|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
A célszemély kis stílű?
Lehet… az tán’ már fél győzelem.
Harc fönntartása… |
|
 Gy.
Az őszi szél vizsgálja a lehulló faleveleket
forgatja pergeti
végül a rohanó folyó
mélyráncos hátára fekteti
|
|
 Gy.
Megint halomra ölt a gyűlölet
hevén megannyi vétlen álmodót,
de hitte, hogy hitetlenek felett
akarva tenni végre újra jót, |
|
 H
Akár a fénylő csillagok,
ezernyi mécses úgy ragyog,
ünnepi díszbe bújt a kert,
sok régi emlék útra kelt. |
|
 Gy.
Szívem mélyén van egy álom,
amit óvok és vigyázok!
Fontos része a sorsomnak,
s a bennem rejlő önvalómnak! |
|
 Gy.
Rőzsét szedegetett. Legyen mivel
megfőzni otthon a sovány ebédet.
Így diktálta az élet,
meg a nyomor. |
|
 Gy.
De mert az ősz okán vigadni fájó,
ezer sebünk sután sajogja még
nyarunk, akárha volna holmi lasszó,
amint nyakunkhoz érve lázzal ég. |
|
 Gy.
Szemem könnyes, néznem is nehéz,
Nem visz lábam, e két csenevész.
Kezem ökölbe gömbölyödőn
Botot markolászik reszketőn. |
|
 Gy.
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár. |
|
 Gy.
Siratja bár a nyár letűnt uszályát,
de színeit varázsolón terítve
a könnyező szemekre, mégis átlát,
akárha új tavaszba nézelődne. |
|
 Gy.
Emlékezve rájuk, kik már nem lehetnek itt,
hófehér ruhájuk, odafent világít!
Gyertyafény emlékeztet, földi vándorlásukra,
béke és nyugalom, szállt le a világra. |
|
 V
Sok idő telt el mielőtt felfedeztek
de ez így van minden tehetséggel
Don Quijote felejthetetlen műved
Man of La Mancha mesterré tett.
|
|
 V
Ahogy a tomboló őszi szél
kever itt bomló
hús szagot
a hideg rázta |
|
 V
A végtelen közönynek ingoványán
a lépteink bizonytalankodók,
a háborúk között megannyi járvány
kaszálja balgamód az álmodót. |
|
 V
Hiszem, a vers sosem lehet
Egy fánál nékem kedvesebb.
Mert szomjas ajkú kinn a fa,
A Föld keblén kell innia;
|
|
 V
A szívemben totál csordultig áll a fájdalom,
Elég, ha csak feléd száll szerető gondolatom…
Mindenhol csak rőt avar, már nem teljesül álmom…
|
|
 H
Parányi mécses ég, az őszi szélben
a lángja libben, egyre csak remeg,
a földi lelkekért lobog szelíden,
idézve holtakét amíg lehet. |
|
 Gy.
Téli erdőn, e nagy árvaházban,
Testvéri sorban, osztott fájdalommal
Siratják a fák a halott nyarat, —
Erdőn miért nem élhetek, szegény fa, |
|
 Gy.
Szereteteim itt van sorban eltemetve,
De bennem él tovább mindnek örökre... lelke.
Szereteteim itt van sorban eltemetve. |
|
 Gy.
Csend van, nyugalom.
Gyertya füstje hullámzik…
Pihenő lelkek. |
|
 H
Magammal hoztam nagy idegenségem,
Nyomoruságom hétfátyolos titkát,
Külön erényem és különös vétkem. |
|
 H
A fák között az őszi Nap
sugára egyre bágyatag
kereng a hűs avarban,
pihenni térne végre már, |
|
 H
Eper-piros szád engem úgy vadít,
Te Nő, fehér tested vakít! –
Harsogtam véresre tüdőm...
A május ágyat fű közé vetett, |
|
 H
Közeleg, szürke köntösében, a jéghideg-fagyos tél,
didereg az árok szélén, avar közt, ki sose fél.
Hiszi a reménynek összes sugarát, a Nap,
könnyeivel emlékezik, éjszakában, magányosan, a fagy. |
|
 H
…ma beszélni fogunk a kerékpárról.
örökkön a kerékpár úgy tűnt, mint egy
szerelmi mese, páros kerekeivel fantáziámat
odafigyelésre késztette. |
|
|
|
Ma 2025. április 07. hétfő,
Herman napja van.
Holnap Dénes napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
