|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
A Nap megérintette a földet,ami
a hosszú pihenés után megengedett,
vad virágopk egymás után keltek,
madarak dalolva üdvözölték a meleget.
|
|
 Gy.
Hiszen, ha épp azért, sosem hal az meg,
kinek ma lelke benned él tovább,
ne hagyd a múlt ködébe veszni éned,
ragyogd hevén a vágy magas fokát. |
|
 Gy.
S az ősszel lassan karöltve
véremmel festenénk a fát
vörösre, rőtre, mint a zsarát.
Holt hiteimben ázna a világ. |
|
 Gy.
Amikor itt, az ismert utcákon sétálok
körülöttem oly sok az ismeretlen ember,
oly magányosnak érzem, az utcákon magam
itt Svájcban, ahol engem nem ismer senki sem. |
|
 Gy.
Vannak sok emlékeim, ó, ha ezek mind bemásznak ide,
Vannak székeim, kit hová, hol ültessek… oda vagy ide?
Vannak sok emlékeim, ó, ha ezek mind bemásznak ide. |
|
 Gy.
Vajon milyen azoknak élete –egyenként-, akik élnek?
Akik csak létszámnövelői az egész emberiségnek…
Vajon milyen azoknak élete –egyenként-, akik élnek? |
|
 Gy.
Paraszt ember a teli zsákját,
malomba vitte, hogy megdarálják,
megpihenni, azt le tevé
érett búza tábla mellé, – |
|
 Gy.
De hát a hű vitézi sors kemény,
nem ad csupán megannyi mord csatát,
közötte bárha csillanó remény,
gyakorta rút halál felé csap át. |
|
 H
Minden csillog.
A fertőtlenített csempéken csúszkál a fény.
Halk hangok a távolból: csipogás, ketyegés, sípolás.
Leválasztott kabin:
|
|
 H
Beléd harapnak akkor is,
ha már halott leszel,
a kény olyankor is hamis,
de vígan énekel, |
|
 H
Nem is küldött üzenetet a tél,
Pedig tudta, hogy ember tőle fél.
Hideg előre jött… ez már a tél? |
|
 Gy.
Minden Erzsikétől ma még bocsánatot kérek
félreértések elől most csendesen kitérek,
igaz, soknak a számára már nem sokat érek
de a bőrömbe ma már, lassan bele sem férek. |
|
 Gy.
A rozsdabarna parti fák az őszben
a szélre ritkuló ruhájukat
vetik magányosan, de ismerősen
keresve járható egérutat |
|
 Gy.
A szeretet és a gyűlölet állandóan-keményen versenyez egymással,
Mert mindkettő győzni akar, de a belátásnak híján vannak!
A szeretet és gyűlölet is azt hiszi, hogy ő segítőkész a másikkal |
|
 Gy.
A nincstelen királyaként
tekint feléd ma még,
rajong, nem érzi át a kényt,
amely belőled ég, |
|
 Gy.
Szerelem és fájdalom egyek, és ehhez meg ketten kellenek.
Szerelemnek örvendezni nem fáj, de majd később lesz akadály. |
|
 Gy.
Nyisd ki magad, hogy elolvashasd a csodát,
Együtt minket elítélni – ez a megmunkálás,
És szót szó mellé raksz,
Te korlátolt, ki vagyok én? |
|
 H
Még most is, még mindig, pedig már nincsen,
őrizem mégis értékes kincsem,
amit te adtál - ragyog az égbolt -,
még most is, még mindig, pedig már rég volt. |
|
 H
Ha lelkemnek nyugtalan-lobogó mécsét,
Mind a két szememet egészen kioltod:
Akkor is, éjben is,
Vakon is, örökké Teérted sikoltok ! |
|
 H
A parti fények elfakulva múlnak,
amint hajónk az óceánba fut,
a lelkeinkben él csupán a holnap,
vajon belőle még nekünk kijut? |
|
 H
Általam hiányolt Beatrix,
Hová lettél? Volt ez… egy anzix?
Belőled villanás
Kevés volt… [lázongás!] |
|
 H
és ki is mered mondani azt,
mikor a hited nem vakít el,józanul
tudod bírálni az ellenkező oldalt. |
|
 Gy.
Áll a nap fenn, áll a felhő,
Nem jön fecske, nincs egy szellő,
A víz nem látszik hogy folyna,
Isten mintha bóbiskolna. |
|
 Gy.
Te felriadva rántanád a kardod,
de hát nagyon nem így megy ez ma már,
rövid rakéta füttye jelzi csak, hogy
közelg feléd a vágtató halál. |
|
 Gy.
E szép kapcsolat nem a miénk,
Pedig ketten, úgy szerethetnénk…
Karjaid, szemeid,
Hallanám lépteid. |
|
|
|
Ma 2025. április 05. szombat,
Vince napja van.
Holnap Vilmos, Bíborka, Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
