|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
 I
Nációmként egyben látom,
Széjjeltörött magyarságom. |
|
lelkembe bebújik
az aranyló Nap |
|
 T
S más álmodik-e engem,
vagy én álmodom magam?
|
|
 T
Üvegkoporsóban fekszem,
Nyugodtan, csendben,
|
|
 T
Egy éve már, hogy papírt s
tollat ragadtam, |
|
 T
A környezõ hegyeket már vörös alkony borítja
|
|
 T
Mikor a hited csak erõtlen kapocs,
A megrázó pofont kétoldalt kapod,
|
|
 H
Derengõ hajnal és felhõtlen ég.
Ezek lesznek "ÕK", a jövõ nemzedék! |
|
 H
Szeresd az õszt, a ropogó avart,
Ne sajnáld a tovatûnõ nyarat,
A természet új szépségeket tartogat. |
|
Ismered azt a földön kívüli kínt,
Mit akkor érzel, ha a lelked tépik ki?
C |
|
Tavasz igaz gyöngye
A virágok könnye.
C |
|
Ha belenézel egy másik ember szemébe,
Nem biztos hogy rögtön belelátsz lelkébe.
C |
|
Ki ez az Idegen?
Aki csak néz rám hidegen.
C
|
|
Hogy kevesebb vagy mint más?
Melyik hazugság vezetett erre?
C |
|
Hányszor halt, s hányszor született,
S vaj' mennyit, ugyan hány századot élt?
S mi több, hány kedvest, hû feleséget,
Szép szeretõt, s hány gyermeket remélt?
C |
|
Költõ vagyok, vagy mi.
Pusztaságba vetett szavam,
Csak kergeti szél, lomhán
Mely a te szívedbe halad.
C |
|
Csönd van,
nagyokat hallgat
minden fa.
C |
|
Ne hívjatok meg az esküvõre.
Nem is akarok már élni addigra.
C |
|
Hamvasszürke kakaóscsiga
gömbölyödik a párnán.
C
|
|
Fájni kell a szívnek, hogy tudja meg szeret
csak álom , hogy egyszer átölel két kezed.
C |
|
 T
Tavasz, nyár, õsz, tél,
Hová lettél mellõlem rég.
|
|
 T
legyek a fény
egy csillag mosolya
|
|
 T
Mert hát város csak nõ lehet,
elsiratom az összeset:
|
|
 T
Egyszer csak megkapom a szívet,
enyém lesz és örökké Piros! |
|
 T
Hová visz az út engemet, milyen irányba,
Sorsom meg van írva, kitérni hiába, |
|
|
|
Ma 2025. november 30. vasárnap,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
