|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Sárgult fénykép,
ismerős dallam,tiszta ég. |
|
 M
s érzem ahogy
mohó csókunkba
feledkező ölelésben
kezünk fiatalságát
keresi vénülő testünkön |
|
 M
Könnyű lehetnék,
de nagy a súlyom
- A szerelem -
egészen elnehezít. |
|
 A
Hadd maradjak az én helyemen,
itt nyugodt, és teljes a csendem,
csak ne csaljatok, hazudjatok,
ne mondjátok, hogy őszinték vagytok! |
|
 A
Szunnyadó természet nyár ölén ringatva
Rőt lombok árnyékát magába olvasztja
|
|
 A
A természet őrködik az őszi kertben
Vigyáz minden zajra,neszre,
Valamint a repülő szelekre.
|
|
 A
Istenem! elgondolkodtatsz,
Ma ,imádkozásomnak oka...te vagy.
A reggeli harangszóban,
Kezeimet összekulcsolom...ihletet adsz. |
|
 A
Előző nyomorult életemben
Gyermekgyilkos kellett lennem
Vagy diktátor kinek véres keze
Ártatlan milliókat gyilkolt le |
|
 H
Azt sem bánnám, ha lennél hontalan.
büszkén ölelnélek és boldogan. |
|
 H
Elbukni…
Véres könnyeket ejteni azért, aki ezt meg sem érdemli.
Nem harcol, így nem is nyer csatát, a saját fertőjében leli halálát.
|
|
 H
harisnyák
szoknyák
idomok
|
|
 H
Furcsa árnyak, rám találtak,
nincsen ünnep, nincs vasárnap. |
|
 H
Ó, zöld fenyő, ki Hargita hegyein állsz
Onnan, a magasból te olyan sokat látsz
Erdély népét, munkáját, küzdelmét
Mély bánatát, végtelen örömét
|
|
 H
Hallgattam, ahogy odakint susog a szél,
s a fa ágain, hogy csiripel egy kis veréb.
Néztem szemeid csillogó tekintetét,
tudtam, hogy engem egyre csak hiv.
|
|
 M
Bús gitár zokogott, leszállt az éj,
messzire ért zengő muzsikája.
Akár kikötött hajót a morc szél,
ringatott szomorúan foszlánya. |
|
 M
Könnyem Földre hullva folyik,
Patakmederről álmodik.
Talán, mint óriás folyam
Egy csepp, óceánban olyan. |
|
 M
...”Isten és én, valahogy sosem jöttünk ki egymással. Talán más út rendeltetett mindkettőnknek; - mint két ösvény, amely a hét főerénnyel van kikövezve. S míg a Világ irracionalitása nap, mint nap kísérti a hét főbűnt, harcunk, s példánk hasztalan!” |
|
 M
Uram, Te vagy
minden egzisztenciám,
üdvösségem kenyere,
életem üdítő nedűje; |
|
 M
Zord Kronosz,
összetört órája,
felett csókolsz,
combod ejtett fogságba, |
|
 M
Azt hiszed vártál eleget,
De nem szabad feladni,
Mert az álmaidat csak elengeded,
És a reményed fog meghalni. |
|
 M
Nap tüze perzsel, dőzsöl a tájon,
tűz-zivatar van az ég peremén,
vérpirosan süt, pusztít e nyáron,
– gazdátlan fészek a fák hegyén.
|
|
 H
Meleget, mert megfagyok,
Hajléktalan senki vagyok.
|
|
 M
Félve fekszem le az éjjel,
Vajon mi lesz holnap reggel?
Az idő szép lesz, csúnya, esős?
Mi lesz, ha a Nap majd feljön?
|
|
 M
Szobámnak keleti ablakát nyitva hagytam...
A Nap sugarai özömvízként hatoljanak rajta.
De...ma,Ősznek suhanása beszökött
Illatos hideg levegővel árasztott, |
|
 M
Vakító, csillámló hullámok simogatnak,
És hűsítik felhevűlt, barnuló testemet,
Mélység s a csend nyugalma hívogatnak,
Nyugtatják háborgó, lángoló lelkemet. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
