|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 C
Vörös felhõket fest az est,
A mindenség vérét szórja képbe,
Ahogy a foltok úsznak a sötétkékben. |
|
A sok hullt szirom a régi tájon,
Erõként éleszt könyör-percet.
C |
|
 R
Ha késõbb a szemedbe nézek,
majd megint huncutul nevet,
s kettõnket látom benne
s a bõsz óceánt, ahogy lecsillapodik végre.
|
|
 R
Járok olyan fénnyel,
Mint valaha volt Krisztus,
S élek annyi nyûggel,
Mint egy öntelt koldus. |
|
 R
S leguggoltam Robikámhoz,
S mondtam: 'Én is hibázok,
Pedig tudom, hogy lenne jól,
Mégse mindig vigyázok...' |
|
 R
Kergessed a szép álmokat,
Építsed a világodat.
Mindig annyit álmodjál csak
Amit az élet megadhat.
|
|
 R
Gyorsan eltelt az éjszaka,
Egy darabig szünet lesz,
Az asszony is megfogadta,
Soha mással jót nem tesz.
|
|
 R
Nem rohanunk értelmetlen
köddé váló híg percekért.
Betartom a tiltó táblát,
ki mögöttem jön -tán megért...
|
|
 R
Elmúlik egyszer minden mese,
Nem marad a végén semmise...
Színek, formák, csacska vágyak,
Asztalok, székek, ablakok és ágyak. |
|
A boldogság talán csupán önáltatás,
Mi biztosan van, a végtelen hamisság.
Tövisként karmol a tengernyi magány.
Életem édenszigetén nincsen, aki vár... |
|
 R
A munka gondolatától, kiráz most a hideg.
S ha mégis eszedbe jut, hát nem ér a neved.
Olyan vagy, mint akit megsütött a nap heve,
Egész nap tengsz-lengsz, hosszába - széltibe.
|
|
 T
volt egy keserû édes álmom
néha még most is látom
|
|
 T
Egy nyári este, mikor bíborba borult az ég,
Egymagam jártam az utat, ami vitt hazafelé,
|
|
 T
Lassan nyugszik a nap,
Már csak pár óra és holdtölte.
|
|
 T
... és lomha volt az este,
felhõkbe fulladt csillagok,
|
|
 T
Hóhérom e Világ, pusztítás mestere;
Ha kell, kínt okoz, tör, s taposva
|
|
 T
Feledésbe boruló õszi reggelen,
Hasítva suhán át bennem az érzelem.
|
|
 T
Mikor az érzés hírtelen kihúnyt,
Az emlékek filmje foltos maradt, |
|
 T
Vihart akarok,
Pusztító eget,
Tragédiát, zokogást,
Gyászoló tömeget. |
|
 T
Kisütött a napocska,
vége van a télnek,
uccu Sára! gyere gyorsan
sárkány röptetésre
|
|
 T
A gyermek királyi játéka,
egy vörös négyzet vala.
Mit neki adott egy koldus,
kit felnevelt a realizmus.
|
|
 T
Pipacsrét szívem kihûlt
Szirmaim elhullajtják illatuk |
|
 R
Leírhatatlan gyönyör, mely úszik illatában
Dicsfény, mely törékeny a ködben.
Vagy talán elvarázsolt lepel, egy ifjú óhajában
Ébredj, öntik arany kehelybõl a reggelt. |
|
 T
Vibráló izmok
játéka
tested és testem
árnyéka |
|
 T
Hová, hová
tûnt
Múltnak dicsõsége
|
|
|
|
Ma 2025. június 19. csütörtök,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
