|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
állj meg egy percre... hallgasd a zenét!
-mit angyalok hárfája, lágyan zeng fölötted...
C
|
|
 H
Ez volt az életének maradandó kincse,
Miért érdemes volt, rövid életét leélnie!
S ahogy az évek elmúlnak a fejünk felett,
Úgy lesznek az Õ kincsei egyre értékesebbek! |
|
 H
Bugyuta rovar, levegõtlen,
gomba nevet szálkásan,
hegyekben a tetemek,
a növény csomagol nyájasan. |
|
 H
Reménytelenül úszkáltam az élet tengerén,
Míg TE meg nem fogtál, a szerelmet keresvén,
Nagyon Sokat jelentesz Nekem,
Nélküled ismét üres lenne az Életem.
|
|
 H
Megérdemled, mostmár fázzál,
Nekem ne is kiabáljál.
Fagyoskodhatsz majd eleget,
Miért túrtad le a földet. |
|
 H
Én vagyok, ki hajlandó egy csúf, esõs délután
Keresni a felhõk között a hétszínû szivárványt,
S hiába szólsz, hogy az ilyenkor sohasem látható,
Az is én vagyok, kinek makacssága hét országra szóló. |
|
 Z
csukott szemmel és csak téged láttalak
és látlak most is, és mindörökké,
|
|
 Z
Múzsám légy, Ibolya, áldott, tiszta lélek,
Tebenned leendõ anya, kit tekéntek:
|
|
Ábrándok helyébe álmodj új világot,
mosoly-fakasztót és igaz-boldogot!
V |
|
 Z
Szenvedõk mindig összeérnek.
Névtelen sírok, temethetõ végek.
|
|
 Z
lányom, a kétnapos asszony
boldog kislányhangja
szempillantás alatt
felmelegít.
|
|
 Z
Szeretlek, mert szemed csillogása az erõ,
Szeretlek, mert veled reményt kap a jövõ.
Szeretlek, mert szavaid vígaszt nyújtanak,
S napfényt kap a vihartól gyötört tegnap...
|
|
 H
A mosolyom rólatok szól!
Szám bolondos szava néktek dalol!
Jókedvem a Ti érdemetek,
Ti szerettek, én szeretlek Titeket.
|
|
 H
A Napkorong Nagymamája is Te legyél
És tápláld az ifjúságnak is, a kis szívét. |
|
 H
Fagyos csók ajkunkon,
megláncolva létezünk,
halott vággyal arcunkon
sikoltanánk szenvedésünk.
|
|
 T
Talán, ha egy másik szerepet játszanék,
ha nem azt mutatnám, ami én lennék, |
|
 H
Eltûnt a félelem, a vágy,
A buzgalom
Meleg van. |
|
 H
S ahogy telik az idõ, nem jön ki a torkán egyetlen hang sem,
mivel senki sem kíváncsi az õ mondandójára,
így válik börtönének elárvult árnya. |
|
 T
Végre valahára, arcot kaptak a nevek.
S azt is tudom, a versek kit rejtenek.
|
|
 T
Néha bennem hull a hó
Nem tudom, hogy mi a jó.
|
|
 H
a lélek az
ki ott közel
ledobja
árnyait |
|
 H
Nyugalmas hitvesi ágyam, mely oly hideg, mint a jég,
Párnáján kedvesem illatának lángja hûvösen ég.
Fehér selyme, mint a szûz hó, arcomhoz simul |
|
Ám egy dolgot ne felejts el
én itt vagyok
örök, végtelen szerelmemmel. |
|
 H
Mégsem lehetünk teljesen boldogok. Az élet
Közénk áll. Titkolnunk kell, szívünk mit érez,
Eltakarni a mosolyt, a könnyeket... |
|
 H
Milyen szép, gondolja:
Csillogó!
Reszketve vallja meg a vers:
Õ nem nekem való!
|
|
|
|
Ma 2025. november 30. vasárnap,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
