|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Először félénk a szívem,
Aztán ajkaim megnyílnak,
Ellenállni akarok,
Nem engedni, nem elveszettnek érezni magamat.
De az elmém elkalandozik most
És érzem, ahogy az ellenállásom gyengül,
A mellkasomban dobog a szívem,
De a szemeim acélból,
Nem szeretném elengedni
És távol maradni tőle,
De, amikor rám néz, sóhajtok
És megadom magamat
Ezeknek a drága szavaknak
Szabad utat adok: Szeretlek!
|
|
Amikor nem találod a boldogságot,
Amikor az élet nehéznek tűnik számodra,
Gondold azt, hogy a cirkuszban vagy
És egy bohóc áll előtted mosolyogva.
Hozd el a barátaidat is, hogy szórakozzanak,
Mondd el nekik, mit érzel,
Hívd meg őket a műsorba
És tégy úgy, mintha minden jó volna.
Ott, van egy műsorvezető is,
Aki viccet, mondást mesél
És hívhatsz más költőket is,
Mert kétségtelenül eljönnek, ne félj.
Képzeld el, micsoda műsor,
Mennyi köszöntés, micsoda hangulat,
Hogyan sirathatod szánalomból
Az élet száguldó vonatát, magadat?
Íme, mit tehetsz:
Szabadulj meg az indulatoktól, lovagold meg a hullámokat,
Próbáld felvidítani magad,
Mert az élet egy banális cirkuszi bohózat. |
|
Tegnapok
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Az idő mindent ellopott.
Szemedben szürke köd szitál
s olykor érzem, Ördöggel cimborálsz!
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Daloddal varázsoltál holnapot.
Hiába ágyúdörgés, sebhelyek
szilárd maradtál egy életre!
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Ifjúságod szele megcsapott.
Az áttáncolt báli éjszakák,
hol megismerted Édesapám.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
A családi fészekalj - elhagyott.
Te óvtad fényét, melegét,
három gyermeked örömét.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Unokáid karja körbefont.
Sok bohókás, csillogó percek
s a titánok, messze repültek.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Ma dédunokáid láthatod
s a derű elhervadt arcodon,
míg ében hajkoronád megkopott.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
A féltő szó is megfagyott,
s az idő halad parttalan
magával ránt - hangtalan.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Kopog az ősz az ablakon.
Átkozott kór, mely bezsebel
idegen emberként vesztegelsz.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Napról-napra gyászolok.
Zavart éned nyugtatom -
megismersz még? Fáj nagyon…
/2025.08.23./
|
|
eltévedt ember balladája !....
Jártam a világot,heted - hét országot,
hegyen,völgyön át,míg elfogyott a
láthatár és nem volt több ország már.
Csodáltam a sok idegen ajkú népet,
kiknek én voltam az idegen,nem tudták
mit beszélek,mutogatnunk kellett.
Azon gondolkodtam,miért van annyi
zűrzavaros nyelv, ha csak egy lenne,
mindenki boldogabb lenne !...
A másik a pénz,valuta,ami a vérszopó
bankok uzsora kamatja szegény
emberek tömeges csíráztatója !....
Figyeltem a kínai kulit, aki egésznap,
húzta a kétkerekű riskát,gondolván,
arra,hogy lesz-e elég rizs már...
Láttam az Ausztrál aboriginit,kengurut
kergető gyerekeit,az Új-Zélandi juhászt,
kinek kutyája kergette a báránysereget.
Álltam az ámulattól Machu Piccu magas
hegyén,ahol az inkák birodalma,és
Pizaró hadjárata szomorúan véget ért !
Talán a legérdekesebb volt,a királyok
völgyében Tutenkhamen arany koporsója,
piramisok,hosszú regéket mondója.
Megpihentem a Mont Blanc havas tetején,
csodáltam a párizsi asszonyokat,a Szajna
eldugott részein paráználkodó párokat.
Sok szép asszonyt láttam szerte a világban,
de olyan szépek nincsenek sehol, mint
otthon,Magyarországban !.....
Az utam végéhez ért,és elgondolkodtam,
azon,hogy miért van az,hogy nagy része
az emberiségnek boldogtalan ! ...
Ez a föld ahol minden megterem,embernek
igazi értéke nincsen,pénzzel mérik a
becsületet,akinek több van, az minden lehet !
Pusztító,gyilkos háborúk,mellyeknek vége
nincsen,hová jut az emberiség ebben a
reménytelenségben,elkárhozunk végképpen.
Kerestem mi az élet titka,nem találtam sehol,
eltemettük régen,ne,hogy valaki megtudja,
hol van a boldogság útja ! ....
Ágoston TIbor
|
|
Ugyanazok az órák, melyek szabták
Imádnivaló testedet, szemet gyönyörködtetően és
Ugyanazzal az arccal, zsarnokoknak bizonyulhatnak,
Mert a jóképű férfit bánattal elárasztják.
Bármelyik nyár, csend nélküli idő,
A télben átalakítod és megfagyasztod,
A nedv megfagy, a levelek teherré válnak,
Leveleitől megfosztva a pompa a hótakaró alatt lesz.
Ha, az élet virágát nem lepárolod
Egy üvegedényben, hogy fogva tartsd,
Nem látod többé a szépség pompáját,
Sem azt, ami vonzóvá tette.
Magadat lepárolod és a tél érinti utadat,
S bár, amikor nem látlak, legalább érzem a parfümöd illatát.
|
|
Baleset
Balról jött egy 500-as
kis Fiát,
elgázolta apukát,
ki karjában vitte a
kis fiát.
Baj azonban nem esett,
Szerencse.
Nem fájdult meg semmije,
Vezetőre mosolygott,
Mert nőcske
volt.
Göteborg, 20256.
|
|
Még mindig a szerelem illatát árasztjuk,
mostantól csukott szemmel jövök hozzád,
csak szívem, angyali intelligenciájával lehorgonyoz
egy szót, ami sokat mondó a versekben,
de az emberi titok egyetlen,
amit csak a másik kezével lehet kinyitni.
Amíg ki nem derítem,
miért nem oszlik el egyenlően
két test között elcsúszó mandulás muffin,
mint egy lángoló kard egy gyerek kezében,
én nem távozom abból a költeményből,
mert azt az angyali nőt, istenem be szeretem.
|
|
Ő intézte a női lovasnapot... Lesz még ő bárónő...
Ügetve vágtatok a lovam hátán, sokak várnak már a vártán…
Én vagyok, mint gróf a környék ura, igazi, nem hamis és buja.
Vannak itt messzebbről jött grófok és grófnők, urak, nem bábok.
*
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
Csodálják, a tekintete súlyt hord, parancs a szava.
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
**
Az én családom a környék tulaj-ura, gazdagságom: az ezres gulya.
Grófnőm meg ügyeli a kerti földeket, dolgoztatja a cselédeket.
Velük jó kapcsolatba van, sok a munka, de mindenki eszik naponta.
*
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
Grófnő a cselédeket dolgoztatja, sok a munka.
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
**
Én most megyek a női lovasnapra, de itt nem lesz ok semmilyen borúra!
Míg elvoltam intézőnőm volt irányító, egyben volt az elme-világító…
Ő, nő-poéta társam, butaságot pusztító… versek írására lázító.
*
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító,
A poéta társa lettem, az elme világító.
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító.
**
Már látom várakozókat… meglátott női főbíró… ó, sikoltozásokat!
Látom poéta-társ intézőnőmet, szerzek neki bárónői címet, késztet.
Közeledek, nő a zsivaj-lárma, lovak várnak, tapodnak... indulj versenynapnak…
*
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.
Bárónői címet kapok, mert késztetem... szíve tárt.
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.
Vecsés, 2025. ápr. 12. – Siófok, 2025. ápr. 13. - írtuk a női lovasnapokra: tisztelettel. Én írtam a leoninust! Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta: 3 soros-zárttükrösöket.
|
|
Szerelem,
Testben érzelem.
Féktelen…
*
Lángol szívem veszettül,
szerelemtől megittasodva.
Nincs mi megállít!
* *
Érzések
Vajh’ mily’ szabadok?
Nyalából?
*
Érzéseim sasmadár,
a magasban szállnak szabadon.
Körül fonnálak!
* *
Szellőcske
Hosszan ölelget!
Kicsiny szél…
*
Ölelnélek csendesen,
szerelem szele szőné lelked.
Szél sem tántorít.
* *
Érzések
Úgy uralkodnak…
Viselni.
*
A szíved dobbanása,
az én szívemet is felgyújtja.
Ne küzdj ellene!
* *
Érzések,
Csak szabadon jók!
Ölelés.
*
Érzések a legszebbek,
ha te vagy az, aki megölel.
Nem tudok várni!
* *
Szerelem
Jó, ha átéled!
Úgy, süt nap…
*
A szívem csak téged vár,
vágy éget, mint tűző napsugár.
Veled lennék már!
Vecsés, 2025. február 24. – Siófok, 2025. április 27. Kustra Ferenc József- írtam HIQ csokorban (páratlanok). A senrjonokat (párosok): szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
|
|
Hosszú lenne az én tirádám,
Ha minden búmat fölsorolnám…
Valóság is kicifráz engem,
Unom, hogy lét froclizik velem…
Kérek türelmet,
könnyek között is születhet,
remény, öröm, új kezdet.
*
Életemben nem létezik jó kellem.
Életemet ellenségnek tekintem.
Olykor hiszem Istent, de ő nincs velem…
Éltem nem hagytam… kellene kezdenem?
Az életben,
nincsen véletlen,
benned élő fény, remény a sötétben.
*
Köröttem szép a havas táj, bele bájolgok,
Negatív rezgéseitől nagyon viszolygok.
Fájó az élet, lehet, hogy el kéne tűnnöm?
Jelen komfortzónámból át kén’ lényegülnöm?
Veled van az Isten!
Lélek alszik télen,
hogy tavasszal újjászülessen!
*
Sorskönyvemben mindenestől írva, benne vagyok,
A baj azonban, hogy nem tehetem mit akarok.
Adott a sorsod,
de te választod,
rabja vagy, vagy formálod.
*
Hiába benne mindenem, vannak összeragadta lapok, de végén van lényegem…
Lapozni már nem lehet, a vég megérkezett rozsdállt kaszával, majdan suhint egyet.
Múltad könyve zárt,
lelked ír még csodát,
túléled a suhintást.
Vecsés, 2025. április 5. – Siófok. 2025. május 3. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. A páros versszakokat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta!
|
|
Emili !
Sosem felejtem el őtet,kiváló
tehetsége billentyűkhöz fűződtek
Szive vágyódó bizonytalanságba,
szeretett mindenkit nagy világban.
Mikor megszólalt fekete zongorája,
látni, érezni lehetet szivét,lelkét,
mindenét,beleadta,érezni akarta
csodálta mindenki aki hallgatta.
Úgy éreztem elnyertem szivét,
rövidesen megkaptam mindenét
naív voltam nem láttam bele,
csak egy kis kitérő voltam életébe
Mikor kilépett nagy pórondra ahol
száz meg száz felállva tapsolta
az igazi gyönyört csak ö érzi,ő tudja..
kikapcsolódás voltam gondolataiban
Szűk keretben éreztem, hogy szeret
idő teltével kezdtem megérteni ezt,
ami nem bontakozott ki mások előtt,
nem akartam inkognitóba szeretni őt.
Eljött a nap, szomorú búcsúzásra,
nagy csokor rózsát vittem utoljára,
Emili maghatóan könnyezett,kért,
hogy értsem őt meg, igazán szeret.
Emili idősebb volt nálam öt évvel,
emléke megmaradt szivemben örökre
mikor fekete zongorámra nézek,
őrá emlékezek..........
|
|
(LIMERIK csokor)
Én biz’ úgy szeretlek még, Margó!
Emlékszel, kirúgtál… Ez volt jó?
De nem feledhetlek,
Úgy csinálva élek…
Adnék egy nagy ágyat, ha az jó.
Ne hidd, hogy szívem még érted fáj!
A múlt csak egy régi, színes báj.
Az emlékek szállnak,
Vissza sosem járnak.
Ágyad egyedül tiéd... nem fáj.
Semmit nem tettem, Te ellened,
De utat szakítottad… élted?
Sorsban együtt veled,
Tetted… az eleged.
Te voltál mindenem, átélted?
Én nem akartam így... de féltél.
Élet sodort, mentem – nem jöttél.
Vártalak sokáig,
Nem jött válasz máig.
Elfogyott a remény, s Te néztél.
Idő torzít, eb tovább ugat…
Sors olyan, hogy nem mutat utat…
Vágyam tovább pezseg,
Hevem, még hentereg…
Boldoggá tennélek, az… utad!
Őrülten… szerettelek, kérlek!
Messze sodortak hideg éjek.
Távol vagy, én vártam,
De elhalt a vágyam...
Most is fáj... valahogy túl élek.
Vecsés, 2022. november 22. – Siófok, 2025. március 29. -Kustra Ferenc József- írtuk; romantikus LIMERIK csokorban - a páratlanokat én. [Joachim Ringelnatz (1883–1934) ’Én úgy szeretlek már’ c. verse, kétszerzős átirataként. A párosok; szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája.
|
|
Corinna !
Teste szűz,makulátlan,
szemében ártetlan fények,
gyönyör előttem kínálkozott
Corinna hívott magához.
Túltengett,égető vágyam,
kilenc forduló egymagában
Corinna dicsért boldogságába
szerelmünk legszebb órájába
Gondoltam velem marad
felejthetetlen amit adtam
Nők igérete könnyebb,mint
húló falevél,amit visz a szél.
Ágoston Tibor
(fiatal Ovidius Amores lönyvéböl
fordítottam 38-bc
|
|
Ősz az avarban.....
Virágok nyíltak amerre jártam,
daloltam ifjú boldogságomban.
Nem törődtem,hogy világ kerek,
nekem lapos volt,néha meredek.
Mindenkit boldognak láttam,
mert nagyon boldog voltam én,
Egy lányt szetettem kinek szive enyém,
barangoltam boldogság mezején.
Évek teltek el azóta, hosszú évek,
utam visszavitt a régi avarban
Hol valamikor szivedet egyémnek tudtam
most már tudom, milyen naív voltam.
Azóta tudom,hogy világ kerek,
nem mindenkinek jut,őszinte szeretet.
Kerestem valamit az avarban,
amit szél elsodort,messze távolba.
Ágoston TIbor
|
|
egy virág feloldódik a nedves levegőben,
amelyen keresztül pillangók sokasága száll át,
szórakozottan csapkodva a tavasz elveszett színeiben,
amikor képzeletbeli angyalok mellett futottunk
és nyomaink ragozva névtelenül összeolvadtak,
kék keresésekben, amelyek kérdőn virágoztak,
magányos mosollyal kapaszkodva a napkelte első tövisébe.
|
|
Vakon megyünk....
Vakon megyünk a jövőbe,
Nem tudjuk mi rejtőzik mögötte.
Kopott arca van ennek a világnak,
Az idő szürke ködben vágtat
A föld úgy forog mint a múltban
Leve keserű oldatban.
Elvagyunk átkozva ebben a világban,
Bűnösek vagyunk mindahányan.
Kaszás vágja a rendet,nem kivételez
Neki olyan mindegy !...
Ágoston Tibor
2018 Arizona
|
|
Vedd le ezt az inget magadról
És dobd a székre.
Hallani akarom a hangot,
Amint illatosan hullik.
|
|
Albion partján
találkoztan vele
szemerget eső,
nem volt ernyője.
|
|
Ebben az életben,
hát vezet a sors!
Az ő nagy táncát,
íme te táncolod! - |
|
Megkereslek, Eleonóra!
Imám száll, reggel virradóra.
Én-magamé legyél,
Lelkemért, te tegyél.
|
|
Balról jött egy 500-as
kis Fiát,
elgázolta apukát,
ki karjában vitte a
kis fiát.
|
|
Könnyű lehet embergyermeket fogantatni, ha kívánjuk,
De milyen nehéz felnevelni, megerősíteni, csiszolni,
|
|
Eszme barikádján kúsztam át.
nem tudtam megfejteni,az élet titkát.
Hiába volt minden akarat,nagyon
kicsinynek éreztem magamat.
|
|
S ha tudhatnám,
Zilált szívem okát,
Elmondanám.
Reszket a lelkem,
|
|
Ha szép szemednek tükre szélén a könnyek sora gyöngyözik:
Ez azért van, mert éppen most: szép szemedből sok-sok könny szökik
|
|
|
|
Ma 2025. október 27. hétfő,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
