|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Sőt, már -mától- itt is van!
(leoninus)
Derengél, nem lanyhán az ősz, (Nyár inal!) már itt van hűlő levegőben, hevenyen bősz!
Urak! Fecskét le, vegyetek nyeles gatyát, akadályozzátok prosztata fázását!
Hölgyek! Ti meg legott vegyetek bundabugyit, igy védeni a test finom réseit…
Vecsés, 2024. szeptember 10. – Kustra Ferenc József- írtam: az ősz megérkezésének üdvözleteként.
|
|
Hajnali ködpárában sejtelmes az erdő,
Dzsinnek alakja jaj, csak úgy, de nagyon megnő…
Hajnali ködpárában sejtelmes az erdő.
A Holdnak éppen most ért véget a munkaideje,
Madarak is élednek -sok a dolguk ma- ideje…
A Holdnak éppen most ért véget a munkaideje.
Mi meg mentünk fölfedezni az erdő mai napját,
És aközben mind meg találtuk erdőnek harmatát…
Mi meg mentünk fölfedezni az erdő mai napját.
Annyira vizes volt minden, hogy száraz ruha rajtunk nincsen,
A nyíló bokrok ruhánknak adják át a nedvet, más nincsen…
Annyira vizes volt minden, hogy száraz ruha rajtunk nincsen,
Erdei csend sem él már, a madarak kipihenten nótáznak,
Muti, hogy élnek, újra itt vannak, zengik a kezdődő mának…
Erdei csend sem él már, a madarak kipihenten nótáznak.
Már a cipőmbe folyt bele a vízzé vált elég hűs harmat,
Látjuk a Hold is megy haza… mi is választjuk ezen utat.
Már a cipőmbe folyt bele a vízzé vált elég hűs harmat.
Vecsés, 2024. október 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
|
|
Csendesen őszre fordult,
a galambok meghitt gyengédségében,
olyan mélyen,
hogy belülről kezdenek penészedni
a rothadó megy színében.
---------------------------------------------
Festék csöpög a szentképre,
a gyertya magára fordítja lángját
a mohó levegőpislogásától,
tömjén csöpög –
egy lapos, ivartalan kupola alatt.
Elképesztő, saját testének kövében megrettenve,
a zöld oltárlépcsőre dobta csokrát
az utolsó menyasszony.
--------------------------------------------------
A hiányzó állapotból,
a borostyán
hiányból,
egy hideg bíbor indájának állapotát
csinálta,
amely évezredek óta felkapaszkodik a régi toronyba.
A tompa vessző feltételes, mentális kúszása
magában.
------------------------------------------------------------
Paloták és gyémántok vesztek oda,
madarak és hullámok pusztultak el,
a felhő eltakarta a napot
és megkövesítette a zöld cseresznyét,
ami virágából kibújt.
Az eső, mellét feltörte a forrás torkolatánál,
zöld füst fut a számtatlan földeken,
a szellőrózsák megkövesedett nedve,
az erdőben még a tobozok illata is elnémul,
a túlélési impulzusok késleltetik
az egy napos életet.
|
|
Az élet alapja és feltétele
(bokorrímes)
Az elkorhadó faág, elöregedve, nagy zuhanvást leesik,
A tehén hogyha vemhes, idője eljött: gyorsan-gyorsan megellik.
*
(senrjon csokor, fél-haikus lánc szerűen)
Nyáron élet mindig dúl,
De, biz’ vége felé kifakul.
Örök körforgás.
*
Jön az ősz, színeiben…
Megvan szépsége, de van avar.
Örök körforgás.
*
Őszmúlás belehatol
A megérkező télbe… Vacog!
Örök körforgás.
*
(3 soros-zártükrös duó)
Az állatok hol vedlenek,
Hol nagy bundát növesztenek…
Az állatok… hol vedlenek.
*
(3 soros-zárttükrös)
Végül is majd minden belerohan a tavaszba, szemből,
Mint ember is változunk, de ezt nem verem ki eszemből…
Végül is majd minden belerohan a tavaszba, szemből.
*
(anaforás, önrímes, 10 szavas duó)
Mi emberek, immár várjuk a havat,
Sok síelőnk… lesi havat.
Mi emberek, kihasználjuk a havat,
Szülő, gyermekével hegyoldalba… leszánkázza havat.
*
(Bokorrímes)
Majd tavasszal sokasodás, gyermekvárás, rügyfakadás, lombsarjadás
És igy az élet, erőre kapva megéli, hogy ez új létsarjadás…
Vecsés, 2025. október 29. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
|
|
Üres tekintet, rideg falak,
szívek helyén jéghideg szavak.
Mert ma az igazság nem több jelszónál,
s az értelem elvész a hangzavar torkánál.
Páncél lett az ember arca,
mosoly helyett maszkot tartva.
BECSÜLET olcsó, hazugság drága,
eladva lelkünk a pénz oltárára.
TISZTELET rég elhagyta e földet,
az emberek gázolnak, tipornak, törnek.
SZERETET? Csak szó, mit hirdetnek,
de tettek nélkül üresen rebegnek.
De ott, a hamu alatt parázs lobban,
egy szív, mi nem hajlik meg nyomorban.
REMÉNY szól csendben, lágyan, halkan:
“Nem veszhet el minden a zajban!”
Mert jön egy nap, mikor felébredünk,
nem falakat húzunk, hanem hidat építünk.
Hol szavak nem sebeznek, csak gyógyítanak,
hol az emberek emberek maradnak.
Hazugság elolvad, mint dér ha a Nap felkel,
mert az igazság nyomtalanul nem tűnik el.
S ha eljön az idő, mikor a szív újra szól,
szeretet lesz az úr, s eltűnik minden, mi rút és komor!
Siófok, 2025, február 6. - Gránicz Éva - |
|
(Bokorrímes)
A fránya őszi szél be akarja rúgni az ajtómat,
Nyitott ablakomban meg a függönyt letépné a huzat!
Ablakom be is kell csukom, mert a függöny drága,
Gyertyám meg ábrákat festeget a meszelt falra.
(HIQ)
Írok a
Papirra verset.
Őszi táj…
Zörgő szél
Bántja ajtómat!
Őszi táj…
Sötétül
Az este… ábrák.
Őszi táj…
(3 soros-zárttükrös)
Az ősz erősen aktiválja magát.
Magányosan vívja heves-vad harcát…
Az ősz erősen aktiválja magát.
Már nem is álmosszemű, oly’ igen heves,
Látszik az ajtómhoz egy kicsit sem kedves…
Már nem is álmosszemű, oly’ igen heves.
(senrjon)
Az előbb, ablakomon
Már hűvöske jött be. Jézusom!
Őszi már a táj…
Szálkásak már a padok
Homok repül, homokozóból.
Őszi már a táj…
(tíz szavasok)
Úgy tűnik nem ismeretlenbe vágyik!
Marad itt bőszen, gyönyörű változásig.
Mindenre ráteríti az új szín világot,
Elhozza a színes másságot!
(leoninus)
Halottak napjára már avar is kialakul, őseinkhez fájdalmunk ezen gurul…
Aztán később az ideért fagy a nedves szőnyeget keményíti, jó, hogy nem fáj neki…
Vecsés, 2024. augusztus 7. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.
|
|
Nem dédelgetnél, ha nem tudnál káromkodni
és csak azok mosolyognak, akik tudnak sóhajtani.
Ma nem mosolyognál, ha nem kellett volna nyögni
és ha nem sírtál volna, szemedben nem tudnál fényt hordani.
Ha, magad sebét egyedül nem kötnéd be
és saját kezeddel nem kötnéd be idegenek sebeit,
nem vágynál a mennyország egy szegletébe,
ha nem hordtad volna magadban a pokolnak cseppjeit.
Mert nem emelkedsz dicsőségre,
amíg nehéz homlokoddal a keserű porba nem zuhansz
és, ha a mai dallal újraéledsz,
az azért van, mert a tegnap esti könnyeidben ott, akkor meghalsz.
|
|
Mézszerű köd az ősz sajátja…
(Oximoronban, önrímben)
Selymesen, kőrül ölelőn folyik a mézszerű köd, sapkámtól a cipőmig,
Nedvesen nem ragad, de ha vizes… Vágyom a szárazra, végig a cipőmig!
Ha mézszerű lenne: kezdném lenyalogatni magam egészem a cipőmig.
(3 soros-zárttükrös)
Nyárt siratva, magas sziklák között zergeként menekülő az öntudat,
A sok – mézszerű köddel takart- nyálkás kő, mint egy harcoló alakulat…
Nyárt siratva, magas sziklák között zergeként menekülő az öntudat.
(Oximoronban)
Vastagodott a por a tavaszi-nyári ágakon, befedte porvihar nyáron,
De közben ideérve megjött az ősz... nyárt nem bánón, mázszerű köd csüng az ágon…
Vecsés, 2021. szeptember 29. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.
|
|
Reggel lovam zabolom,
S stráfkocsi előtt dolgoztatom…
Széna vacsora.
Reggel zabot kap, mert húzza a terhet, este pihen, illatos szénát eszeget.
*
Este még megpaskolom,
Majd bemegyek, más dolgom nincsen.
Asszony vacsora…
Hálás szívvel megpaskolja, majd bemegy a házba, őt is vacsora várja…
Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek. A senrjonokat én írtam, a leoninusokat Gránicz Éva szerző-, és poétatársam.
|
|
Sima tenyerek futnak a talpamon.
Vékony pórusaidon keresztül gőzölögve lélegzel.
Milyen meleg a kezed!
Milyen hideg a lábam!
És az idő megfagyott bennem.
Békesség van a lelkedben
És az ujjaid között harmóniák járnak át.
Minden álom párban van,
Dalban ez egy liliom- halálos virág.
Te elkényeztetsz, mint oldalaknak lapozása,
Ami egyenként, sorban bontakozik ki
És te kiszabod nap mint nap halhatatlanságomat,
Napokon keresztül, korokon át,
Gondolat által- elképzelés.
|
|
Most igyuk meg az utolsó kávét
A tintatartóvá változott csészéből,
Benne egy egész év zaccával,
Azzal újra visszanyerve idegenségét, keserűségét.
Így van errefelé, elrendezve
Az élet minden eseménye,
Nagy tettekkel és apró ösztönökkel,
Amelyekkel az egyének kényeztetik magukat vele.
Ez egy zavaros üledékérzet,
A világ minden dolgában,
Amihez úgy tűnik, meghíva vagyunk,
Mint fogyasztó névmások a minőség ivásában.
Mintha semmi sem történt volna természetesen,
A hegekből újra megnyílik a század,
Ez az év utolsó kávéja,
A kávézaccnak tejszíne fontosabb tenálad.
Ez egy elkerülhetetlen sors és egy átok,
Ebben a homályos őrületben,
Még időnk sincs a kávét meginni,
A csésze eltörik, a kávé az asztalra fröccsen.
Semmi sem történhet többé,
Egy ősi üledék tör fel a felszínre,
Vereséget szenvedve érkezünk az utolsó kávéra
Arcokra és asztalokra sok zaccot terítve.
|
|
A fákat színes-őszies vegyes szín belepi,
A hajnali alig meleg… levél szőnyeget teríti,
Köd-sürjes pára lebeg a színtelen rét felett,
Jó lenne itt, újra megint járnánk az avar felett!
Séta közben hallgatnánk, levelek múlás dalát,
A hűvösben a kantáta, alig szedi össze magát…
Lenagyobb hangot a fölre esett levelek adják,
S ha rálépünk, recsegés lesz… fáj, mondják.
Nemrég még meleg volt, ősz nem mutatott nyomot,
Most azonban lecsapott és ügyesen mit ki sem hagyott!
Felhős most idő, éjjel a hold, igy nem is tud körülnézni
De holnap már napnak szabad lesz, tájra melegcsét küldeni.
Vecsés, 2016. július 14.- Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
Ma összevesztem az idővel!
Mondtam neki, hogy várjon egy órát,
Addig, még egy bőröndbe összeszedek,
Hozzám tartozó minden ruhát.
Tettem még bele: gondolatokat, álmokat, embereket, szükségleteket
És mind az, ami rossz... a szemetes kosárba kerülhet.
Az ajtóban állok, és szónokilag megkérdezem magamtól:
Miért nem hagyjuk a perceket, hogy búskomoran elmúljanak maguktól?
Miért élünk élénken, miért sietettjük lépteinket?
Amikor annyi szaladás után, hangunk is megremeg.
Oka több száz, de erre nincs időnk jelenleg...
Még mindig a küszöbön vagyok a gondolataimmal.
Folyton az órát nézem, még mindig nem találom a választ.
Az idő nem okolható. Azt hiszem, hogy én sietek!
|
|
Vágyom utánad,
Vágyom utánad,
Mint a sör egy kis jég után,
Mint halott egy kevés életért,
Mint London a köd után,
Mint dó hang az énekért,
Mit a tű egy rövidke cérnaszálért,
Mint könyv előszóért…
Egy kis falusi botrányért
És újra, immár sokadik alkalommal,
Mint eszkimó egy narancsért,
Mint vonat a kisállomásért,
Mint egy sárgadinnye a káposztáért,
Mint egy pesszimista , aki varjút lát,
Mint egy mai nap korábban, egykor.
|
|
Az a nő, akinek arcát, mintha
Kegyetlen vad karmok vágták volna össze...
Hiába: mondtam magamnak, bár mennyit is próbálkozna,
Visszataszító lesz mindörökre.
Azt gondoltam, azt hittem, hogy örökre
Rút lesz, bár azt a nő nem akarja
És kenheti arcára a Nap sugarát,
A holdnak aranyozott fényét, de mégis marad csúfnak.
Ahogy beszélgettünk, figyelmesen hallgattuk őt,
Mindazok között, akik beszéltek,
Meglepődve láttam, milyen kevés szavuk van
És bármely szavukkal megszépítették azt a nőt.
Már nem láttam azt az arcot, amelyet
Messziről figyelve oly elutasító.
A szavakkal, amiket mívesen mondott,
Minden barázdát az arcán beborított, mit egy szép takaró.
Hirtelen úgy tűnt nekem, hogy mindazok közül,
Akik az asztalnál ragyogtak
És ahogyan nevettek a vágytól szikrázóan, lángolóan, tűzesen,
Ő vált, ő lett igazából a legszebb szerelem.
Amikor megfogtam a táncban, ami elkezdődött,
Olyan édesen és szépen mozgott,
Mintha a táncban álmokon lépett volna
És ahelyett, hogy lépéseket tett volna, valóssággal libegett és lángolt.
|
|
(leoninus)
Hah! Huh! Fázok, most épp' be vagyok öltözve, ebbe az őszies hűvösbe.
Az éjjel fáztam, igy este az éji takartóm cserélve… erre vágytam.
Még a fűtés nálunk nincs bekapcsolva, mert mi lesz vad télben... hóviharba?
Egymást lökdösik, meg sodorják az évszakok, most jönnek még csak hideg fuvallattok…
Ő sz meg természeti háborús szereplő, a hűsben nagyobb lehetősége… ez ő.
Levelek ellen indított heves-folytonos háborút, nem lényeg... ha fáknak meg bút!
Az ősz színekkel ellátott álcaruhát vett föl, taposandó avar, már nem száll föl.
Gyilkos dühvel, tűzérséggel, lövi fákról leveleket... elementáris erővel.
Avar szőnyeg kissé nedves, a nap süti, fény visszaverődik… látvány olyan kedves.
Levélháborúban a színek változatosak, de főként; vörösek és rozsdásak.
Erdők lassan teljesen kopaszok, mint akire a kaszával a borbély ráugrott.
Ritkulnak a lombok, a napfény átszűrődik ágak közt, ez ősszel a megszokott flört.
*
(téli senrjon)
Látom, gyorsan karácsony…
Én hideg havazást… nem bánom.
Szánkózó idő…
*
(tavaszi bokorrímes)
Húsvét? Nézzük, hogy itt van,
Bimm-bumm, locsolkodás van!
*
(Nyárra tíz szavas)
Jövő nyáron vajon kánikula lesz?
Lehet, hogy megint lélegzetelállító lesz?
Vecsés, 2024. szeptember 13. -Kustra Ferenc József
|
|
Avagy az évszakváltás története…
Nos, bizony a mai nap egy nagy vízválasztó,
De ne tévedjetek, mert még ám nem jön a hó…
Egész életemben a mával ért végül is véget a nyár,
Balatoni fürdéseknek vége, igen hűvös a víz már.
A napocska a teljes gőzzel előre… hajókar állásából visszavesz,
De vajon miért teszi ezt, ő már kapcsolatban van az ősszel? Igy ilyet tesz?
Biz' a, igaz a… hogy naptáram is mutatja, csomagol az ősz és jő.
Mi nékünk tetszik vagy sem, igy lesz ez, mert a mai nap, igaz mérföldkő!
A nyári nappalokat a napocska visszaparancsolja,
Nem csak hűlnek nappalok, de rövidülnek, ez a parancsa…
A növényzetek még szépek, klasszul virulók,
Még a gyepek is szép zöldek, még nem száradók…
A lassan besűrűlő esték naponta csökkentik a meleget,
Ekkor már hosszú ujjút kellene felvegyünk… lég hűvösös lehet!
Ha megjönnek az őszi viharok, akkor a Balaton is haragos lesz,
Mert úgy tűnik, ő sem tudja, hogy majd jövőre, a jövő nyáron, mi-hogy lesz!
Már nemsokára az őszi szél zúg, átvág a kerteken,
Ennek nézünk elébe az elkövetkező hetekben.
Esernyőt szerezz be, mert az őszi eső, akaratos,
És a lecsebbenő vízcseppek… orcáról sminket lemos…
Vecsés, 2025. augusztus 20. -Kustra Ferenc József
|
|
Évszakváltozás…
Ősz szeleit hozzák fellegek,
Még, amit hoznak biz’ hidegek.
Parton söpör már az őszi szél,
A nyári szerelmekről mesél.
*
Rohanva hullik le az őszi eső,
Nincs eszében, lehetne ő elmenő…
Balcsiba zuhannak kövér vízcseppek,
Szürke felszínén buborékok kelnek.
*
A nagy esővel, nem állunk mi szemben,
De örömünk van őszesővel szemben.
Esőt látva, lelkem örömben fürdik,
Mintha könny volna, arcomon lefolyik.
*
Gyertek jó őszi fellegek, most örülünk, ha az esők hevenyek,
Gyertek őszi fellegek, de áradások ne legyenek vemhesek…
Eső jöhet, kell az utánpótlás,
Balcsi, nyári szomját csillapítja... Hálás.
*
Előttünk a kocsiút még nem beton. Por látszik az autókon,
Én csak nézem ablakomon, hogy milyen vastag port vernek homokon…
Őszi eső nyár porát lemossa,
Út, táj, lélek minden megtisztulva.
Vecsés, 2025. március 1. – Siófok, 2025. április 29. - írtuk: alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal.
|
|
Az értelem sokszor, vadul viaskodik,
Az is van, de sokszor, hogy meghunyászkodik!
Az értelem sokszor, vadul viaskodik.
Ész
Harcol,
Csatát vív,
Mégis enged.
Újra lángra kap.
Újra lángra kap,
Mégis enged.
Csatát vív,
Harcol
Ész.
Sok esetben biz’ nincs, kivel a
gondolatod megoszthatnád,
Sokszor, úgy-bizony nincs, mert, ha volna, rögvest meg is találnád?
Sok esetben biz’ nincs, kivel a gondolatod megoszthatnád.
Gond
Belül
Szóra vágy.
Nincs ki hallja,
Belül visszhangzik.
Belül visszhangzik,
Nincs ki hallja.
Szóra vágy
Belül
Gond.
A szép ködfüggönyös reggelen, talán még sokkal magányosabb vagy,
A szép nem látható reggelen, totál bánatosan egyedül vagy…
A szép ködfüggönyös reggelen, talán még sokkal magányosabb vagy.
Köd
Foszlik
Fény dereng.
Nap ragyogva,
Új remény szívnek.
Új remény szívnek,
Nap ragyogva
Fény dereng,
Foszlik
Köd.
**
Ködös reggel, a hajnal után már minden dereng,
Ködös reggel, nem látni… az ember úgy elmereng…
Ködös reggel, a hajnal után már minden dereng,
Köd
Hajnal
Szétfoszlik.
Ember mereng,
Tisztul a világ.
Tisztul a világ,
Ember mereng.
Szétfoszlik
Hajnal
Köd.
Halálos csendben eszmél a hajnali napsugár,
Halálos csendben lassan terjed szét a fénysugár…
Halálos csendben eszmél a hajnali napsugár.
Csend
Hajnal,
Fény szület’.
Lassan árad,
Életet hozva.
Életet hozva
Lassan árad,
Fény szület’,
Hajnal
Csend.
A növényeken, látni immár nincsen harmat,
A növényeken, látni, épül tavasz gyarmat...
A növényeken, látni immár nincsen harmat.
Ág,
Tavasz,
Feléled
Harmat nélkül.
Élet bont szárnyat.
Élet bont szárnyat
Harmat nélkül,
Feléled
Tavasz,
Ág.
Vecsés, 2017. július 7. – Siófok, 2025. szeptember 22. – Kustra Ferenc József – írtuk 2 szerzősnek: a 3 soros zárttükrösöket anaforában és visszatérő rímben én írtam. A tükör apevák: Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
|
|
Kincseit a nyár
Felelőtlenül szórja…
Hűs őszi reggel.
Köd szitál puhán,
Eltűnik benne az út.
Szelíd napsütés.
Új változások,
Vannak ősznek kincsei…
Hűs őszi reggel.
Fák közt gomolyog,
Álmot lehel a tájra.
Szelíd napsütés.
Levél száradás.
Lehulláskor, recsegnek.
Hűs őszi reggel.
Ködbe burkolóz
A hajnal szürke csendje.
Szelíd napsütés.
Levél avarba,
Majdan ott áznak fáznak.
Hűs őszi reggel.
Elmosódik mind,
Arcok, házak, emlékek.
Szelíd napsütés.
Színesült levél,
Belép… öröklét kapun.
Hűs őszi reggel.
Ködbe vész a hang,
Elhalkuló búcsúdal.
Szelíd napsütés.
Reggel ködfehér,
A levelek sárgulók.
Hűs őszi reggel.
Ködszívébe zár
A némán múló idő.
Szelíd napsütés.
Vecsés, 2025. szept. 25. – Siófok, 2025. szept. 25. -Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzősnek Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal: renga láncversben. Én írtam a páratlanokat, ő meg a párosokat.
|
|
Csukott szemmel meditálok így ősszel…
(3 soros-zártükrös, önrímes)
Figyelek, mi ez? Hah! A súlyos csendben elbújt hangok zaja!
Eh, ez attól… hogy a felhőkből sorba lecsebbenők zaja!
Figyelek, mi ez? Hah! A súlyos csendben elbújt hangok zaja!
(haiku csokor)
Súlyos csend alatt,
felhőkből zörej pereg.
Titkos hang rezdül.
*
(3 soros-zártükrös)
Hallok bizony még valamilyen ’nem ismert’ kopogós hangokat,
Én és a csendem közötti ajtóban tán’ valaki kopogtat…
Hallok bizony még valamilyen ’nem ismert’ kopogós hangokat.
Ajtónál neszek,
ismeretlen kopogás.
Csend válaszolgat.
*
(anaforás, 3 soros-zártükrös, belső rímes)
A titokban rám csebbenő esőcseppek, de csinosak,
Ahogy meg jól rám talpalnak, jöttek talán porfogónak,
A titokban rám csebbenő esőcseppek, de csinosak.
Szép esőcseppek,
titokban rám talpalnak.
Porfogók jönnek.
*
(3 soros-zárttükrös)
Elbambultan, nem is értem az egészet, az esőséget,
De észreveszem, vadludak ’V’ -ben teljesen lepik el eget.
Elbambultan, nem is értem az egészet, az esőséget.
Vadlibák szállnak,
az égboltot lepik el.
Bámul az eső.
*
(3 soros-zárttükrös)
Esőben még a nappali kellemesen kedves idő, szinte okolna,
Érzem közben a szélfuvalat huzatosságát, mintha csak simogatna…
Esőben még a nappali kellemesen kedves idő, szinte okolna.
Eső simogat,
szélfuvallat ölelés.
Idő mosolyog.
*
(anaforás, 3 soros-zárttükrös, önrímes)
Ma este is este lesz, most úgy tűnik, holnap már ősz lesz,
Már nem bambulok, felébredtem, hazamegyek, este lesz…
Ma este is este lesz, most úgy tűnik, holnap már ősz lesz.
Ősz közelít már,
este lépte hazahív.
Nyár álma foszlik.
*
Vecsés, 2023. szeptember 3. – Siófok, 2025. szeptember 21. -Kustra Ferenc József – Gránicz Éva és 2 szerzősnek írtuk. Szerző-, és poétatársam a haikukat írta.
|
|
(3 soros-zárttükrös csokor)
Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján,
Semmi hangok nem jönnek nagy rohanvást, szelek szárnyán…
Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján.
(leoninus)
Ülünk a csendben, tó tükröt tart éppen, lelkünk csitul, hol nyugalom van a létben.
*
A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni…
Igy aztán nekünk is haza kell aludni menni?
A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni…
Nap fénye lehull, megy aludni, mi is indulunk haza, s talán ma korán bújni.
*
Badacsony fölött az azúr besötétedik,
Az éj sötétje teljese ránehezedik…
Badacsony fölött az azúr besötétedik.
Leheletnyi sötét az est Badacsony felett, rátelepszik, mint súlyos igézet.
*
Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom,
Már Badacsonyi szőlős kerteket nem is látom…
Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom.
Reánk száll a nyugalom sötétje, már elpihen a hegy oldalán, szőlős kertje.
*
Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet,
Igy tudjuk élvezni ezen mese szép, víz-élvezetet…
Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet.
Szél sem mozdul, selymes a víz habja, tükörként ring a tó, béke lakik abba.
*
Így estfelé a hőség már különösen nem támadt,
De még nem enged a melegből, hő még, tán’ már fáradt…
Így estfelé a hőség már különösen nem támadt.
Est jön, s a hőség már nem űz, nem támad, még tart a meleg, de lángja lohad, fárad.
*
A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad,
A szépség, sötétedő napvég, ma a mienk marad…
A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad.
A nyugalom, ma este nekünk marad szépen, Nap búcsúzik, s fény pihen az éjben.
Vecsés, 2025. márc. 7. – Siófok, 2025. jún. 29. -Kustra Ferenc József -Írtuk: kétszerzősnek. A 3 soros zárttükrösöket én írtam, leoninusokat Gránicz Éva. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, utána a 2. és 3. sort egyben, igy lesz meg a mondanivaló gondolatisága…
|
|
avagy asztaltól az ágyig…
Kedveském, csillagom Laura!
Vágyam úgy kerget... egész nap ma!
Kerüljünk közelebb…
Talán… legközelebb?
Vágyom közelségedet, még ma!
*
Ó, drága, egyetlen, kedvesem,
Soraid olvasom – nevetem.
Mi kerget ennyire?
Nem vagy te nyúl, ugye?
Vagy csak futsz? Nálam nincs kegyelem!
*
Kedveském, csillagom, pezsegve
Menjünk asztalhoz… én remegve.
Kanalat leejtem,
Kenyérhéjat eszem.
Nem bírok magammal… epedve!
*
Édes, ha Te szerelemre vágysz,
Az nem tesz ám jót, ha bezabálsz!
Nokedlit felejtsd el,
A vér máshova kell...
Így meglátod minden jó… nem hánysz!
*
Ha már belaktunk, menjünk ágyhoz,
Ott nem kell szólnunk senki máshoz…
Emésztünk, édelgünk,
Testet kényeztetünk…
Meglásd… Ez sok jó a csókokhoz!
*
Mondtam én, hogy nem jól csináljuk!
A sorrendet megfordítottuk.
Máma nem lesz móka,
Mert jön... kaja kóma!
Holnaptól okosan csináljuk!
Vecsés, 2023. január 21. – Siófok. 2025. április 16. – Kustra Ferenc József – íródott: A „vággyal az asztalig” … c. [Kétszerzős!] versem kétszerzős átirataként, romantikus LIMERIK csokorban. Páratlan versszakokat én írtam. A párosok szerző-, és poéta társam Gránicz Éva munkája.
|
|
(bokorrímes duó)
Öregeknek a sorsa, hogy őszesé változik a haj,
De a kezük sem a régi, ízületes és ez már baj.
Az, hogy már állandóan bottal kell járni
Egyenesen rossz, de igy könnyebb csoszogni…
Olvasni sem megy már úgy, mint régen.
A mennyezeti kis égő elég és tart féken.
Az idő annyira eltelt… már nincs nagy szerelem,
De nyugi, lelkemben még szeretlek kedvesem.
*
(leoninus)
Szárazságban eltűnik a kis folyó, régi friss vize, már nem elfolyó.
Fiatal katona sír a laktanyába, mert autó-elütött lett párja.
Háborúban éheznek a gyerekek és nagyon csüggednek az emberek.
Az árváknak magányosak az éjszakák, ó, de hosszúak az éjszakák.
*
(bokorrímes)
Sok év eltelt a nyugdíjkor már beállt, de oly’ nehéz,
Fáradt, remegő lábak, vala vitték a testet, mára nehéz.
*
(Senrjú csokor)
Kevés a nyugdíj,
Nem is telik már semmire.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Ágy már magától recseg.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Kevés a nyugdíj… bús élet?
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Hajfestésre sem telik.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Gyógyvíz tán’ segítene.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Várja idő leteltét…
Kevés a nyugdíj!
Vecsés, 2015. november 22. - Kustra Ferenc József- íródott alloiostrofikus versformában. Ezt a senrjút olvasni úgy kell, mint a 3 soros-zárttükröst. (1+2 & 2+3)
|
|
(3 soros-zárttükrös)
Hogyan is birtoklom a földi kincsem,
Ha hírem és magas rangom biz’ nincsen…
Hogyan is birtoklom a földi kincsem.
*
(Bokorrímes csokor)
Bizony benned mind ezeket föltalálom,
Mindaz mindenestől az én ideálom,
Örök hűség és a mélységes szeretet.
Benned bizony lelkem már réges-rég föllelte,
Nekem Te bármely kincsnél sokkal drágább vagy Te!
Már fölfedezett, hogy lennél jó és hű párom,
Kivel az életet, nagy szeretetben járom.
Te kedvesem, a fiam, meg a lányom
Vagytok nekem… az örök boldogságom.
Amikor meg rám nevet a két kis angyal
Lelkem rögvest elöntődig öröm dallal,
Mikor Te és a két kis angyal, rám nevet,
Én meg ismét, hosszan áldom a végzetet…
Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Dr. Kiss Rezső [1838-1915] „A Lia dalokból I.” c. versének átirataként.
|
|
|
|
Ma 2025. november 10. hétfő,
Réka napja van.
Holnap Márton napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
