|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 T
Mondd kedvesem,
mi éltet,ha nem,
szemed ragyogása?
|
|
 T
Csendes kis orvos,
Magányosan élõ, hangtalan
Piros.
|
|
 T
Az élet egy nagy találkozó.
|
|
 Z
Ha majd elfárasztott szilaj hullámoknak milliós hada,
megpihenek akkor roppant vizem ölén.
Pihenni akkor elhagyott öbölbe visznek egykedvû, barna énekek.
|
|
Hajnal felé búcsúzom,
Ajkadon forró csókom.
C |
|
 Z
Halkan a padsorokhoz indultam, s leültem,
Tekintetem az oltár feletti képre szegeztem.
|
|
 Z
Hagyni kell elmenni, ne bánkódjunk nagyon,
Mert az eltávozott lélek is szenved, a túloldalon.
|
|
 H
"Dolgozni vágyok!" -
Ez életem ritka, -
S önzõ jelszava!
|
|
 H
Felfalt mindent, s utána okádott,
Hús-rothadást lihegve lehelt,
Teste szürke koppanás az árnyon,
Lelkével teste roncsán térdepelt.
|
|
 H
Nyakon ragadnám
a Holnapot,
ha úgy látnám,
csupa jó dolgot hoz.
|
|
 H
Úgy az idõt megálítanám
Valami már lassítsa a rohanást
Keressek fiatalabbat én nálam
Kire indáimat ráhajlíthatnám.
|
|
 H
Hûvös karjaidban rejts el engem,
éjjel, amikor rám hullnak az álmok,
csókjaiddal hûsítsd lázas lelkem,
mint vándor hajót az óceánok.
|
|
 H
S mi szívünknek oly kedves:
a szeretet
Örökké akarjuk, mi emberek |
|
 H
Szeretném: ha szarka lennék,
S Te ékszer egy asztalon,
Az ablakon bereppennék,
Csak, míg az ékszert ellopom.
|
|
 H
- szegény ember lyukak között sem válogat -,
s ekkor egy autónak
lyukas lett kereke... |
|
 H
Mikor látlak, minden izmom megfeszül,
De rád nézek, mert muszáj.
S nézlek, míg el nem visz az uszály.
Így lépek a fénybe át, a homályon keresztül. |
|
 H
Mintha egy másik világot látnék,
S egy óriás kastélyában járnék.
A lakásokban alvó ezernyi ember,
Egyetlen lénnyé olvad össze bennem.
|
|
 H
Csörgött a szilánk, repült a foncsor
kijózanodva a fájdalomtól
rá kellett döbbennem, hogy sosem ott fáj
ahol a szenvedõ saját arcába vág. |
|
 H
Szemem égve ködfátyolban úszik,
lázam sebesen egyre följebb kúszik,
fülemben légkalapács zaja döng,
mintha kihalt volna köröttem a csönd. |
|
 H
Vérezõ vérpadok verejtékes
végben várván végítéletet
végsõ vészben |
|
 H
Vándor, ki az úton mész, s poros lábad, kezed...
Hallgasd a madarakat, s óvd a természetet!
Egyetlen szavával alkotta mindezt Isten,
Hát vigyázz rá, mert elszámolnod neked kell vele!
|
|
 H
Ma már semmi sem fáj,
Ma többet érnek a holnapok,
Mert ki a Reményt adhatja,
Az immár Én vagyok! |
|
 H
Drága Édesanyám!...Anya vagyok és tudom nehéz,
Még fialal vagyok,igy minden szépnek látszik,
Hulló kõnnyem is szivárvánnyá válik,
|
|
 H
Az Idõ pecsétje, mely mind' több nyomot hagy,
Barázdált árkokat homlokomon, s szemeim alatt! |
|
 H
Küzdök érted önmagammal,
Mit kezdek majd a szavakkal,
Véletlenül nem véletlen
Milyen lesz majd az életem.
|
|
|
|
Ma 2025. június 15. vasárnap,
Jolán, Vid napja van.
Holnap Jusztin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
