|
 Vendég: 67
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
A perzselés piros lángjában
Megfürdetem a kedvemet,
Összetett kézzel kérlek bátyám,
Hívj ünnepelni engemet. |
|
 H
Én már nem út derekán
Császkálok… öregen csúszkálok.
Itt már vég közelg’.
|
|
 H
Tanuim voltak,huló falombok,
Sok madár kiváncsiskodott
Kis kezedet rátetted szivedre,
Esküdtél a magasságos égre, |
|
 H
Kapaszkodom fel a hegyre,
boldogság vár a Mennyekben.
Ha felértem a tetőre,
kapaszkodom a felhőkbe. |
|
 M
Amikor a tűzhelyedben fog égni az antracit,
Sok évek késő estéjében csupaszon…
Te, egy kőlapon ülve
Gondolod, hogy mi is szénfeketén kialszunk.
|
|
 M
Szél elült, még cirógatott engem,
cipők kopogtak, mint a vízcseppek.
A lábaim egymás elé raktam,
közben kis rigó dalát hallgattam. |
|
 M
Oly tisztességtudón köszönsz,
míg körülted porzik a reggel:
egyszerre csordultig telek
alázattal és szeretettel. |
|
 M
Szeretetük megmaradt,
egészségem elfogyott,
nemsokára meghalok. |
|
 M
Őszben sétálok, gyűjtöm a heves esőcseppeket mindenhol,
Van már az arcomon, folyik a hátamon, zsebben szinte lángol…
Korán keltem a hajnali hűvösben, így aztán, fázok, reszketek, |
|
 M
Ne nézz az égre most,
ne nézz a földre sem, aludj!
a szikrázó Tejút
porában a halál szalad |
|
 M
Ha már itt vagy, maradj csöppet,
szeretem a szőtt arany színed.
Kopott padon, némán nézlek,
megdobogtatod fázó szívem. |
|
 M
Most hideg éj van, nagyon fázom, nincs már többé meleg,
nincs ki lassan felhevítse, a jéggé dermedt szíved.
Keresd tehát először, a menyországnak titkát,
hogy felfedhesse előtted, a teljes igazságát.... |
|
 M
Földet óvja, féltőn fedi,
mint édesanya a dedet,
még kincseket hint szerteszét,
s nem engedi el a kezem. |
|
 M
Törött tükörben nézem önmagam,
És azon merengek ki is vagyok én?
Egy kedves, bohókás ember?
Vagy határozott, kemény lelkű? |
|
 M
Én is, oly ifjan lelkesülve
nyalom az „édes” jégcsapot,
míg hol megcsúszva, hol leülve
a hóbuckák közt ballagok.
|
|
 M
Két út vezet életednek
Hőn óhajtott czélja felé,
Az boldog, ki ezek közűl
A helyesebbet fellelé! |
|
 M
óra vagyok, szerkezet,
időt mutatok neked.
Végtelen számú a hely,
ahová feltehetel. |
|
 M
Tiszta szívemből, tiszta szerelemmel örültem neked,
Gondoltam sorsom javul, ha szerelemben élek veled.
Én vagyok a próbabábú. sorsával senki sem... nem küzdhet meg,
Mit abban egy öreg szerzetes beírt, nem változtatható meg. |
|
 M
Az oltárkárpit ezüsttel kivarrt,
A sápadt gyertyák sárgás fénnyel égnek,
S míg orgona szól, pap kezdi a dalt:
A szívetek – Urunkhoz emeljétek! |
|
Egyszer csodaszép Baranyában
Javában sütött már a Hold
S az angyaloknak a kék égen
Nagy, csilaggolf játszmája volt. |
|
 H
Idős ember, de nem szegény,
felesége leszek majd én.
Gazdag leszek, luxus élet,
özvegységtől én nem félek. |
|
 H
Te tünde fény! futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptü béke! |
|
 H
De elhatárolódó Hilda!
Stílus? Valaki nagyasszonya?
Én meg ácsingózok,
Magára vágyódok |
|
 H
Valahol egy kis faluban,mezítlábas,
lelenc gyerek voltam,nyolc éves koromban.
Libákat legeltettem,zöld,füves réteken,
silány eledel volt bérem. |
|
 M
Egy kis levél került kezembe,
Pár versszakból áll az csupán
S mintha Aeol hárfája lenne
Vagy méla dal esthajnalán. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 18. péntek,
Diána napja van.
Holnap Vilhelmina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
