|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
 H
Szép vagy Pacsirta!
S tolljaid oly bájosak!
Az én tollam karcol öreg papírra,
S ujjaim is ráncosak.
|
|
 H
Örökké, minden pillanatban, esengve, vágylak,
Érzem hamvas bõröd, melyen a kis pihék állnak!
Simogató kezemre és áhítozó ajkaimra vágyva,
Selymes kebleid halmán, feslett rózsabimbók várnak! |
|
S most hiába várom, hogy a napot lássam,
Inkább ülök csendben, a szobámban,
C |
|
Rossz az egész,
Minden baja van,
De a legfontosabb az,
Hogy ez nem is Nokia. |
|
Elszökött a látomás
csalva érzést, ment tovább.
Adtad magad, többet is talán
megbántott tested, öltött álruhát.
C |
|
Jobb így, hogy vagy,
Mintha nem lennél
C |
|
 H
Érted élek, érted halok
Érted mindent én megadok.
Szálvirágot névnapodra,
Szép álmokat éjszakára. |
|
 H
Ma még fiatal vagyok,
Nem tudom milyenek az idõs fagyok. |
|
 H
Az emberek közül sokan csapdába esnek,
Megkapnak minden jót, de mégsem eleget.
Mindig többet akarnak, és még többet,
Ezzel megváltoztatva saját bensõjüket!
|
|
 H
Tovatûnõ pillanatok,
elvesztett érzelmek,
dárdával törnek utat,
nincs kegyelem, |
|
 T
Oly
elkeseredetten
próbálom.... |
|
 T
Mint a magasfeszültség,
hatott rám a közelséged
|
|
 T
Napnak sugara, madarak víg dala,
sárgálló gólyahír, szárnyaló örömhír,
|
|
 T
Ami megszûletett pusztulásra van ítélve"
Nekem ez volt az elsõ amit belevertek a fejembe |
|
 T
Kitekintek létem ablakán,
elhúztam makacs függönyét,
|
|
 T
Nem, nekem nem terem több a légnél,
Lassú a torzulás, fájón széthasít, |
|
 H
Menekülök a szörnyû végzetem elõl.
Mint a kettétört bot, olyan a kapocs;
Mely összetartana, ám már képtelen.
Mint a menekülésem. Az is végtelen.
|
|
 H
Te, ki ma nem vagy
Ki soha el nem ér...
Csak az álmom lesz az enyém.
|
|
 H
Lomha higanyként cammog az éj
s ahogy átfolyik rajtam a múlt
csendben elszivárognak perceink...
|
|
 H
Ha szívem megszûnik dobogni,
Nem foglak már téged szeretni.
Ha szemembõl eltûnik a fény,
Elveszik örökre minden remény.
|
|
 H
S létbe vetült, anyaghalom.
Szállva tudattalan, hanyatlóan.
Valahol, hol lebeg a karom.
Mint, ki álmodó átkozóan. |
|
 H
Mint Csipkerózsika a százéves álmából,
Úgy ébredtem én is lelkem magányából!
Szeretsz! Mint felhõk takarásából a Nap,
Úgy tör elmémbõl elõ e gondolat!
|
|
 H
Szerettél ma már tudom.
Lehettél volna társ
kit életre becsülök, kivel
reggelente ébredek,
|
|
 H
A Nap mosoly a tengeren
Miben a lélek megterem.
Benne érzem a végtelen,
Mi a szívben érzelem. |
|
 H
Kinek szabad elárulni,
Boldogságunk kialkudni.
Kinek szabad megérteni,
Elfogadni halálunkig.
|
|
|
|
Ma 2025. november 30. vasárnap,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
