|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Én: Hát eljöttetek. Látjátok egymást, s én is titeket.
Méla Undor: Tudom, hogy neked én vagyok az egyetlen.
Én: Dehogy tudod! Már régen elfelejtettél...
Méla Undor: Tán igaz. S te engem? |
|
 H
A park fái most égig érnek.
Tó vizében fürdik a Nap.
Azt a padot keresem,
Ahol elõször láttalak. |
|
 H
így velük még összenõve
minden sokkal nehezebb
(emlékszel a repülésre?)
|
|
 Z
De tudd meg még mindig boldogabb,
az kit belsõ, örök lázongás terel,
kit vágyai mélyedéseibõl
a meghalt tudat,
a test árnya fölé emel.
|
|
 Z
Szál virágot elhelyeztem,
mert itt egy szál virág is elég.
|
|
 Z
Magam sem tudom,
De egykor régen,
Nevem csillag volt,
S ragyogtam szépen.
|
|
 Z
Megnézném én közben nyakad merre nyújtod!
Hogy lesnéd a libát, vajon merre húzott?
|
|
 Z
A sorsnak köszönhetõen van fiunk/lányunk,
S a gondoskodás még akkor is kell
Nekik, kiket felnõttként is gyermeknek látunk,
És segítjük õket akkor és ott, ahol kell.
|
|
 Z
Azt sem tudom, csókolnálak-e még,
Vagy a szenvedély délibábbá vált.
Azt sem tudom, szeretsz-e még,
És bánod-e még, hogy elhagytál...
|
|
 Z
virágot gondolatban viszek,
a tudat, hogy ott vagy...
nagyon fáj lelkemnek,
s a kõ oly nehéz nekem.
|
|
Okos szót, ha tiszta a szándék,
fogadni miért nem lehet?
C |
|
Fürdik a napfény
A tóban, szikrát szór
Az éj eloson
|
|
Nem vártam semmit és nem adtál mást,
mint pár hónap reményt és némi ragyogást.
C |
|
 H
Apámmal remélem már megbékéltél?- hisz melletted nyugszik
Már örökké!
Messze vagytok tõlem, de szobádban s szobámban
mindig ég egy mécses,hogy lelkeitek hozzám, hazatérjen. |
|
 H
Álmos alkony hull a hajnalra,
S te felébredsz, elalszol.
Telítsd meg álmod, ha kiürült tartalma,
Leszek benne pille, kivel játszol. |
|
 H
Megbújik egy virág tövében,
mosolyogva reá, senki sem tekint le.
Ám ha a virágot le is tépik,
azt valakinek szeretettel viszik.
|
|
 H
Hogyha engem viszont-
szeretne a Lánchíd,
- nem hiszem, hogy tudna
megszeretni mást így -, |
|
 H
adj jogot
vesszen a rút,
élethez ez legyen az
egyetlen út.
|
|
 H
A jövõ meghalt, eltemettem;
Fuldoklik a jelen: merre menjen?
Kísért a múlt: mivé lettem?
|
|
 H
Azt kérdezed, miért félünk, attól hogy meghalunk?
Talán azért, mert tudjuk, hogy halandók vagyunk.
Ha véget ért az út, és eljön az idõ, hát menni kell.
S hogy mi vár ránk odaát, azt senki sem meséli el. |
|
 H
Körülnézett, s látta, hogy egyedül maradt,
Egy könnycseppet hullatott, szíve megszakadt.
Szûziesen, fehéren a tiszta oltárra omlott,
Miközben egy sóhaj rázta meg a templomot. |
|
 H
minden napunk elsõ és utolsó
az út végén névtelen koporsó |
|
H
Én nem ismerem
Milyen a szívem,
Buta kis bogár |
|
 H
Mi végre az önsajnálat,kicsim?
Mindened meglehetne... |
|
 H
Társaik csak sírnak,
Vizet adnak a sírnak,
Hol angyalok nyugszanak,
Míg a csillagok hullanak.
|
|
|
|
Ma 2025. június 17. kedd,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
