|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
aranyozd be levélbetűkkel feketéllnek a fák
törzseken ágak gallyak felhőt feszítenek tovább
az idő kereke forgatja felfordul a világ |
|
 Gy.
Önkényurak, a diktátorok előbb- utóbb megszűnnek
És bizony nem attól, hogy élet nehéz, problémák nőnek!
Attól lesz ez a sorsuk, hogy népben kétségek... kinőnek! |
|
 Gy.
Dús sötét lomb, minő a sphinxé,
Ma gyér, fakó. S a királyi szemek
Tört üvegként egy elmúlt messzeségből
Még felgyúlnak, még átmerengenek. |
|
 Gy.
Hiszen, ha menni kell, legyen, vigyen
ez ősz sodorta, néma éjjelen,
ezernyi volt csodás napommal
a tarsolyomba zárva ballagok, |
|
 Gy.
A csúcsélved, emberiség:
A csók, ez ügyben nincs kétség.
Adod, kapod, a csók – menő,
Közkedvelt, gyönyörködtető. |
|
 Gy.
Őszidőben a szél is azon dolgozik, hogy leverje a leveleket,
Őszidó már az elején is de, megkezdte leverni a leveleket…
Őszidőben a szél is azon dolgozik, hogy leverje a leveleket.
|
|
 Gy.
Vajon, ha új időknek árja jő,
beállsz-e még velünk a sorba,
vagy elszelelt a lázadó erő,
inadba távozott azóta, |
|
 Gy.
Ballagtam az úton keskeny sirok között,
Ott, hol csöndben nyugszik a sok elköltözött,
Ezer nyiló rózsa, melyet napfény fakaszt,
Pirosan hirdeti a megújhodt tavaszt. |
|
 Gy.
Most, hogy tőled válok én,
Engedd meg, beismerném,
Nem tévedsz, ha vallod, ím
Álmok voltak napjaim. |
|
 Gy.
Magyar alfőld rónáknak végtelenje
csikósok,bojtárok kedvenc legeltetője.
Gémeskút ágaskodik magasan az égen
ménesek itatója minden áldott délben. |
|
 Gy.
Elegáns-lágyan, szinte finoman, lustán érnek földet a hópelyhek…
Színes úti ruhát vett a falevél és földre kísérik a pelyhek…
Elegáns-lágyan, szinte finoman, lustán érnek földet a hópelyhek.
|
|
 Gy.
Az, kinek szellemét ma körülálljuk,
A Legnagyobbnak fordítója volt,
A Kijelentés ős-betűire
Alázatos nagy gonddal ráhajolt. |
|
 Gy.
Hiába, itt az ősz, a nyár nyakába
vette lángolón a messzeséget,
hevét ma már az új mezőkre ontja,
elfeledve rég, hogy itt is égett. |
|
 Gy.
Levelek hullnak, libegnek,
Pedig szél se jár.
Avarmódra zajjal peregnek,
És egy titkos törvényt követnek, |
|
 Gy.
Már hajnalodik halk hangjával, minden apró lélek,
tündököllik sugarával, a gyorsan múló élet.
Minduntalan bomladozik, a tisztáson az avar,
a fagy mely ilyenkor már, megdermeszt, és csontba mar |
|
 Gy.
Istenem! Adj még nekem hitet az útra… A szomszédban háborúznak újra.
Még van nekem hitem, ahogy megyek, de ki tudja… meddig leszek?
Öregségemre, ej, ilyet megérni… de most már a békéhez kéne hozzáférni!
Esetlen a sors és igy érzem, már több évtizede, mára kihalt a harcos szelleme. |
|
 Gy.
Kereshet színt ügyeskedő ecset,
áldott szavak mondhatnak éneket
meleg zenét zenghetnek hangszerek,
onthat virágot rét, mező, berek; |
|
 Gy.
Szeszélye szétszed, elvarázsol,
mi lesz velem, ha visszajön,
megannyi csalfa lobbanástól
marad szeretni még erőm?
|
|
 Gy.
A célszemély kis stílű?
Lehet… az tán’ már fél győzelem.
Harc fönntartása… |
|
 Gy.
Az őszi szél vizsgálja a lehulló faleveleket
forgatja pergeti
végül a rohanó folyó
mélyráncos hátára fekteti
|
|
 Gy.
Megint halomra ölt a gyűlölet
hevén megannyi vétlen álmodót,
de hitte, hogy hitetlenek felett
akarva tenni végre újra jót, |
|
 H
Akár a fénylő csillagok,
ezernyi mécses úgy ragyog,
ünnepi díszbe bújt a kert,
sok régi emlék útra kelt. |
|
 Gy.
Szívem mélyén van egy álom,
amit óvok és vigyázok!
Fontos része a sorsomnak,
s a bennem rejlő önvalómnak! |
|
 Gy.
Rőzsét szedegetett. Legyen mivel
megfőzni otthon a sovány ebédet.
Így diktálta az élet,
meg a nyomor. |
|
 Gy.
De mert az ősz okán vigadni fájó,
ezer sebünk sután sajogja még
nyarunk, akárha volna holmi lasszó,
amint nyakunkhoz érve lázzal ég. |
|
|
|
Ma 2025. április 05. szombat,
Vince napja van.
Holnap Vilmos, Bíborka, Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
