|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 GG
Régen végtelennek képzeltem az életet,
bár hallottam már, hogy egyszer eljön
a nap és nincs tovább, vége lesz... |
|
 GG
Óh, mily kedvem, testem fényben fürdetni,
Míg sugarad is csak nekem ragyog |
|
 T
A Földre lettünk küldve
Ki tudja milyen gondolattól vezérelve |
|
 T
Szépen nyíltam még nem ismertelek,
De szíved magjait korán elültetted |
|
 T
Ég és föld határán
elfogy majd az út.
A karcsú jegenyék
összetöpörödnek. |
|
 T
Hosszú évekkel ez elõtt
Egy kislány épp szembejött
Úgy hatott rám,mint a villám
Azóta a lelkem vidám, |
|
 T
Testedhez üldöz a vágy szava,
Lángban ég a szenvedély tüze,
|
|
 H
Mi egy pillanat? Semmi, Csupán évmillió szikrája,
Nekem még is a mindenség, egy furcsa lány álma.
Erre vártam volna? Ez lenne gyógyír, bor és csillagok?
Ez kell törött szívemnek, a tûz mely szemedben ragyog?
|
|
 H
tested bûvös-hûvös agyag
áttörsz árkon, vízen s tûzön
pad, kerítés, kõfal, ajtó s lakat
nem csillapul szörnyû dühöd
|
|
 H
Látom az égen a csillagokat
Látom a mélyben a bánatokat
Látom az éjben a pirkadatot
Látom a vízben a sivatagot
|
|
 H
Gondoltam versem fájdalmas lesz , cinikus.
Mimikázott grimasszal tán mégsem lehet,
legyen inkább üzenetem szép, lírikus.
Szentüljön az imasóhaj, áldjon a lehellet.
|
|
 GG
Örülök, hogy segíthettem.
Komolyan... és nem kell semmi,
dehogy, ne érezd magad rosszul. |
|
 GG
Szavaim
nem érnek el hozzád,
a köztünk tanyázó ûr
rejtett zugaiban |
|
 GG
Óh mily csodálatos, ha akar a földi ember
Alkot, épít s pusztít, rombol nem egyszer |
|
 GG
Örök titok hull ámult képzeletbe,
Elõre vetül, így mozog az idõ,
Mag éled méhben, vér-erekben,
A múlt, jelen s a gyermeki jövõ. |
|
 GG
Unatkozik ki magányos,
Lehet férfi, avagy nõ,
Esténként csak álmodozik,
Szerelemre gondol Õ. |
|
 GG
Mindenkinek volt már ilyen kedves álma,
Látogatóba jött a reménysugára |
|
 T
Köröttem mindenütt csak paloták,
S kõtornyok, - gazdagságok mítosza;
|
|
 T
Ma szeptember van és évnyitó,
De régen is volt a búcsúzó.
Elrepült a nyár, de mégis vár
Rád egy ismeretlen véndiák. |
|
 T
Nem éreztem még
Mikor elõször láttalak,
Amit most szívem
Egyfolytában kalapál.
|
|
 T
Beszélj!
Csak beszélj!
Ha sírnod kell, hát zokogj |
|
 T
Elmúlt a tánc,
s a víg lakodalom.
Évtizedek gördültek tova,
régóta állt a ház, az udvar |
|
 T
Szilaj szelek szárnyán
foszfor felhõk függnek
vad villámok villannak
dõre délre dõlnek
|
|
 T
Mondd, ha álmod egyszer véget ér
és felébredve nem leszek melletted,
csak kihûlt emlékeim nyomait öleled,
míg fájdalommá, kínná válik a vér.
|
|
 T
Sírodra gyújtom meg,
s égetem fájdalmad képeit |
|
|
|
Ma 2025. június 22. vasárnap,
Paulina napja van.
Holnap Zoltán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
