|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Hallgasd mit suttog a Föld,
reszket, hull a sziklakönny.
Élhetőbb legyen, óvjuk őt,
büszke ránk, ő a szülőföld. |
|
 H
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja,
Egyben a kalodám is, mert a láncokkal bele vagyok koncolva…
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja. |
|
 M
A szavak, önmagukban szépek
megmutatnak, felidéznek
minden, csodás szép emléket... |
|
 Gy.
Ha egyszer egy hosszú útra megyek,
Olyanra, honnan vissza már nem jöhetek,
Hol szüleim és rokonaim már várnak,
Ahol nincs helye haragnak és elérhetetlen vágynak! |
|
 Gy.
Tajtékos égen ring a hold,
csodálkozom, hogy élek.
Szorgos halál kutatja ezt a kort
s akikre rálel, mind olyan fehérek. |
|
 Gy.
Gyógyításban az orvosnak „korlátlanok” a lehetőségei,
Gyógyulásban a betegnek korlátozottak... eshetőségei.
De betegnek nem számítanak… csak a saját lehetőségei. |
|
 H
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem,
Mert ez a mostani a végső lehetetlenem…
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem. |
|
 H
Lelkem szárnyaló,
álmok festett madara,
titkom őrzői.
Áttetsző tüllruhában |
|
 H
Két vadkacsa leszállt a teraszunkra,
nagy meglepetés volt boldogságunkra.
Pompáztak szebbnél szebb színekben
Etettük őket, amit szivesen vettek, ebéd |
|
 H
Csókolom csendes árnyékodat gondolatommal,
Hogy lényed mozdulatlan maradjon,
Szerelmemnek szele magasban felrepítsen,
Amikor kitárod törekvő szárnyaidat, hogy a szelek hátán uralkodjon. |
|
 H
Fagyot, havat hozott a tél,
ostora, az északi szél
kemény csapásokat mér ránk,
elfogy összes energiánk |
|
 H
Századunk végére
a földi életnek vége.
Vírusok ölik a Természetet,
az életfeltételeket: |
|
 M
Mind elmentek, kik előttem jártak.
Álmomban látom őket, akár az árnyak,
Suhannak, simogatnak, mosolyogva néznek.
Most már nélkülük sodor tovább az élet. |
|
 M
Félreolvastad őt egészen,
Építettél rá – semmiért…
Nem azt szeretted, ki volt éppen,
Azt, akit szemed látni vélt. |
|
 M
Természet, éled…
Erdő és mező, zöldül.
Csillagválasztás. |
|
 M
Egy híres szabóhoz megsebzett szív érkezik.
Könnyes szemmel kéri, hogy a sebét bevarrja!
A szabó szánalommal, de melegséggel figyeli
És megfelelő szálat, foltot a sebére próbál keresni! |
|
 M
Drágám, még mindig várom, hogy jöjj,
A cinteremben gesztenyefák telt árnyékában,
Akik elrejtették a szerelmünket
Annyi keserű éven át. |
|
 M
Elhervadt már a nászbokréta
régen,szerelmünk kitartott hosszú éveken.
A szomj még nincs kioltva,lángol
jobban mint soha |
|
 M
Mond, hogy lesz tovább, Karmelina,
Lelkemet, lelked nem kívánja?
Jól látom, kidobtál,
Bohócot csináltál… |
|
 H
Május elsején,
a munka ünnepén
a járvány miatt sok ember
munka nélkül maradt. |
|
 H
Válaszokra várva, repül el az élet,
hó olvad fel, és újra, tikkasztó nyár lesz.
Velem van az álom, mely majd valóság lehet,
ha szürke szélben újra, táncolok majd veled. |
|
 H
Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot,
Mert lelkem hiába várja, sors-pirkadatot…
Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot. |
|
 H
Nekem?
Nem hiányzik semmi!
Talán egy kis szerelem
és egy kis idő ... |
|
 H
A klastrom portája előtt
Ott állt a koldus, szegény pára,
Éh-szomjtól félholt, meggyötört,
Alamizsnát remélve-várva. |
|
 M
Nincs már tűz,
Nincs már szalonnasütés…
Parti fűz;
Magány-élés… |
|
|
|
Ma 2025. május 06. kedd,
Ivett, Frida napja van.
Holnap Gizella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
