|
Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Óh Uram!
Érintsd meg a lelkeket.
Ma harangok szóljanak
a fegyverek helyett. |
|
M
Ugyan, mit sem számít, hogy meddig és hol vagyok,
vígan vagy szomorún, lassan vagy haladva,
s az sem érint semmit, ha égre kiáltok,
sírva vagy sem, erõm föl nem adva. |
|
M
Fellángol a szén, majd izzik a zsarátnok
Vörösen izzik az acél, mint egy varázsbot
Aztán zeng az üllõ, újra lecsap a kalapács
Minden nap ilyen módon dolgozik a kovács. |
|
M
Érezni tested minden apró rezdülését,
Érezni nyakadban az életnek ritmusát,
Érezni gerinced kellemes borzongását,
Érezni karjaid szeretõ ölelését, |
|
M
Odakötötte szépen szívem a széphez.
Ajkamra csöppnyi csendet hintett,
ujjbegyeimbõl csordult ki az ének.
|
|
M
Álmodjál szépeket,
virágos réteket,
csillagos kék eget |
|
M
Folyton rohan.
Ha köszönnek, vissza nem köszön.
Idegen az idegenek között. |
|
M
Kezed fogtam, rég elmentél
Nem tudom, hogy mit éreztél?
De én érzem mindig kezed,
Érzem azt, hogy milyen meleg. |
|
M
Bent a lobogó tûz mellett
Miközben fenyõillat terjed
A ritka együtt töltött percek
Vidám csevegéssel telnek |
|
T
mezõ rónaság sztyeppe
ontsa bujaságom
túlcsorduló mérgét |
|
T
Szeretnétek szenvedni látni?!
Arcomról csak kín-gúnyt kaphattok
|
|
M
Nézem a lenyugvó Napot,
És eszembe jutnak a szép emlékek,
Mondd el nékem,hogy miért múlt ez el,
Szép volt minden mikor még fogtam a kezed. |
|
M
Dalold, dalold. a szívem dallamát.
A végtelen tengerkék égnek adom át,
Véredben lüktessen az üzenet
Én sírom, s kacagom az életet. |
|
M
Gyakran eljátszom a gondolattal,
Milyen lesz látni évtizedek múlva,
Feléledhet-e még a kihûlt parázs,
Vagy erõsebb lesz a csodálkozás. |
|
M
Hagytam? Nem hagytam?
Nem tudom, nem tudhatom.
Ez már csak így marad,
Lezárom, mert sírva fakad.
|
|
M
Nincs annál nehezebb,
Ha reménytelen a szerelem.
Bárcsak ne lennél szerelmes,
Kívánhatod ezerszer. |
|
Z
Pislogó szemekkel fekszem az ágyban,
nappali fény van a szobámban.
Kedvesemtõl frissítõ csókot kapok,
biztosan tudom, ébren vagyok! |
|
Z
Hulljon rájuk szûzfehér hó,
Ringassa lágyan a szél
Hófedte fenyõfa nélkül
A Karácsony mit sem ér!
|
|
C
Mögém fakult a kép
hol dühünk parázslott
és elizzott sok gyönge testû éj.
|
|
C
Virradati kékben
mocorognak az árnyak,
lassan ébredezve a fények
lábujjhegyen járnak. |
|
C
Matyibácsi a vén halász, hej az áldóját
Hatalmas halat fogott, emeli ki hálóját |
|
M
Mi van a felhõkön túl, hogy
a képzelet mindig elém vetíti
arcodat?
|
|
M
A halandóság legnagyobb ajándéka
A kérdés: Élek, de meddig?
S e tudattal élni, szeretni, valakit,
Az igazit, a sírhantig. |
|
T
Törött szárnyú álmok
Fetrengnek ágyamban
Kergetik egymást
Eltompult agyamban
|
|
M
Hát igen, alkonyodik. Nemsokára sötét lesz,
Kérdezem magamtól: holnap fölébredsz?
Szerettem az életet, de már rossz, gyengülök,
Testem, lelkem érzi, hosszú útra készülök. |
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda, Lukrécia napja van. Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|