|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
egy láthatatlan erõ feléd taszít
C |
|
Téged írlak most magamba,
mint lepedõmre, izzadlak papírra.
C |
|
A paplanom
szemtelenül arcon csap...
C |
|
Elviselem hiányodat,mert nem tehetek mást
C |
|
valaki
lámpád helyett viaszsárga
C
|
|
Behunyt szemmel szoríts, ragadj,
Vakíts te fény az alagúton át.
C |
|
 I
Kicsúszik kezem a kezedbõl,
Kicsordul az elsõ könny a szemedbõl |
|
 I
.
ahogy rámszakad a temetõ csendje |
|
 I
Mellém fekve átölelsz, s csókolsz, |
|
 I
A jó mag csiráját otthon vessük el hát,
Hogy békében, megértésben éljen a család. |
|
Mindegy fekete vagy fehér, én megfogom kezedet!
Elfogadlak, vele elfogadom hitedet,
C |
|
Olyan, a szemed, mintha csillag ragyogna benne,
C |
|
Hogy mi is a szerelem?
Sokszor elgondolkodom.
C |
|
Sok csokor, sok virág:
Szegfû és tulipán
C |
|
Könnyeznem kellene, de mosolyra görbül szám,
Mikor egy emlék tér be hozzám...
C |
|
 I
Reményt virágzik a szívem,
Rajta egy kis ezüstszárnyú pillangó megpihen, |
|
elfújta a szél...
H |
|
Pedig a színes virág az avarban,
a feléd nyúló kéz a zûrzavarban,
H |
|
A versben benne van a legbensõbb lényeg.
Soha nem hazugság, azt meséli, amit érzek!
H |
|
Barlangok mélyén, nem járt utak nyomán,
Türelemmel nõnek évmilliók során.
H |
|
Te voltál, ki arcomat simítva bíztatott: Felejtsd el, és remélj szebb holnapot.
C |
|
De nem lelem békém, sötétben bolyongok,
Kínoz a magány, amit rám hagytatok.
C |
|
Mert minden erõm, 'hiába hozott kegyeit,
Már csak prédaként veti lábaid elé!
C
|
|
Egy vers nem csupán sorok és rímek.
C
|
|
 I
A vérzõ szívek birodalmában
Végtelen mélység vár ránk |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
