|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Akár a feslett lány, ki magát kínálja éppen,
Én önmagam decinként kimérem.
H |
|
Bizony megnyugvásra lel szívem,
Mert így közelebb kerülök Istenhez.
H |
|
Minden él, mozog, hangos, színes
Ilyen, ha pezsdül, a vén természet.
H |
|
Majd végül fémes csikorgással megérkezik,
Véget ér a hajnal, és kezem erõsen szorít.
H |
|
Sötétség leple borul a tájra,
Zokogó lelkem magányos árva.
H |
|
Adj hitet egyetlen drága istenem
Hogy mindezt végig vihessem
H |
|
 T
született túlélõ vagyok |
|
 T
Társtalanul fekszem az éjben |
|
 T
Homályban lépkedtek ketten |
|
 M7
Azt hittem csak búcsuzunk,így csendben,némán
Még a Hold is ránk mosolygott sután...
|
|
 M7
Éledõ barna földnek erõs illata,
Erdei levegõ fûszeres zamata,
|
|
 M7
Ha még egyszer odabújnék,
miket mesélhetnél nekem!? |
|
 M7
Újra fáj a szíven, mélyén tátongó seb
A fájdalom napról napra erõsebb |
|
Szeretném elmondani neked,
Hogy a szívem örökké tiéd.
C |
|
Párja hûségesen hordja az élelmet,
míg az árnyat adó sûrû levelek védelmeznek.
C |
|
Megsárgult képeken nézek én rád,
Vagy nézek még fiatal, ölelõ anyát.
C |
|
Tûz és víz voltunk mi ketten,
Te oltottad szívem, én égtem érted.
C
|
|
Valami azt sugallja várjak rád,
reménykednem kell,
C |
|
Alant az udvaron, már nem fáj semmi sem,
Egyszerre van csók, ölelés, élet, halál jelen,
C |
|
Hogy mire eléred álmod,
Addigra késõ, s már nem is vágyod.
C |
|
Táncolj a síromon!
Szakítsd le virágom!
C
|
|
Eltûnt!
Ez az élethez oly nélkülözhetetlen dolog,
C |
|
Idén is eljött
A fenyõ halála
C |
|
Rabszolgaként várom, mindhiába,
Láthatnám-e a világot, a fényt.
C |
|
Sóvárgok utánad, ahogy aszály idején,
A föld kívánja esõsnek hûsítõ cseppjét.
C |
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
