|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
 T
Sötét erdõnek alján,
Egy bús angyal álmot lát. |
|
 I
Az emberek szeme üres;
Néma és fogoly mind. |
|
 I
Az úton állok, feléd.
De Te messze vagy még. |
|
 I
.Koporsóban fekszik,mozdulatlanul.
Sirás töri meg a csendet,gyászol
az egész falu. |
|
.JPG) I
Ahogy kell a falat kenyér az éhezõ embernek,
Ahogy kell az anyatej az új szülött gyermeknek, |
|
 I
Hullámaid, mint göndör haj a szélben,
Rajta ezer meg ezer csillám lépdel. |
|
És könnyes szemmel, kívánkozva nézek utánad.
De ezt te észre sem veszed, mert üldözöd a vágyad,
C |
|
Fehér akác fürtök alatt
Mely most millióit rázza,
C |
|
Légy mellettem,légy hû hozzám,
Vágyj kérlek Rám s emlékezzél Rám
C |
|
A tükörképem szemei rámosolyogtak.
"Gratulálok!"- mondta ki hangsúlyozva.
C |
|
Bársonyos tested, hozzám bújik karomba veszve.
C
|
|
A világosság szívünkben terjed már,
Vegyük hát észre lelkünk sugallatát.
C |
|
Poros az út, melyen jársz szüntelen
Nyomok mindenütt látszanak
C |
|
mert eltûnt a feledés meg a félelem
és az ürességbe belefolyt a csönd.
C
|
|
Szívem százszor meghalt,
És százszor született,
C |
|
Úgy tesz és alkot, hogy lelkiismerete
nyugodt álmot adjon minden este,
C |
|
 T
De sok mindent látok én,
ha behunyom két szemem. |
|
Mielõtt végleg elmegyek,
talán írok majd egy búcsúlevelet...
V |
|
riad a kisfiú, kiált anyjának,
de a mélybe húzzák nádak-táncával.
H |
|
Szívemet küldöm a széllel,
Vadul égõ szenvedéllyel!
H |
|
Arcomba csap a nyári zápor,
Hajamból, vállamon zuhatag ficánkol
C |
|
Ha kell, rögvest pennát faragok, hogy írhassak újból.
C |
|
Hangos, jajongó, zuhogó,
Ahogy a sziklák közt rohan
H |
|
 T
Láthatatlan szívünk dobbanását érzem,
szívemnek legmélyén, már olyan nagyon régen. |
|
|
|
Ma 2025. december 22. hétfő,
Zéno napja van.
Holnap Viktória napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
