|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 A
A múlt tanulsága, s a jövő reménye szövi át a jelent,
Megformálja, kiegészíti… ez bármit is jelent.
Jelen e pillanat… most már csak a múlt,
Minden, mi megtörtént: jó, rossz… elmúlt. |
|
 Z
Te értem, én meg Érted rettegek,
És együtt: hogy boldogul a Gyerek,
A külvilág dermedt; fagyos a Lélek;
De amíg itt vagy velem, úgyis élek. |
|
 A
Női szoknya alj,
Ott kezdődik a baj. |
|
 H
Elmúltam hatvan éves,
Azt hittem, hogy az, rémes.
Az élet mindig édes
Amíg a lelked éhes.
|
|
 A
pedig
hogy gyűlölöm
tépném szét
a csended |
|
 A
Szöszi ül a piros metrón,
Közben meg telefonál,
Észrevesz egy öreg nénit,
Aki az ajtónál áll. |
|
 M
Ha csak nagyjából tudnád, mi az, amit érzek,
Nem dobnál el egy szerelmes szívet!
Ha tudnád, éreznéd, mennyire szeretlek,
Megőriznéd lelkedben ezt a drága kincset! |
|
 M
Nem kell szívszakadva félreállnom, lesütött szemmel
Olyankor elképzelem, hogy átölellek, gyengéden magamhoz szorítalak
És ezernyi csókkal borítom el csodálatos selyem finom nyakad
A kecses válladtól az érzéki fülcimpádig, |
|
 H
Tűz a Nap, és úgy égeti bőrünk,
lobogva zúdul a vér belőlünk.
Majd aláhull a bársony alkonyat,
mint fájó emlék, az éj itt marad.
|
|
 H
Lassú eső. Bár délután van,
a lámpa már ég az asztalon.
Kopog, csepeg. A repedt ereszt,
a vert ablakot hallgatom.
|
|
 H
az élet olyan mint egy távolba futó, füstölő vonat…
Mindig csak siet,mindig csak szalad..
De időnként meg megáll…
Ilyenkor egy utas kiszáll,egy másik pedig beszáll.
|
|
 H
Gondolok Rá,
Rá gondolok
; - lobban a láng. |
|
 A
Az én kezem, segítséget hordoz,
Nem pedig gyilkos ösztön kardot,
A vállam pedig mindig súlyt cipel
Keresztet, melyet az Úr is hordott!
|
|
 A
Szembe jön velem a Halál, a pengéjét élezi,
Elmúlásom pillanatát várja, nagyon fogja élvezni.
Nem akarom a sorsom, inkább elfutok előle, |
|
 A
Te ezt nevezed barátságnak
Én inkább egy múló boldogságnak
Mikor én sírok te nevetsz
Te ezt igaznak nevezed |
|
 A
After-party után,
Három pont lesz talán,
De kettő biztosan,
Csak a fejemet kimossam, |
|
 M
Kilencszázötvenhat, október huszonhárom,
Felkelők sokasága vonul a budapesti utcákon. |
|
 H
Valamikor nagyon régen,
Nem volt olyan sok játék,
Amivel a kisgyerekek,
Idejüket tölthették. |
|
 A
Igen, csönd… de nem, ez másmilyen,
Kínos, szorongató, szinte gyászos csend.
De miért más? Hiszen mindkettő ugyanaz,
Nincs különbség, hiszen minden csak hallgatag. |
|
 A
Elmúlt az életem legboldogabb nyara
Nem lett volna jogom ilyen boldog lenni
Álnok hazugság volt ajkam minden szava
Vallani, - szeretlek,- nem mertem megtenni |
|
 M
Azért fáj, mert élek,
Mindig rád emlékszek
Mint gyermek az anyjára,
Elszálló hamvára |
|
 M
Egy őrült pillanat,
Talán ez motivált aznap.
Kezembe vettem a magányosan szekrényben megbúvó anyagot,
A szeretet mosolya játszott ajkamon.
|
|
 M
Látni a várost, régi falumat
völgyet ölelő domboldalakat.
Rákos-pataknak fürge futását,
határban érő búza kalászát. |
|
 M
A Nap sziluettje halványan az égre halkul
Úgy őrzöm arcodat, míg lelkembe jajdulsz
Mint ki nem mondott titkokat a végtelen tenger
Kiapadhatatlan örök szerelemmel. |
|
 M
Úgy érzem, te nem is akarsz igazán.
Sebaj, majd lesz valaki más, ki kinyitja szívem ládikáját.
A beleillő kulcs megszerzése nem is oly nehéz,
Csak kell egy jószív és a hozzáértő ész.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
