|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 Gy.
Nem a dicső hadvezért zengem,
Ki tervezte a háborút,
Kinek nevét örök hír őrzi,
Kitől a világ lángra gyúlt. |
|
 Gy.
Eső szitál az ég gomolyködére,
a szürke tájra méla csend borul,
a fellegek mögül hiába néz le
a Nap, hiszen csupán a könnye hull. |
|
 Gy.
„Király ül, vénség,
A dombtetőn;
Oly vén már, haja ősz,
És nem sok esze lőn.” |
|
 Gy.
Az embernek nincs, hogy még lejjebb… laposas lejtő van, azon csúszik!
Én tanúsítom a hetvenöt évemmel… létem csak lejjebb csúszik…
Az embernek nincs, hogy még lejjebb… laposas lejtő van, azon csúszik. |
|
 Gy.
hiszen nem érdemeltük ezt
a földgolyót se, végül
kerekdedebb az emberek
bolond világa nélkül. |
|
 Gy.
Én csak a multban látom magamat,
csak azt a szomorú lányt ismerem,
ki a multból, sok hervadó emlékből
merengő gyászszal szembe néz velem, |
|
 Gy.
Virágzó tűzpiros, mindig nyíló rózsa,
tündökölt a réten, furcsa egymagába.
Nem értette hol van, merre járhat álma,
a legény aki szerelmének nyomban leszakítja! |
|
 Gy.
Tény: a bor – víznél erősebb!
Valljuk, kik vizet gyűlölnek...
Míg víz mos el tölgyeket,
S házaknak jut ki az árból: |
|
 Gy.
Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei,
Hallom suttogásukat, most… most adjál neki…
Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei. |
|
 Gy.
Aludjatok, ti áldott szunnyadók,
Aludjatok, ti néma hadsereg.
S ne bántson könny, mely értetek pereg.
Aludjatok, nagy álmok álmodói: |
|
 Gy.
A gyorsuló idő lován ügetve kaptat,
feledni ily királyokat sokat szokott,
talán megérti majd, hogy ennyit ér a látszat,
pokolra tartva érte senki sem zokog. |
|
 Gy.
A poéta vére sötét, mint a tinta
És az örökölt kalamárisban tartja…
Ezt nem a szív, lélek pumpálja papírra. |
|
 Gy.
Szeretem azt aki csalódott,
Minden reménye elszállott.
Kinek szép álmai voltak,mik
Mind a porban hullottak !
|
|
 Gy.
A hűvös őszi szél a fák között jár,
letépi megmaradt levélruháit,
ölelkezik velük, susogva kószál,
közelg a tél didergető haváig. |
|
 Gy.
ő sem a régi már
megöregedett
nem lehet lerázni
ugyanazt hajtogatja mindig |
|
 Gy.
Mylady, kék kalap fején…
úgy vélem, roppant sikkes ő,
a pillantása megnyerő,
s mert feszt pihen az ingem elején, |
|
 Gy.
A poéta vére az maga… olyan, mint a tenta
És azt az ócskapiaci kalamárisban tartja…
Ezt nem szív pumpálja, toll, hegyével veti papírra.
|
|
 Gy.
Elhallgatott a bárzene,
recsegő roncsok éjjele;
nem gondolt arra senki sem:
temetés lesz a tengeren. |
|
 Gy.
Ma ötven év után csak összejöttünk
a nagy beszélgetésre lázasan,
megannyi mondatunk között előtűnt,
a lét szeszélye mily bizonytalan. |
|
 Gy.
Él a Lélek a zajban is,
a harsogó világban,
él az Illat, bár sok hamis
lélek-kehely s virág van, |
|
 Gy.
Teraszomon még jócskán nappal,
De már öröm kél, új magamban:
Ha megráznám most két karommal
Az estét, szórhatnám azonnal |
|
 Gy.
aranyozd be levélbetűkkel feketéllnek a fák
törzseken ágak gallyak felhőt feszítenek tovább
az idő kereke forgatja felfordul a világ |
|
 Gy.
Önkényurak, a diktátorok előbb- utóbb megszűnnek
És bizony nem attól, hogy élet nehéz, problémák nőnek!
Attól lesz ez a sorsuk, hogy népben kétségek... kinőnek! |
|
 Gy.
Dús sötét lomb, minő a sphinxé,
Ma gyér, fakó. S a királyi szemek
Tört üvegként egy elmúlt messzeségből
Még felgyúlnak, még átmerengenek. |
|
 Gy.
Hiszen, ha menni kell, legyen, vigyen
ez ősz sodorta, néma éjjelen,
ezernyi volt csodás napommal
a tarsolyomba zárva ballagok, |
|
|
|
Ma 2024. november 22. péntek,
Cecília napja van.
Holnap Kelemen napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
