerencse,
ne gondolj a múltra, csak is a jelenre.
Segítse jővődet, a hold, a nap, a csillagok,
fogja a kezedet a drága kicsi angyalod.
Fogja és soha, soha ne engedje el,
mert akkor igazán boldog leszel.
Sajnálom, hogy nem hagyod, hogy szeresselek,
nem hagyod, hát akkor mit tehetek.
Pedig, ha tudnád a szívem megszakad,
a múltra gondolva, a könnyem kifakad.
Gyönyörű kislány és ő az enyém?
kérdeztem magamtól, és elhittem én.
Büszke voltam rád, hogy van egy kislányom,
s hogy nem egyedül kell élnem e világon. Köszönöm, hogy kaptalak, e szép ajándékot,
így az élettől, kaphattam haladékot.
Szerettelek mindíg és szeretni is foglak,
hiányozni fogsz, ahogy a napjaim fogynak.
Múlik az idő, Istenem hol van a gyermekem,
bízok abban, hogy ő is szerethet engem.
Akármilyen vagyok, csak egy édesapa,
ki aggódik lányáért, mint egy édesanya.
Drága kislányom, legyél nagyon boldog,
ne fájjon a szíved, ne legyen semmi gondod.
Emelt fejjel, csak az úton menj tovább. feledj el minden rosszat és lépj odább. kérlek valósítsd meg, az álmaid, teljesülnek neked, minden vágyaid. Egy álmot, már megvalósítottál, mikor egy kisfíúnak, életet adtál.
Szeretnék gratulálni, legyen szép napod, van ám neked is, már két új védőangyalod. Ők vigyáznak rád, ahogy egykor én is tettem., örülök, hogy mindíg, boldog ember lehettem.
Gubacsi Sándor |
|
A nyárelőről TANQ csokorban írt a szerzőpáros.
A bárányfelhőcskék
Habosak, mint egy szép hullám.
Ó, napfénysugarak!
Selymes füvek fürge ujja,
Itt a nyár, ő itt van, újra.
*
Szivárvány derűje
Borítja messzi láthatárt.
Szép a szín-kavalkád.
Szoknyában jár a képzelet,
Horizont lelkét kémleled.
*
Hajnaltájt, a csendet,
Macska léptei zavarják.
Köröm tán' nyikorog.
Aranyporban él a hajnal,
Felhők alatt száll galambbal.
*
Nagy, gátlásos sóhaj,
Nem engedhet meg napozást.
Félig levetkőzve.
Lágy fénycsipkébe öltözik,
Ajkára rá, vágy költözik.
*
Pezsgő a forróság…
Gémeskútban van hideg víz.
Hópihe hiánya...
Melegszik az idő máris,
Szerelemben hét határ is.
*
Kút kiapadóban,
Réten már szomjúság honol.
Eső rég nem esik.
Tűző napon szomjas világ,
Kalapodban rózsavirág.
*
Vad, álmatlan éjjen
Áramlik gondolati-szél.
Vizes lenne eső...
Forró széllehelet-álom,
Táj esőt vár. Minden áron.
*
Fa öreg kérgében
Bugylival vésett üzenet.
Örök a vélemény.
Fába vésett szép üzenet,
Kéregbe rejt ál-hiteket.
*
Szív szava is lehet
Messzi pusztába kiáltott.
Már, kopott szerelem.
Szíved kopik csak magától,
Múltad benne kunyhót ácsol.
*
Szél elkergeti az
Éltünkből, meleg álmokat.
Kis, kutyagomolyag.
Vihar előtti csend honol.
Menedék is összeomol.
*
A tikkasztó meleg
Érleli szép virágokat.
A növény is szomjas.
Izzad az ég, de könnyezik,
A patak vízzel megtelik.
*
A lét, sóhajtozón
Keresi a békességet!
Napsugár, jöjj, szeress!
Lét sóhajt, nyugalmat keres,
Halkan súgja: ember szeress!
Vecsés, 2017. április 11. - Mórahalom, 2017. április 6. - Kustra Ferenc József-- A haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Selymes füvek fürge ujja”!
|
|
Fehér zongora...
Volt nékem, egy fehér zongorám,
nem tudtam, hogy rólad szól a szám.
Úgy hangzott, mint egy angyal hangja,
kit szíved, önmagára hagyja.
Volt nékem, egy fehér zongorám,
emlékszel, hogy csókolt a szám?
Csókjaid, hallom a hangokban,
mit játszik, ezen dallamokban.
Volt nékem, egy fehér zongorám,
de talán, nem emlékszel énrám.
Elmentem és vissza sem jöttem,
még a por sem, látszik már mögöttem.
Volt nékem, egy fehér zongorám,
csodás hang, mit kiadott torkán.
Ütötték, szegény billentyűket,
lekoptak, róla is a színek.
Nincs nékem, már fehér zongorám, mert már rég, nem csókol a én szám.
Elhagyott, a szívem örökre,
nem vágyik, már többé ilyen nőre.
Gubacsi Sándor |
|
Annyi mindent...
Annyi mindent, mondanék tenéked,
ölelnélek s csókot adnék néked.
Két karommal, forrón ölelnélek,
téged soha, el nem engednélek.
Annyi mindent, mondanék tenéked,
az én szívem, mond kiére cseréled?
Ki karol majd, s ki csókolja szádat,
ki fordít majd, ó te neked is hátat.
Annyi mindent, mondanék tenéked,
kivel beszélsz, ki mondja meg tenéked.
Mért fáj belül, mi az ami így éget?
belűről mar, s össze vissza tépett.
Nem mondok már, én semmit sem tenéked,
nem hulajtok, egy könnycseppet sem érted,
Nem csókolom, soha többé a szádat,
nem mondok én, többé érted imákat.
Utoljára, én már csak annyit mondok, a szívemben, oly sok sok terhet hordok! Nem bírom már, oly sokáig cipelni,
a jó Istenhez, én haza fogok menni!
Gubacsi Sándor |
|
Magány...
Csak egy magányos, csillag vagyok az égen, kit, már nem szeretnek, olyan nagyon régen.
Kárhozatra ítélt, ez a kegyetlen élet,
mint akit, a pokolnak a tüze éget.
Igazi érzelmeket, én már régen láttam,
csak amikor, a saját sírom megástam.
Akkor láttam utoljára, a szemedben,
egy cseppnyi könnyet, neked drága kedvesem.
Nem érzel semmit, ezt régóta tudom már,
szíved jéggé vált s örökre engem kizár.
Nem tudom, hogy ez hogy alakúlt így ki,
de nem bírná ki, sokáig lehet senki.
Változni kellene, én ezt nagyon jól tudom,
mer ha nem így lesz, elmegy majd az én buszom.
Messzire megy majd, többé nem látsz engemet, talán csak akkor, ha valaki életemet.
Akkor már késő, érzelmet kimutatni,
nem fogok az égből, hozzád lezuhanni.
Nem fogsz sírni látni, könnyet a szememben,
mert akkor én már, végleg haza értem.
Akkor tudod meg majd, hogy hiányzok neked,
hidd el énnekem, könnyes lesz a két szemed.
Nagy űr lesz benned, szíved hiába erős,
feletted az ég, örökre lesz felhős.
Kezdjünk el inkább együtt, egy új életet,
hogy örökre láthassam, tündöklő fényedet.
hiszen örök hűséget, ígértünk régen,
hogy együtt leszünk, az örök mindenségben.
Gubacsi Sándor |
|
A letört trubadúr !
Sötét felhők róják a mennyezetet,
eső fényesíti a macska köveket.
Céltalanul barangolok a városba
valamikor én voltam város trubadúrja !...
Szép lányok mosolyogtak felém,
álmukban költöztem éjjelenként.
Szemeik fényei,mosolyai,hívogattak,
csak még egyszer gyere,óhajtoztak..
Trubadúr koptatja a kövezetet.
nincs hely,ahol rám emlékeznének.
Valamikor mennyire más volt minden
ma,kutyának se kellek vendégségbe. |
|
Álomvágy vagy vágyálom?
Heves napsütésben látom víztelen leveleket s lelkemben az emlékeket!
Mindezt a nagy Balaton partján, ülve a kispadon, közben bambulok oly’ mohon…
Az emlékekre visszavágyok, de ma erre éppen lehetőséget nem látok…
Ücsörögve nézem a vizet, mini tarajokat látok is igy épp’ eleget.
Hátam mögött csendből: ekkor megszólt a poéta társam: búslakodsz? Pont ezt vártam!
Érzem, hogy vágyálmaid pont erősen úralják lelked, de már itt vagyok veled.
Kibontotta szatyrát, elővette a két lángost, meg üvegnyi házi lekvárját.
Persze kanalat nem hozott, így lekvárt nekem üvegből, ujjaival kikotort.
*
(Kínai, csi-csüe vers. 4×7 szótag, rímképlet: aaxa)
Fellegek közt szél kering,
Nádasoknál víz csiling.
Álmot őriz csendesen,
Balaton, szív titka ring.
*
Még régi szocreálból ismerem, hogy a németek igy ették, tetszett ez nekem.
Otthon én kettévágom, elejét jól meg tejfölözőm, rá sajt és igy legyűrőm…
Otthon ezek után lekvárakció... kanállal szétkenem, nincsen ribillió!
Kellemes egy finomságot kétfélén enni, tudom, hazafi jó, ha igy eszi…
*
(sedoka)
Sajtos tejfölös,
lángos, krumpli és tészta.
Gyerekkor ízét idéz.
Lekvár terül szét,
édes és sós egymásban.
Ez ám huncut uzsonna.
*
Juj, jólesett a lekváros… mi is? Lángos-desszert… zabáltam és járattam eszet’.
Nagyobbak a gondjaim, mint a lekváros desszert, kialszom, ha megérem reggelt!
Ma érzem, reggel már rendesen elkapott a gépszíj, a sors rákontráz… ma csak szijj!
Ha este jót alszok, még jó álmom is lehet, de még nem álmodtam ma eleget…
*
(Tíz szavas)
Alvó szíved csendben ring,
Jóéjt puszim betakar, mint az ing.
Vecsés, 2024. november 1. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- Gránicz Éva: Írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában.
|
|
(HIQ csokor)
Várom a
Méretes zuhét.
Földnek víz…
Várom az
Égi áldáskát.
Feltört föld…
Isten ver
Sok-sok földlakót!
Porszáraz…
Kenyér lesz?
Gabona nem nő!
Mit eszünk?
Gyümölcsöst
Veri hajnal… fagy…
Tál üres…
Imádkozz!
Isten bizonyít?
Áhítat…
Vecsés, 2026. május 6. – Kustra Ferenc József – írtam: a száraz földek védelmében.
|
|
Hétköznapi pszichológia…
(leoninus trió)
Színesen változatos, legelésző tehéncsorda…látom a vonatablakba,
Van még hosszúkás akácerdő… öt ház, bokortanya! Szép és menő!
Mozdony végig sínen rohanva, mi kapkodjuk a tekintetünket, honnan… Hova?
Síneknél végig távírópóznák pózoltak, magányos fák szemben sorjáztak.
Cigánykereket hányó purdék… Mozdony csak sípolva, dübörögve… nincs fék?
Személyvonatunk kerekei végig és hevenyen kattognak, fejemben mik ropognak?
(senrjú duó)
Világra szóló
Ármány gondolat…
Cselszövés nem kell.
Ügyes és bajos
Ármány gondolat…
Cselt szőni nem kell!
(3 soros zárttükrös duó)
A haragosomra, puszta illendőségből haragszom, le nem mondok,
Barátom volt, becsapott, vérig sértett… róla semmi jót nem mondok…
A haragosomra, puszta illendőségből haragszom, le nem mondok.
Bűnt tán’ nem bocsátok, de a rosszat, mindet… újra gondolok!
Ármányba s cselszövésbe bele nem ragadhatok… mást gondolok!
Tovább nem élhetem át az utálatot… ez lenne szégyen, mit gondolok!
(HIQ duó)
Ármányom,
Már ne légy’ részem!
Ármány nem!
Cselszövés
Már nem légy részem!
Cselt sző? Nem!
(senrjon)
Úgy intézem, bosszú sem
Kell, nem visz az sehová se!
Ármány, cselszövés: törölt!
Vecsés, 2026. május 30. – Kustra Ferenc József- írtam: mint hétköznapi pszichológiai megoldás mintát. Ne legyek olyan, mint némely ismert ember…
|
|
Talán nem is a szerelem ez a gombóc a torkomban,
Hanem valami egészen más.
A félelem attól, találsz valaki mást.
Talán a szavaim fülekre leltek az oldaladon,
Meghallottad őket,
De nem akartad, hogy mögöttük engem láss.
Talán mégis így volt és ez csak egy kétes pillanat,
A sötétben nélküled,
Mert veled úgyis minden más.
Talán ha velem szemben ülnél nem érezném,
Nem ízlelném nyelvem hegyén
Azt a szót: muszáj.
Talán nem lenne muszáj szeretnem téged,
Sőt, jobban is tenném,
És gyötörne inkább örökké szerelmes hiány.
Talán nem is bennem van hiba, nem is benned,
Mert biztosan hiszem,
Hiszem, hogy az ember társra talál.
Talán csupán annyi a megoldás, nem rád.
Nem rád kell leljek,
De valakire muszáj.
|
|
A mély kék víz peremén, hol a szél susogva száll,
Az ég is hozzá tér, fehér csipke-kőszikla áll.
Mint óriás kéz faragta krétából és habból,
Őriz múltat, tengert, sorsot, örökös magányból.
Ha távolról nézzük, mint a felhők, oly könnyűek,
De közelről a sziklák vadak és időtlenek.
A hullámok már az idők kezdete óta,
Ugyanolyan türelemmel lábukat mossa.
Tengerről érkező szívét az öröm átjárta,
Amikor a fehér sziklák vonalát meglátta.
Hazatérők számára a reményt jelentette,
Partot, az otthont, a megérkezést jelképezte.
Doveri fehér sziklák fölött az alkonyi fény,
Lassan gördül tovább, mint arany, víz sötét ölén.
S a hullám, mint egy szép új dal, mit a part megtanul,
Minden érintésben újra születik s aláhull.
Sziklafal, mely a végtelent csendben keretezi,
Hol az ég és tenger egymást lassan megfelezi.
Sirályrajok rajzolják égre az idő vonalát,
És a mészkő sziklák szívében a szél őrzi titkát.
Ha alkony jön és vérpirosan hajlik le az ég,
A kobaltkék tenger mélye is álmosabban ég.
S a fehér fal rózsaszín fénybe öltözve vár,
Mintha a föld is tudná, hogy itt a csoda jár.
Siófok, 2026. május 12. -Gránicz Éva- |
|
(leoninus duó)
Rám, ha borong a fájó lelkem, a boldogságom sírján… pechem!
Majd eszembe jut, bár már olyan halvány, szép-szenvedő kisleány…
Szívembe érzem beszállnak a kínok, mint sötét hollószárnyak
S magát rám borulja, a szenvedésem vaksötét éjszakája…
(tíz szavas duó páros)
A lelkem fölött holló kering,
A múltból fájó emlék dereng.
A könnyem árnyán emlék lobban,
Szerelem halt meg csendben, titokban.
*
Míg rajtam csüng jeges felhőként ez a bánat nagyon nyomasztóként,
Keblemben nagyon fájó érzés föltámad, bús sejtelem… megérzés!
Haszontalan már minden könnyem, esdő sóhajtásom… minek maradásom?
Immár, sohasem éled föl többé, tört... elveszett boldogságom lett köddé.
Felhő száll rám, bánat űz,
A könnyem halk reményt fűz.
Már nem segít a sóhajom,
Múltból él a bús fájdalom.
*
Vecsés, 2022. június 4. – Siófok, 2025. július 4. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek, Szendrői Holozsnyay Cyirill(?) „ismeretlen” szerző „Ha elborong” c. verse romantikus átirata-ként. (Közzé tette: Toni: 2022.06.02.) A tíz szavasokat Gránicz Éva írta.
|
|
Ott állok fenn a kőszirt csúcsán,
Hold feszíti a tengereket,
A part felé egy lomha hullám,
Ringat álmot és emlékeket.
Az óceán ma hangtalan,
A hold ezüstje rajta ül,
Egy lassú hajó a távolban,
A ködbe veszve elmerül.
A szél sós illatot sodor,
Part kavicsai zizegnek,
Mint emlékek, mik még olykor
Az álmomban visszajönnek.
Mert minden könnyben ott a só,
Minden sóban ott az élet,
A mélység őrzi, nem a szó,
Az ember szívű szépséget.
Fenn állok a szikla ormon,
Mint őrszem egy régi falon,
Míg alattam álmatagon
Szuszog a mély vízű vadon.
Már annyi éj suhant fölöttem,
Annyi vihar tört rám vadul,
De mindig égve maradt bennem
Egy kis csillag, mely el nem borul.
Fény villan, körbejár lassan,
Egyforma ritmus, halk ütem,
Szívverés az éjszakában,
Mint múlt idő az életen.
Ide már annyi hajó jött
A vihar tépte éjeken,
Volt, aki halkan kikötött,
És volt, ki eltűnt csendesen.
És egyszer majdan, ha hazatért
Minden hajó a kikötőbe,
Megérti azt is, ki nagyon félt,
Miért maradtam itt örökre.
Még ma is hív valami újfent,
Ha feltámad a langy déli szél,
Hogy egyszer kiköt nálam megint,
Egy régesrég elveszett remény.
De a magány nem börtön nekem,
Csak csend, amit a hold őriz rég,
A sziklákon egy torony lettem,
Mely éjeken át világít még.
S ha egyszer majd újra látlak,
És feljössz hozzám csendesen,
Nézzük, hogy a sós óceán
Mily édes, csodás végtelen.
Siófok, 2026. május 15. -Gránicz Éva- |
|
(Senrjon duó)
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?
(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.
Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. – Kustra Ferenc József: írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
|
|
A szám keserű,
Lelkem kavarog,
Szívem zaklatott,
Elmém háborog.
Párnámra pereg,
Könnyem csendesen,
Minden fáj nagyon,
Éj sötétjében.
Álmom messze jár,
Nem talál haza,
Némán ég bennem,
A múlt bús szava.
Az idő halad,
Mégis visszanéz,
Minden szép emlék,
Csak Téged idéz.
Szél viszi imám,
Senki sem felel,
Csak néma bánat
Ami átölel.
Míg a hajnal jön,
S kél sápadt fénye,
Nem talál írt még,
Szívem sebére.
(Leoninus csokor)
Keserű sóhaj száll, mint hervadó virágom, néma fájdalom lett örök világom.
Könnyem párnámra hull, csendesen peregve, bús emlék ölel át, lelkemet sebezve.
Álmom éjben bolyong, messze jár magányban, nem lel vissza hozzám, elveszett homályban.
Múltam bús szava ég szívemben szüntelen, mint kialudni nem tudó tűz odabenn.
Szélre bízom imám, hátha még meghallják, de csak a néma könny útját visszhangozzák.
Hajnal ha felragyog, sápadt fényt ígérve, nem gyógyul sebem még, fájdalmam őrízve.
Siófok, 2026. május 31. -Gránicz Éva- |
|
A Dóm csendje
Kinti sivatagból hűvösre áhítva,
koptatott lépcsőfokot róva,
léptünk be némán, rézveretes kapun át a Dómba.
Még bőrünket égette maró kánikula,
perzselő hőség,
bent már hűvös falak várnak,
kőbe zárt gazdagság, pazar bőség.
Hatalmas tér, hol suttogás is fojtott, nehéz,
színes ablakokon át fentről jövő fény a sötétbe néz.
Mennyezetről régi, néma szentek tekintete árad,
miközben pislákoló gyertyák fényénél szíved ki tártad.
Néma szószék és oltár dacos oszlopai csendben állnak,
tanúi fohásznak, magányos halk belső imáknak.
Gyertyát gyújtunk múltért,
szeretteinkért
fekete gyászos sarokban,
hol megállt az idő, gondolat tömjénes lángja lobban…
Aztán szent csendet hirtelen valami szétvágja,
ahogy rácsapódik rideg kőre
egy magassarkú cipő kopogása.
Kínos pillanat, visszhangot elfojtani nem lehet,
nő minden lépte dacosan veri fel a néma teret.
Próbálna csendesülni,
lábujjhegyen lopni némi percet,
de márvány makacsul visszaad minden neszt
s nesztelen sebet.
Barátja lemaradva, mennyezetet bámulva
távolabbról kíséri,
mintha lány szégyenét nem akarná magára mérni.
Csak nézzük őket,
míg kanóc lassan a húsig ég,
fura tánc ez, hol szentség és zavar összeér rég.
De magányos lépteket hirtelen új lárma tölti be,
zajos gyereksereg
hatalmas kapun tör a terembe.
Beözönlik ricsaj,
nincs már helye gyásznak,
szétesnek dallamok, falakon elfordulnak vásznak.
Vége suttogásnak.
Gyertyák pislákolnak elhagyottan,
s velünk együtt többi néma hívő is megmozdul nyomban.
Sarkak kopognak kövön,
léptek zaja felerősödik,
menekülő magassarkúk ritmusa falakig lökődik.
Rohanunk ki zsibongó, sűrű, benti zajból,
hogy menedéket leljünk végre falakról visszaverődő, nehéz robajtól…
Wino-Amnis |
|
A sötétkék égen,
A fényes csillagok szűziesen remegnek,
Egymásba szeretnek, a tóban hullanak és
Gyengéden a hullámokkal izgatóan érintkeznek.
Az éjszaka elegáns hálóját szövi,
Csokornyakkendőbe és frakkba a fákat öltözteti ;
A szerelem illata simogatja a harmatos füvet,
Miközben évszázadok óta az átlátszó hullámok csókolják a sok csillogó égi követ.
A vágy sóhajai felébresztik az álmos síkságot
És ezernyi szem, remegő szív
Nézi a paradicsomi egyesülést ;
Azokat a vágyakozó ritmusokat, a szerelmi táncot.
Gyengéd fények hatolnak át a finom vizek hullámain,
Meleg érintések alatt szelíden kimagaslanak,
Érthetetlen suttogásokat hallani a partokon
És a sugaraknak cseppjei kiemelkedő óhajok...
Könnyű a lengedezés és édes az örökkévalóság,
Messze a föld, tökéletes az ég;
Egy édeni pár menedéket nyújt a mennyországnak...
Boldog a csillag, boldog a hullám, itt boldog a mindenség!
|
|
A Balaton biz’ haragvó is…
(3 soros-zárttükrös)
Vízterhesek a vad, vészterhes felhők
Nagyocska esőt várják erdők, mezők…
Vízterhesek a vad, vészterhes felhők.
(tíz szavas)
Özönt hoz, vihar dobol fennen,
Mező, erdő várja csendben, türelemben.
(Septolet)
Most kezd
A vihar… ébred,
Föléled!
Rímeit csettintgeti,
Mező füvét ledöntögeti.
Vaksötét fellegi,
Megöntözi!
(apeva)
Szél
Zeng már,
Fény sehol,
Felleg zuhan,
Fű remeg alatt.
*
(3 soros, bokorrímes)
Vasárnap délután mi kint üljük a szokásos délutánt a parton,
Meleg van… árnyék nincsen, de van vadiúj esernyő… árnyat ad padon.
Sok fürdőző jól leég, vizesek, ó, de az esernyőnk nem eladó!
(Kínai csi-csüe versforma 4×7 szótag. Versképlet: aaxa.)
Vasárnap parton ülünk,
Meleg van, árnyék velünk.
Sok fürdőző jól leég,
Van esernyőnk... hűsülünk.
*
(tíz szavas trió)
Mi itt csak pihengetünk… jó nekünk!
Megyünk, lekváros lángost eszünk…
Tudjuk ez német mintára van,
Nekem most erre kostólom… van.
Meg is kávéztunk, az idő meg ment,
Kint vészterhes megjelent…
(leoninus)
Pihenni jöttünk, nekünk part a nyár, kézben lekváros lángos csoda vár.
Kávé után már az ég is borul, vészterhes felleg az alkonyba hull.
*
(HIAQ- féltucat)
Míg mi lakomáztunk,
Fekete felhő ideért.
Eső is már csöpög.
Mi máris indultunk,
Viharos eső ránk zúdult…
Ernyőt kinyitottam!
A vihar, hej… ütött,
Engem majdnem arcra lökött.
Kezemből ernyőt ki…
Társam Éva fogott,
Igy arcra esés… nem volt meg.
Éva térdre esett.
Zuhogó esőben
Segítettem sántikálni…
Jó tett helyébe, jót…
Ő meg az ernyőnk kis
Maradékát erő… fogta.
Otthon a kukába…
(Kínai, dielianhua vers. 2×5 soros versszak, 7-4-5-7-7 szótaggal. Rímképlet: a x a a a.)
Az esőben elbotlott,
Támogattam,
Térdére rogyott.
Ő csak felém kacagott,
A jótett jót hozott.
Esernyőnket markolta,
Eső zúdult,
A szél forgatta.
Rongyos már, mégis fogta,
Otthon kukába dobta.
(leoninus)
Hazaértünk, mint ázott ürgék, esősen megesett… nem volt fék!
Lerohantuk a fürdőt, én a hátát moshattam, mint ingerlőt.
Kinéztem az ablakon, esés már nem volt -száradó- balkonon...
Fönt a vészterhesek erősen múltak, miután megtréfáltak!
(sedoka)
Cipőnk elázott.
Mindenünk csupa sáros,
Mostam őt... bűvös páros.
Álltam csendesen.
A párás üveg mögött,
Lám, felhő elköltözött.
Vecsés, 2019. február 21. – Siófok, 2025. július 3. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek, szívünk taváról, alloiostrofikus verses formában. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva közremű-ködésével.
|
|
Hétköznap a Balatonon is…
(3 soros-zárttükrös)
Vízterhesek a vészterhes felhők
Jó régen esőt várják erdők, mezők…
Vízterhesek a vészterhes felhők.
*
(Septolet)
Most kezd
A hőség… ébred,
Föléled!
Rímeit ölelgeti,
Mező füvét sercegteti.
Sötét felleg,
Megöntözi!
*
(HIQ)
Ha ide
Ér Badacsonyból…
Jó gyanús!
*
(3 soros, bokorrímes, önrímes)
Mi ülünk a szokásos kispadon, nézzük, ebből mi lesz… máris?
Badacsony fölött egyre vészterhesebbek, vízterhesek… máris?
Gyanúnk erősödik, esernyőnk van otthon… Irány haza… máris?
*
(Senrjon)
Gyorsan búcsúzunk el a
Haragossá váló nagy víztől.
Máskor kijövünk!
Vecsés, 2019. február 21. – Siófok, 2025. -----Kustra Ferenc József. írtuk: kétszerzősnek, szívünk taváról, alloiostrofikus verses formában. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva közreműködésével.
|
|
|
|
Ma 2026. november 01. vasárnap,
Mindszentek, Marianna napja van.
Holnap Achilles napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
