|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Mért hiszem azt, hogy a balga világ esze megjön utólag,
felhagy a perlekedéssel örökre e Föld kerekén majd,
csak szerelemre figyel, miben is hevülőn kel az új mag,
és soha hadba vonulni az elleneikre nem óhajt? |
|
 H
Hányszor mulattunk itten,
Ákácok árnyiban,
S feledve gondjainkat,
Kis játszó magzatinkat |
|
 H
Vezess, kegyes Fény, köröttem homály,
Vezess tovább,
Sötét az éj, s hol még a honi táj…
Vezess tovább. |
|
 H
A nőkre sok ésszel sem lehet ráfogni, hogy mindannyian angyalok
(Közben persze a férfiak sem kutyák, sok csak bután andalog…)
Ezen nőket értelemre szólítani, egy bölcs sem tudná, hallgatok… |
|
 H
A múltidő kilép az ősz ködéből,
mögéje dupla té betűk sorolnak,
lezárva minden érv, ma végleg eldől,
ki üdvözül, ki megy le kárhozottnak. |
|
 H
Munkába fogva, gondba elmerülten,
Asztal előtt, tükörrel szemben ültem,
S hogy a fejem tűnődve fölkapom,
Képem tűnik föl ott a sik lapon. |
|
 H
Manapság olyan a világ, hogy ki-, és megkopott az a mosolyság!
Kopott, rajta mosolysággal járni… emberek nem fognak imádni…
Kopott mosolyon mögött azért mélázgatok, sőt elgondolkozok! |
|
 H
Nem felejtem el soha azt a reggelt,
Mikor kényszerből búcsúznunk kellett.
Mikor félve kerestem tekintetedet, amit
Takartál, mert könnyes volt szemed...
|
|
 H
Kiátkozottan, éktelen, vakítva,
kapaszkodok körömszakadtig én
e tiszta, istenadta kis papírba,
lehetne rajta bárha költemény, |
|
 H
Mintha már
szakadt vásznat dobtak volna az égre és
alatta
bujkálna a napsugár |
|
 H
Kérdezitek, hogy élek én? Biz’ nem úgy, mint pók a szövései tengerén…
Hogy élhetnék, mikor a szomszédban háború. Százezrekre mondják beadott kulcsú… |
|
 H
Országodon kufárok osztozódnak,
rabtartóid leszármazottjai,
s kik raboltak, öltek, véredet vették,
ma mástól rabolt palotákban élnek. |
|
 H
Igazán ragyogó ez az ősz,
festői színben csábos ajakkal,
magabiztosan pózol előttem,
föld színekben, sudár alakkal. |
|
 H
Tucatnyi álom illan el,
amelyre senki sem felel,
hová foszolt a látomás,
agyunkba görbe karma vás |
|
 H
Leszállt az alkony,
elpihent a nagy világ
|
|
 H
Huh! De sok vágy él bennük az életünkben.
Huh!! De sokszor fohászkodunk életünkben…
Huh! De sok vágy él bennük az életünkben. |
|
 H
Teraszomon járkál a selymes szellő,
ékesen fest a ropogó csontú pemzli.
Aranyhaját fésüli, bottal ropja,
e csodában elmélyül, ki kedvét leli.
|
|
 H
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág. |
|
 H
Kihunyt az égi fény, amely vezette
e népet és miatta nyert hazát,
de mára megkövült az éj felette,
nem éri meg remegve hajnalát. |
|
 H
Félhomály/alkonyat, tomboló érzések,
mely szétveri kővé vált, bolondos lényemet!
Új világ jön már, mely, tisztább lehet sokkal,
erre vár most mindenki, sok ezernyi okkal. |
|
 Gy.
A lelkiismeret sosem maradt adósa,
hiszen, ha még nem is találkozott vele,
csupán a hasznokért vezette balga sorsa,
elégedetten élt, ha telve volt zsebe. |
|
 Gy.
Ha úgy esik, hogy bánt a kétség
S az elméd szárnya csüggeteg,
Szemedre száll a nagy setétség
S a végtelentől vagy beteg ; |
|
 Gy.
Sáros a bánat,
sírok utánad
csak néha még. |
|
 Gy.
Itt van nekünk a faluhatár béli kispatakunk, nem messze, ahol lakunk!
A folyóparton mindkét oldalon, van egy ritkás fasor, olyan, mint alagsor.
A híd magasabban ível, a bokroknál bizony magasabb egy kicsivel.
A kis patakunk csak lassan folydogál, és láthatom benne sok levél mál. |
|
 H
Sejtjeim mikro-rendszere
zümmögve őrzi titkos kódodat,
más hívójelekre nem válaszol.
Gondjaim malmából |
|
|
|
Ma 2025. április 05. szombat,
Vince napja van.
Holnap Vilmos, Bíborka, Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
