|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,216
|
|
Bátorságnak nevezzük, ha megteszed, azt mit talán más nem mer,
viaszágyakon bóbita, a szél csak fújt, s nem ver.
|
|
Micsoda viharos szelek vegzálják a lelkemet…
Mint mikor tornádó a vízen zúzza az eszemet…
Micsoda viharos szelek vegzálják a lelkemet…
|
|
Mennyi szép és álmodozó szem,
Költő, talán sírnak verssoraid miatt!
Ó, ha elkísérnéd őket útjukon,
Látva megvigasztalnád magadat,
|
|
hinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelme
lehullottak a rózsás nyár lázas szirmai
profán kellékek megkoptak az aranyozott
levelek kicsorbult az öröklött nap tányérja
|
|
Gyerekek, szombaton jön a Mikulás, hallották?
Gyerekek, szombaton jön a Mikulás, hallották?
|
|
Az ágak között,
mintha levegőhöz akasztott selymében,
a pók vergődött. |
|
Létem során állandóan, élet-pofonilag súlyos veszélyeztetettségben éltem,
Kaptam is bőven és rendben, le nem késett, pedig Isten látja lelkem… ezektől féltem… |
|
Nem tudom, ez a haldokló század mélábússága,
Az árnyék, mely a lenyugvó napba fullad,
Vagy a csalódás, a korábbi küzdelmek fájdalma,
A gyász, mely oly sok sírból kiárad. |
|
Nem tudom, hogyan értelmeznek,
igazából nem is érdekel...
Álmodozó vagyok, |
|
Reggel kinéztem tiszta ablakomon,
Éreztem rögtön a hideget, fájón…
Reggel kinéztem tiszta ablakomon.
|
|
Iramfutó bárányfelhők alatt
Az erdőben oly' sok ág lehasadt.
Az országúton egy kocsi fölborult,
De jaj! A sofőr feje jól lekonyult. |
|
Egy boldogtalan sárgarigó hangjára felfigyelek,
Aki a nyári szürkületet közel hozza.
Kígyóhoz hasonló sziszegés a kalász között... |
|
Mint porladó hópehely, paplanfehér réten,
úgy mentél el innen, gyorsan-csodaszépen!
Nem hagytál itt semmit, csak magadból egy kicsit,
|
|
Súlyos a probléma: tíz méterenként egy bar, -lefelé- a víz nyomása.
Négy kilométeres mélységben, már négyszáz bar a víz nyomása.
|
|
Egy pogány istennek tünik,
az a férfi, aki előtted áll
és, aki ráhajlik édes hangodra,
hogy hallgassa… |
|
Elfelejtettem, hogyan kell mosolyogni,
A fagyban ajkaim olyanok, mint a tapló
Egy újabb remény halt meg,
Új dal születik és ez reményt adó. |
|
A fény aranyban ver
És ez egy visszafogott hűvösség.
Évek és évek múltán jössz,
De még mindig elégedett vagyok, mert ez merészség. |
|
Nagy ’V’ alakban láttam szeptember elején vonuló darvakat…
Huh, hangosak voltak, de nem értetett a kimondott szavakat! |
|
Amikor az érzékeny, gyengéd melledet,
S a fénynek melege megcsókolja copfodat, mindenedet,
|
|
Hold bevilágít fényes ablakon,
magadba fekszel az ágyadon,
nézed a szürke mennyezetet,
szeretnéd valaki szólna veled. |
|
Nos barátim! Kedves jó Atyámfiai…
Ki nem meri magát magyarnak nevezni?
Ebbe az embertelen világba eljött az idő, hogy beváltsuk szavunkat!
|
|
Emlékszel a tűzre, a gyötrelemre, az őszre,
Az égő viharra, ami dúlt, tombolt?
Ő összegyűjt minket, ő egymásra uszít,
Ő hajtott és perzselően felfelé kanyargott. |
|
Nekem soha nem volt benne víz
Nem érezhettem, hogy mily’ víz íz!
Nekem soha nem volt benne víz.
|
|
Összehúztam az ősz zsinórjait
– az ajtóra ki írtam ferdén:
leltár,
jelenleg,
|
|
Ne hagyj el, ülj mellém
És tartsd erősen a fejemet, nehogy felriadjak,
Amikor a tompa hegyű álom, amelyre ítélve vagyok
Kiélesedik és rémálomba sodorhat.
|
|
|
|
Ma 2025. október 17. péntek,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
