|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Te, ki ma nem vagy
Ki soha el nem ér...
Csak az álmom lesz az enyém.
|
|
 H
Lomha higanyként cammog az éj
s ahogy átfolyik rajtam a múlt
csendben elszivárognak perceink...
|
|
 H
Ha szívem megszûnik dobogni,
Nem foglak már téged szeretni.
Ha szemembõl eltûnik a fény,
Elveszik örökre minden remény.
|
|
 H
S létbe vetült, anyaghalom.
Szállva tudattalan, hanyatlóan.
Valahol, hol lebeg a karom.
Mint, ki álmodó átkozóan. |
|
 H
Mint Csipkerózsika a százéves álmából,
Úgy ébredtem én is lelkem magányából!
Szeretsz! Mint felhõk takarásából a Nap,
Úgy tör elmémbõl elõ e gondolat!
|
|
 H
Szerettél ma már tudom.
Lehettél volna társ
kit életre becsülök, kivel
reggelente ébredek,
|
|
 H
A Nap mosoly a tengeren
Miben a lélek megterem.
Benne érzem a végtelen,
Mi a szívben érzelem. |
|
 H
Kinek szabad elárulni,
Boldogságunk kialkudni.
Kinek szabad megérteni,
Elfogadni halálunkig.
|
|
 T
fekete hold éjjelén azóta nem alszom
kavicsbányák sötét morajlását hallom |
|
 T
Nincs lélek, mi tested királya legyen,
Óh, a dölyf, s kevély léted alant tapos
|
|
 T
Kinek dobjam oda
Szívem darabjait,
Ha már az egész
Nem lehet senkié?
|
|
 T
Onnan honnan jöttem nem sok fény ragyogott,
Megfáradt lélek fájdalmat zokogott.
|
|
 T
Az én lantom csendes,
Húrjain szelíd azon ének,
Melyet naponta zengek,
|
|
 T
Néha jó lenne újból megszületni,
s mindent elölrõl kezdeni. |
|
 T
Csukott szemeden a Nap fürdik,
Az édes szerelem a lelkedbe bújik.
|
|
 T
Mint selyemhernyó a gubójában,
kucorgok az ágyon, paplan alatt.
|
|
 T
Értelmetlen minden mit tettem
Odafönn senkit nem érdekel, hogy jó vagy sem |
|
 T
Állok a tóparton, némán elmerengve,
elõttem vadkacsák, vidáman viribelnek,
|
|
 Z
Ments meg, más nem képes rá!
Kérlek, édes, add vissza a csodát!
|
|
 Z
Hisz a világ nem ezüst ábrándnak született,
utatokat sem angyali szikla kövezi
és csak bûbájt láttok a bölcsõbõl kilesve:
a világot száz lakat varázsa öleli.
|
|
 Z
- Az élet meg nem áll.
A Föld szakadatlan forog,
Ránk bíz minden percben
Egy új, és új feladatot.
|
|
 Z
Megleltelek a rózsák illatában,
Augusztusi fényes éjszakában,
Üstökösként átrohantad az eget
És fényed kápráztatta a szemet.
|
|
 H
Szirt vagyok, egy benti zátony,
Szél sodorja tenger habjait,
Érzés kihalt, csalódva ázom,
Hullám veri vágyam romjait.
|
|
 H
Egyszer megnézzük,
s ha megkopott az írás ott,
azt újra megerõsítjük,
csendben szívünkbe írjuk,
|
|
 H
S múlók lesznek az évek, újak
És ugyanaz lány frisseséggel
Kezeidet szorítom ki nem engedve
Vizét az utolsó cseppnek.
|
|
|
|
Ma 2025. június 17. kedd,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
