|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 T
Harmadik éve már,
Hogy céltalan a nappalom,
|
|
 T
Gyülekeznek már a fecskék,
Egy fél évre elmennek, |
|
 T
Életem egyik legfurcsább napja volt ez,
Melyet remélem, eztán senki sem kérdez.
|
|
 T
Szeretlek Kedvesem,
Zimankós reggelen,
Ezeregy éjjelen, |
|
 T
Pázsit-csepp és harmat oltár csak a hajnal,
Csöppnyi szellõ, mit hajba fontál. |
|
 H
Már hét napja s még mindig rád gondolok,
De magányomban kristályos képed;
Míg elhûlt ágyam magányos hajnalom,
Lángoló szívem csak néked lobog, s érted!
|
|
 H
Te õsz, Te õsz,
Tarka világ!
Rozsda barna ruhád.
Kisasszony napján, madarak
|
|
 H
Fáradtan ülök egy féllábú széken
Lehunyom szemem és elalszom szépen,
Rendben van hát, vége -
Mindent összetörtem.
|
|
 H
Alszom, s mélyen, egy szép virágos réten,
Elkerül messzire most, mitõl eddig féltem.
Reszketõ, szelíd vágyak csókzápora fedi testem,
Álmomban a tündérlányt, tûzecsettel, színesre festem.
|
|
 H
Egyszer nem is olyan régen
Egy ember született decemberben,
Hogy melyik évben azt is tudom,
Nyolcvanban, ha jól gondolom.
|
|
 GG
Még néked nincsen megadatva
Hogy lásd a rózsabimbót virágozva. |
|
 H
Csak a jók mennek el...
Ha rájuk az enyészet lehel,
hiába mondja a szív: Fáj!
Ha süket a fül, néma a száj.
|
|
 H
Rózsa nyílik szívem felett,
Sok neki a szirma.
Annyi most a gondolatom,
Mit kezem leírna. |
|
 H
Ne tétovázz! Mert az idõ,
Mint hûtlen szeretõ, aki
Csal téged s másokat,
Azt hiszed melletted marad,
|
|
 H
Ezen a nyáron nem fogtam semmit,
De megtalált a nagy aranyhal,
S hirtelen lerántott a partról -
Arany hínárral hímzett tóba
|
|
 H
Létezésed peremén
gunnyasztó magányom
mogorván hever.
|
|
 H
Nem is tudtam
Hogy ennyire fáj a halál
Lidércek ücsörögnek
Rémisztõ nagy haján.
|
|
 H
Csak csend verõdik a falaknak,
Mikor utat engedek a szavaknak,
De hiába könnyítem lelkemet.
Nem tudja senki, hogy szeretlek.
|
|
 H
év végén a tükrös jegen
érett piros almát eszem.
Év végén a tükör-jégen,
fogvacogva feléd lépek.
|
|
 H
Padon ül egy lány merengve
Vonala halvány akár a táj
Hisz a hó szinte belepte.
Ez a látvány, annyira fáj.
|
|
 H
Könnyek áztatta fájó hajnal,
keserûn, magányba fúló álom.
Be kell, hogy érjem ma önmagammal,
érkezésed hiába várom
|
|
 GG
A szürke templom magas sziluettje árnyakat hasít az éjbe,
Karcsú tornyai néma kiáltással törnek föl a magas égbe. |
|
 GG
Írnom kellene rímeket,
De nem találom ezeket. |
|
 GG
Fekszel...
teljesen üresen
boldog-boldogtalan napok
lenyomataként |
|
 GG
Bontott felhõs ég öblöt váj a dagadó hullámba |
|
|
|
Ma 2025. június 23. hétfő,
Zoltán napja van.
Holnap Iván napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
