|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
 H
Napsütötte égbolt neked ragyog,
A szívedben a szerelem lángja lobog.
Keresni kell, és gyõzni ebben a világban,
És a boldogságod szárnyaljon a mában.
|
|
 H
Úgy szerettelek! Talán meg is haltam volna érted,
De te becsaptál, a szerelmemet nem kérted.
Azt mondtad, én vagyok az egyetlen, de volt ott még száz más,
Minden szavad méreg volt, csak szemfényvesztõ ámítás! |
|
 H
Úgy szeretném még mindig hinni,
- a szeretet kristálytiszta vízébõl,
egy kicsit kortyolni...
|
|
 H
Fájdalom hasított szívünkbe,
Mikor eljött az éjjel.
Sötét takarójával takart el
Minden egyes képet.
|
|
 H
Várj, ne ítélkezz,
kis empátia kell,
hogy ne ítéltess. |
|
 H
Emlékszel rám? Arra, hogy voltam?
Emlékszel dalodra, melyet daloltam?
Emlékszel a könnyemre? Sosem láttad.
Emlékszel az útra, melyre léptem általad?
|
|
 H
Fáj odabent, tudom!
Miért hallgatsz?
Szívem feléd nyitva áll!
Ó ha csak egy szót is mondanál!
|
|
 H
Olyan puha bársony kezed
Benne kezem mégis remeg.
Te vagy az én kezem meleg
Talán mind kettõnké lehet.
|
|
 H
Terepszínûre festett szívek,
S a Koránba vérrel írt szavak,
Felvonultatják tépett zászlóikat;
S ártatlan lelkek homokba hullanak...
|
|
Apró lényed fénye éltet,
azúr ég vagy, kék igézet, megvalósult álom
V |
|
Az üresség rabláncát tépem
Mozdulni nem tudok.
Teremtõmet arra kérem
Adjon nékem holnapot.
|
|
 T
Az igaz szeretet nem halványul,
még ha nem is mondjuk ki,
|
|
Az erdõ, a patakcsobogás.
Õk láttak minket szeretni.
C |
|
Izzik vörösen egy láng,
Miközben beköszönt az éj.
C |
|
Siratod hasztalan életed,
Összetörted ökölbe szorított kezed.
C |
|
Fogd meg a két kezem, tánc zaja csattan,
szétszakad lábbelim, még ma alattam.
C |
|
 Z
Szomjazó pillákra
nyugvó álmokat csen,
gondtól nyûtt arcokra,
csillanó reggelt fest.
|
|
 Z
Ólomszárnyú álom,
Karjára vesz engem,
Neszek zsongnak bennem,
kezem az ölemben.
|
|
.jpg) Z
A barátok is sûrûbben összejönnek,
A bogrács és a nyársbot körül nevetnek.
A nyár mindig összehozza az embereket,
S felszabadítja a szorongó szíveket!
|
|
 Z
akár horvát, akár magyar,
legyen fehér, vagy fekete,
mit számít a bõre színe
|
|
 Z
Tollait hullajtja egy angyal,
Belepik a mocskos talajt.
Egy férfi jár arra,
Csak neki hullajtja.
|
|
 Z
Hiába sikít a néma lélek,
az ég és a föld összeér.
|
|
 H
Gazsi nagyon csodálkozik,
Nem láttad még csupaszon,
Mi a fenét nézel rajta,
Mikor nem is szép asszony.
|
|
 H
Elõtörnek az emlékek,
a nehéz évei létemnek,
s fájdalom szúr szívembe,
lelkem sebei feltépettek.
|
|
 T
Átvágok bokron, folyón s réteken,
Mert mennem kell! Mennem kell.
Próbálok bízni a napban, magamban,
Abban, hogy ez világ még örömet is adhat.
|
|
|
|
Ma 2025. november 30. vasárnap,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
