|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Hétköznapi pszichológia… SMS -ben!
Megérkeztem, indulok hozzád, de velem majd ne ingerültösköggyé…
Ha lehetne, akkor inkább jó nagyon örömmel hülyéskedösköggyé…
Ha lesz vacsora, pörkölt-nokedli, föltétlen hagyományoskodoljá…
Utána meg szeretnék egy nagy sört, hogy pótlón sörösködhessek hozzá…
Képzeld a munkát rendben elintézgettem, pénzecskét keresgetőztem…
Megyünk is ügyvédecskéhez, pénz nuku, jó becsapáskodtak engem…
Gyereket is fektesd le időben, adja neki kenyeret…pálinkásocskást!
Te készülj, pörkölt után téged eszlek... előtte lefele gyors ruházkodást!
Vecsés, 2025. szeptember 27. – Kustra Ferenc József
|
|
Egy teáskanál égszínkék,
Egy csepp meleg tiszta lélek,
Egy finom fűszál,
Egy csipetnyi csillagpor,
Egy gyűszűnyi vidám nevetés,
Egy kis töredék álom,
Egy kevés szerencse,
Tűzzel énekelt dal,
Egy fuvallat szellő,
Lágy rózsaszirmok,
Arany és ezüst szikrák,
Egy simogató suttogás,
Egy ragyogó harmatcsepp,
A szerelem fehér éjszakája...
És forralj itt mindent sokáig
Az élő tűzön, szentjánosbogarakkal,
De nap mint nap légy mértékletes
És csak egy cseppet vegyél a varázsitalból.
|
|
Az égen vitéz űl dideregve,
Vállán köd-palást, csillag-seregbe’.
Orion neve, Nimród híre,
Zeng messze földre, tenger fölébe.
Öve három fényes csillagból,
Mint harcos övcsat régi kardból.
Alnitak, Alnilam, Mintaka,
Égi arany szikrázik rajta.
Mutat keletet, nyugatot is,
Szélnek, s hajósnak vigasz ez is,
S a vándor ég, midőn sötétlik,
Útjukat a népek tőle kérik.
Szóló költemény Gízának köve,
Piramis orma mutat feléje.
Nagy Vadász, nyulat űz télidőn.
Kutyákkal az örök csillagmezőn.
Az égi bölcsőhely méhében,
Új csillag születik, M42 ködében.
S amíg világ, ég és hold kering,
Orion őrzi, amitől idő elring.
Siófok, 2025. április 28. -Gránicz Éva-
/Írtam: csillagászati ismertetőként./ |
|
Magányomban ülök az erdei -régi- padon, bár nézem… itt ül velem magányom.
Jólérezheti magát velem, mert eldőlt és most a feje pihenget az ölemben.
Mondhatnom, hogy ettől az idilltől megnyugvódott lelkem, de erre nem jár az eszem.
Csak nézek ki a fejemből és nem moccanok, magányom meg néha kérdi, mormogok?
Ugyan mit Te tudattalan, magad jólérző marha, nem értesz engem… vagy Te balga.
Fájó, üres, múltam három percenként megjelenik, hogy… előttem nem jeleskedik!
A lelkemnek tetszik, hogy szín' az erdő, de, hogy lenyugosszon, ahhoz nincs elé erő!
Érdekes, hogy az eddig volt minden zöld múlik, a sok-sokféle szín meg előtűnik!
Tetszik, de nem nyűgöz le, lelkem szenvedése meg magányom a vég közelgő jele…
Vecsés, 2024. július 25. Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként.
|
|
/”Érzem semmi vagyok, de mi lehetnék?” című versre reagálva. /
Ne hidd, hogy semmi vagy, ki így tud érezni,
Szavakban égő tűz, az nem tud vérezni.
Te vagy a bíbor, s nem csak esti köntösön,
Fény vagy, ha halvány is - de itt vagy, s köszönöm.
Lehetsz sugár, ha nem is tűzőn ragyogó,
Mécses is melegít, ha fázik valahó’.
Lehetsz fa az erdőn, ki csendben álmodik,
Gyökérrel tartja meg, mi mást ledönt a hit.
A megalázás mélyén kincs a lelked ott...
Hisz ki szenved, érez, s érezni... alkotott.
Nem győzhet le az, ami bánt - csak más ruhát vesz fel,
De te légy az, ki magát újra-újra felemel.
A húsvét hétfő múlt, mint minden rossz idő,
S a holnap rejt csodát, nem csak sötét erő.
Ne várd nagyon kaszást - várj inkább egy mosolyt,
Mitől a szív csendben újra dobog, egy szót...
Mert vagy - és ez elég. És több vagy, mint hiszed,
Kicsiny láng, de olyan, mely világot vihet.
És ha úgy érzed is: ez csak gyenge remény,
Tudd, hogy most neked szólok - hiszek benned én!
Siófok, 2025. április 23. -Gránicz Éva-
Írtam: egy poéta társam vigasztalására.
|
|
Láthatnám drága asszony-Fanni?
A hódolatom kifejezni.
Kézcsókommal lepném,
Sőt, nagyon szeretném…
Baráti közeledés… Fanni?
Magácska özvegységbe leült?
Így léte tán’ nem jól sikerült.
Én boldoggá tenném,
Huh, nagyon szeretném…
Lelke még talán nem csendesült?
Elhatárolódó Asszonyom,
Életem, magával akarom…
Boldogok lehetnénk,
Boldogságba mennénk…
Baráti közelség… ó, Fanni?
Vecsés, 2023. december 26. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
|
|
Szasz! Én leszek csábítód, Ella,
Ne rebegj, nem leszek én béna…
Gyere vacsizzunk meg…
Jólesett? Desszert meg…
Ülj le bátran… már foglak Ella!
Ó, hát szevasz, te nagy szívtipró!
Szavaid, mint pezsgő, – csiklandó!
Vacsorád fenséges,
Desszerted veszélyes...
Fogni csak az tud, ki hódoló!
*
Félsz? Egyesítsük lelkeinket,
Száj, szájba… ne mozogj, se tetet.
Amígy ezt nem lehet…
Ölelj, add szemedet.
Jó, ha rám tapasztod testedet!
Nem félek, csak érzem szívedet,
Szavak nélkül tudom, mit lehet.
Ha szemed rám talál,
A világom szétmál.
És magamhoz húzom testedet.
*
Befúj a szél az ablakomon,
Párnám harapom… haverkodón!
Téged kén’ megenni…
Húsodat csókolni…
Minket fúj a szél ablakomon.
Te vagy, ki elcsavart a szélben,
Simogatón, de nem is félszen.
Jöjj hadd harapjalak,
Karomba zárjalak!
Szívem tárva... ott lenni éden!
*
Felkérlek tangózni az ágyba,
Őrületbe űzlek… a vágyba.
Közben beszélgetünk…
Képek, miket élünk…
Egyénileg süllyedünk vágyba!
Táncba hívsz, mily’ csábító szavak!
Majd ringunk, mint vízen a csónak.
A szóval is ölelsz,
Karoddal átölelsz.
Őrülté tesznek égő vágyak!
*
Asztalon volt, megszólalt telód!
Szemedben volt, hogy kár… Akarod!
Külföldön volt… megjött
A férjed, itt… lökött!
Lelkünk együtt… tangó! Tagadod?
A telefon tévesen csörgött,
A férjem már rég elköltözött.
Én nem vagyok ravasz,
Most jön egy új tavasz.
Nem tagadom, lelkünk összejött!
Vecsés, 2025. április 11. – Siófok, 2025. április 12. -Kustra Ferenc József- írtuk: romantikus LIMERIK csokorban. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva a párosakat írta!
|
|
Kedveském, kis szerelmem Judi,
Vágylak puszilni, simogatni…
Ülhetnénk a fűbe,
Álmosan… el dőlve.
Rég jártál erre… nincs valami?
Kedvesem, nem feledlek soha,
Szívem nem lett másé, nyugodj na!
Fűben majd heverünk,
Álom-nyugtot lelünk.
S a szélben zeng szívünk dala.
Kedveském, kis szerelmem Judi,
Írd meg, nem kell nekem aggódni!
Hiányzik szép lelked,
Hiányzik sok eszed.
Jöjjél már, ne kelljen aggódni!
Kedvesem, nem hagylak el téged,
Csak az élet sodort el tőled.
De eszem, lelkem él,
S ha írok, azzal kél.
Jövök, újra ott leszek veled!
Kedveském, kis szerelmem Judi,
Vágylak kicsim… fogsz megérkezni?
Nagyon el vagy tűnve,
Kettőnknél: kihűlve?
Hiányzol, szerelmetes Judit!
Kedvesem, csak csókomat várod,
Szívemben a lángot meggyújtod.
Ne hidd, hogy eltűntem,
Tűz most is ég bennem.
Lelkemben élsz, újra láthatod...
Vecsés, 2025. március 21. – Siófok, 2025. július 2. -Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban. A páratlan versszakokat én írtam, a párosokat, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
|
|
Az éj !
Éj csillagai
kigyúltak hirtelen
bíztató mosolyát
küldte végtelen.
Ezüst sugárzás
szövi át fátylat,
álmok szerelmek
bontogatnak szárnyat.
Ember,ki ébren
kergeti az álmot,
meghatottan nézi
Az alvó világot.
Ágoston Tibor
|
|
Piroslik bár az alma héja szépen,
Belsejét féreg rágja, csöndes mélyen.
Bár kívülre ékes, a látszat csalóka,
Egy láthatatlan métely belülről pusztítja.
Így van az ember is e zord világban,
Félelem marcangolja, rejtve magányában.
Ha nincs, ki mellé álljon, ki segítő kezet ad,
A fájdalom még mélyebb, s a lelke megroppan.
Az ember elvész – magára maradva,
Reménytelen a sorsa, s minden egyes napja.
Tanácstalan bolyongás csapdájában van,
Keresi az utat, de nem leli magában.
S már-már feladná, hogy van mégis kiút,
Mikor a remény fényes sugara érkezik – az út.
Nem ereszti, ha rálel egyszer,
Erőt nyer általa, s új útra léphet mégegyszer.
Siófok, 2025. április 8. -Gránicz Éva – |
|
Mikor a szív újra érez...
Szív hét lakatnál,
kulcs rég sötétbe veszett.
Most mégis nyílik.
*
Csöndes kopogás,
idegen, ám ismerős.
Remeg már zár is.
*
Rozsdás zár reccsen,
egy érzés óvatosabb...
Belép és marad.
*
Szívem ajtaja
nyílik, mint sosem előbb.
Valaki belép.
*
Azt hittem, nem lesz
de lám, a fény visszatér.
Régi sötétre.
*
Nem hittem többé,
de ő máshogy érkezett.
Nem tört, csak várt rám.
*
Érzés közeleg,
nem kérdez, csak ott marad...
Ajkam nevét súg.
*
Szívem rég hallgat,
de most a csend közepén.
Valaki beszél.
*
Lakatról lakat
hullott - és nem félek már!
Újra szeretni.
Siófok, 2025. április 19. -Gránicz Éva-
Írtam: Senrjú csokorban
|
|
Ha Isten itt élne közöttünk, nem vennénk észre.
Nem szórna fényt, nem hordana arany palástot se.
Lehet, hogy épp a boltban sorban állna,
Mögöttünk egy kifliért várva.
Nem lenne glóriája, se komoly hangja,
Mikor kiabálunk, ő csak hallgatna.
És talán akkor is bizakodna,
Ha mi már rég nem hiszünk magunkba’.
Nem tenne csodát, de ott lenne mindenben...
Mosolyban, pillanatban, tettekben...
Egy kézfogásban, egy halk bocsánatban,
Egy padon felejtett meleg kabátban.
Egy kis házban lakna a falu végén,
És dolgozna gondosan a virágos kertjén.
Játszana a gyerekekkel mezítláb a sárban,
Egy padra szívet vésne,
halkan, titokban.
Nem szónokolna, csak lenne egyszerűen,
A mindennapokban, csendben, türelemben.
És észre sem vennénk ha elmenne innen,
Csak éreznénk, hogy valami hiányozna... mélyen, a szívünkben.
Siófok, 2025. április 21./Húsvét hétfő/-Gránicz Éva– |
|
Nádak rejtekén,
vizicsibék motosznak.
Esthajnalcsillag.
*
Nád susog csendben,
halraj rezdül alatta.
Szél még nem ébred.
*
Vadkacsák sora,
vízgyűrűk szőnek titkot.
Víz suttog mesét.
*
Hattyúlebegés,
mint fehér álom volna.
Csendben száll tovább.
*
Csér a magasban,
figyeli a parti zajt.
Kavics csobbanás.
*
Tavaszi szellő,
Nádasban csicsergés zeng.
Víz zöldbe simul.
*
Hirtelen szél kél,
a vitorlák dagadnak.
Táncoló hajók.
*
Sirály vijjogva,
ível a tó felett át.
Szél fodrozza csendet.
*
Tajtékos hullám,
korbácsolja a partot.
Balcsi szíve zeng.
*
Szél elcsitul már,
csak a hullám emlékszik.
Parton csend honol.
*
Tükröt tart a tó,
naplemente színe úsz’.
Szél se rezzen már.
*
Nap lebukik túl,
víz kisimul, csend pihen.
Csillag ül parton.
Siófok, 2025. április 23. Gránicz Éva-
Írtam: Eredeti Basó féle haiku csokorban |
|
Hétköznapi pszichológia…
(Bokorrímes duó)
Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia,
Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia…
Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan,
Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan?
Lágynak tűnő melódiák, üresen konganak,
Vadóc futamok, szerencsétlenül csak bénáznak…
Ha olvasás közben veszel egy mély levegőt,
Közben érzed, ártatlan a lelked, meggyötört.
*
(Leoninus trió)
Persze lopakodva is lehetne verset írni... minek? Egy torzszüleményt, pl. kinek?
Éreztél Te írás közben lelki fájdalmat? Kaptál Te mocskolódó rágalmat?
Kívánkoztál te már messzi fölre? Volt e benned érzés, hogy ezt akkor örökre?
Mikor egy újabb sort leírtál, mert alkotsz… érezted: nem jó, mert ezzel hivalkodsz?
Poéta sorokat írjon és ne rágódjon!
Poéta verseljen és szavakkal csencseljen.
Poéta vezesd népet, utat mutass, szépet.
Állítják a nem javítható ’hívők’, nem gonosz világ... csak teret nyert a másság.
Én meg üzenem ’hívőknek’: káosz a világ, pusztítja emberiséget, kórság…
Az emberi társadalmaknak van rendje. Így nem elintézhető: egye-fene!
*
(senrjon trió)
Bármily’ a helyzet nekem
Írnom kell! Folyvást és állandón!
Lélekfenntartó!
Lopakodva irhatok,
De azért írok, megjelenjen!
Lélekfenntartó!
Kevés a jó világban…
Alkalmazkodva jeleskedek…
Lélekfenntartó!
Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József- írtam; avagy részletek a versírás lélektanából…
|
|
A törekvő gondolataim…
Gondolataim peckesen sorba állnak, mint bakák a diszszemlén,
Sőt, hogy fontosságukat hangsúlyozzák a fejüket föl emelvén…
Csak nézek és csak ámulok, Lesz ebből vers… őket sorba rendezvén?
*
(Tíz szavas duó)
A jó gondolat, ha megszületik,
Az biz’ le is írattatik.
Sorba rakni őket, nagyon fontos,
Mert csak ezzel lesz mondanivalós.
*
(senrjonix duó)
Gondolat hegyek
Jót írd le, károst töröld.
Szabadvers nincsen!
A kúsza gondolathalmaz…
Főz szakácsnő, de mit halmaz?
Versírás munka,
Becsület dolga… legyen.
Szóhalmazt érthet.
Sorokban mondanivaló,
Itt nincs gondoklatolvasó…
*
0
(Tíz szavas duó)
Van, ki hiszi, ha ír szabad verseket,
Ezzel megnyeri lelkeket.
Gondolatokat írásba foglalni, csak leírni,
Nem művészet, nem fogsz elfáradni.
Budapest, 2015. augusztus 31. – Kustra Ferenc József
|
|
Szomszédi háború, ha közeledik, minden csak nem bájos,
Sőt, jobban megnézve látszik, hogy egy lépésre sem sármos.
Nő a számuk az elesetteknek,
Ők voltak APU… hadiárva gyerekeknek…
Oktondi az ki a Balcsin, vitorláson nem vesz mentőmellényt,
De, ez csak akkor érdekes, ha túléli és elmeséli az eseményt.
Ha csattog alattad a gyorsvonat, lehet, hogy defektes?
De, ha a gőz csattog, az még annál jobban is veszedelmes!
Keress a NET -n, menni kell a járműjavítóba, ez a helyes…
Zöld fűben is lehet ma már síelni,
Nem kell kicsit se nagyon ijedni,
Persze egy mozdulatlan sziklának menni?
Caj kiránduláson lehet, hogy dupla a defekt!
De! Tekerni kell tovább, lehagyni a stresszt.
Én jártam igy… a falúvégi kereszt tisztelgett.
Esti iskolában még lehet ’házi’ novellaírás
De, ne gyerekeddel írasd, mert NET -ről olvasni más.
Holnap reggel menetelnék iskolatársakkal, az iskolába…
De, sors ellenem van, nyári szünet van… nyarat csodálni!
Ma itthon ebédre ”jó lett” bableves volt a menünk,
Egy tányér, meg féltányér, volt adag nekünk…
(septolet)
Világ csodálva,
Háború szokásba.
Gránát dobálva…
Másik lovára.
Száraz pogácsa,
Lövészárokba… pofámba!
’Nyugat’ pojáca.
(HIQ)
Életünk
Vajon mit hoz még?
Száj tátva.
Csak játszva
Lehet-e élni?
Lekésni
Járj járva
Ne hallgass másra!
Még van front…
Vecsés, 2024. július 21. – Kustra Ferenc József- íródott, alloiostrofikus versformában és részben önéletrajzi írásként.
|
|
Szép az idő, harsoghatna a trombitám… ha volna.
Nagyon messzire láthatnék… ha még szemem oly’ jó volna.
De, ember-fia, ha megöregedett… már csak minden ’csak volna’.
Vecsés, 2014. szeptember 28. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
|
|
Hétköznapi pszichológia: ’Az emberi életet a remény tartja fönn’.
(leoninus)
Hitben nem bízok, de reménnyel telve vagyok, már csak kis békességet akarok…
De hah! Békességtelenséggel van tele a szobám és udvar… Békekötést azonnal!
Az éjszakai csönd bekopog az ablakon… kinyitom és beömlik, mint a takaróm…
Az éjszakai csönd ilyen? Bejött átölel, de nem takar… Atyaúristen, hogy ez milyen…
Hiszek, bár amiben nem… igy öregen, szólt egy duda, megijedt, kiugrott… inalt futva.
*
(senrjú)
Éber is lettem,
Mától öregség ilyen?
Redőnyömet le…
*
(senrjon)
A kecském sufniban van,
Most mekeg, ez csendet így akar?
Kos! Tán’ nőre vár?
*
Kínai= „Vágyódás délre”: 16 szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végtelen)
Van
Nekem is, egy élőm van…
Ó, Te csend…
Ha lét van, van… van.
Reggel tudtam meg, hogy este álomba mélyedtem… lehet, mert csend elment és keseregtem?
Vecsés, 2024. július 7. Kustra Ferenc József- írtam: alloiostrofikus versformában.
|
|
Vad holdfény vágtat át a rónán,
Kevés, ki erre megy ez órán.
Kevés, ki veszi erre a merszet,
Legjobb, ha visz magával sereget.
A magányos vajon mit kereshet,
Miért nem visz magával sereget?
Biztos erre van valami dolga,
Nagy a mersze és/vagy bátorsága.
Nemcsak mersz kell, de sok szerencse is.
Cél; nemcsak menni, de találni is.
Ilyen az élet, mint egy nagy róna,
Vad holdfényben látunk képet róla.
Vecsés, 1998. július 30. - Kustra Ferenc József
|
|
A nyomorúság színpadán,
A szereplő most én vagyok.
Ismétlődik az előadás,
A néző is mindig én vagyok.
Jön a nagy rendező újra,
Egyik ideg a másikkal játszik.
Ez a küzdelem az idegek harca,
Már nem bírom sokáig...
Nemcsak az idegek, a lélek tusája is.
Magamat nézem, kívülálló vagyok.
Segíteni magamon nem bírok.
Magamon kívül vagyok!
Belülről némán kiáltok!
Az idő megállt, nem halad.
Mozdulatlan vesztegelek.
A cérna nálam elszakad...
Kinézek az ablakomon,
Látom aranyeső virágom.
Most csak ennyi a világom.
Szűnik a fájdalom, s jő a nyugalom...
Siófok, 2025. április 3. -Gránicz Éva- |
|
Judózni tanultam szorgosan,
Gurulás, dobás, leszorítás...
De egy dolgot sosem oktattak,
A pofoncsapás tudománya más.
Nyugalom és csend! - intett a mester,
Használd az erőt higgadt fejjel!
De ha valaki ingerel,
A tenyerem magától repül el.
Én nem tanultam, jön spontán,
Nincs hozzá se öv, se elismerés,
De ha valaki igazán rászolgál,
Egy pofon a válasz, – nem kérdés!
Siófok, 2025. április 1. -Gránicz Éva– |
|
Az est láthatatlan érkezik,
Csendben suhan, mint hűvös szél,
Árnyékba vonja perceink,
S a fény lassan szárnyra kél.
Sötét palástját kitárja lágyan,
Csillagok gyúlnak fent az égen.
Holdfény játszik tó tükrén bátran,
S álmodik a világ, szépen.
Láthatatlan árnyak ölelnek,
Egy bagoly visít a csendben élesen,
Az utcák néma dallamot zengenek,
S az est mesél a csillagfényben.
Szívem is nyugszik, elpihen lassan,
Vágyak alszanak, gondok némán,
Álmok szövik szelíden, halkan,
Az éjben rejlő csend titkát.
Hajnalfény bontja majd a fátylat,
Ám most még őrzöm az est hangját,
Míg a világ pihen, álmodozgat,
Az éj csendben rám borítja magányát.
Siófok, 2025. március 31. -Gránicz Éva– |
|
Márvány égboltján
aranyszínű alkonyat.
Sóhaja rebben.
*
Szél visz fényeket,
bíborba fúlt horizont.
Álmodik a Nap.
*
Vérarany sugár,
eltűnik a domb mögött.
Égő búcsúszó.
*
Piros fényszalag,
ég és föld összeér most.
Csend ölel mindent.
*
Búcsúzó tűzben,
a Nap süllyedő fáklya.
Hullám oltja el.
*
Lassan sötétül,
napfény az éjbe simul.
Csillagok várják.
*
Aranyhíd ragyog,
kék hegyek közt búcsúzik.
Bíborban ég el.
*
Izzó korong ég,
Balcsi ölében alszik.
Füstje az alkony.
*
Parázs ég alatt,
tenger nyeli a tüzet.
Szikrák haldokolnak.
*
Láng csókol vizet,
forró sugár elhalványul.
Gőz száll az égre.
*
Sistergő fényben
a Nap a habok közé.
Hull, s elenyészik.
*
Hegyek peremén
elcsitul a fény zaja.
Árnyék öleli.
*
Halkul a szellő,
Nap csókolja a földet.
Csillagfény rezzen.
*
Rőt lángban lobban,
mint halkan égő fáklya.
Az ég vörösben ég.
Siófok, 2025. március 27. – Gránicz Éva –
Írtam: Eredeti Basó féle haiku csokorban. |
|
Tükröződöl telt szemeiben a nyár árnyékával
és úgy tűnik neked, mintha nagyra nőttél volna,
elfutsz, mint a szél a naplementén keresztül,
néked az elválás pillanata, a mély fájdalmat nyújtja.
És figyeled figyelmesen a naptól kipirult arcomat,
csodálkozol azon, hogyan tett széppé anyám;
érzed a távolban felkelő hold verőfényét,
és az ég csillagai alacsonyak,ugye, be szépek babám.
Vállamra tett kézzel félrebillented a fejed,
aztán újra körülnézel, hallgatod a levelek susogását;
enyhén a sötétséget a homlokodról eltávolítod
és egy kis megbánás az ajkadon suhan át.
Tükröződöl telt szemeiben a nyár árnyékával
és csodálkozol, hogy anyám milyen széppé tett;
szélként futni kezdesz az alkonyi szürkületben,
de a szárnyad nem bírta és minden odaveszett!
|
|
Minden ünnepel
És énekel körös-körül:
A virágzó völgy,
A lángoló azúrkék!
Az ágakon
Minden levél remeg!
Cserjésnek, bozótnak tulajdonosai között
Lehet hallani, a madarak csicsergő énekét.
Mellkasomból a vágyakozást,
Nem tudom visszatartani!
Látni! Hallani!
Mostan kell élni!
Szerelmem! az élet
Kedves neked;
Te teremtetted
Az egész világnak mindenét!
Te adsz – leveleket
Az öreg diófának;
A mezőnek - aranyat,
Levet minden ágnak.
Gyere hozzám,
Angyali arc!
Ó, mennyire szeretsz!
És mennyire szeretlek téged!
Amikor a gyöngyvirág
A bozótból előbukkan,
A madár is,
Az Ég is ölébe szorítja végleg.
Csak a szerelmedre
Van szükségem,
Életet adott
És örömet!
Mindenben ott van
Az élet utáni vágy –
Ha szeretni tudsz,
Akkor boldog lehetsz !
|
|
|
|
Ma 2025. november 30. vasárnap,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
