|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
A sok kár, amit okoztál,
Most mind háborúba hajt.
H |
|
Egy reggel a tisztás közepén
különleges virágot melengetett a fény.
C |
|
Míg egy lezárt ládikának mélye;
Mely õrzi, oly annyira féltett titkaimat!
C |
|
OTT VAN, KÖVET
MÉG HA NINCS IS NEKI JÁRDA.
C |
|
 T
árnyként
tovalibben |
|
 T
Mint kõ a kõhöz, földhöz az ég |
|
 T
Halálharangok zúgják fülembe
Sok ezernyi szenvedés s fájdalom zaját |
|
 T
Még ajkamon érzem csókod édes ízét, |
|
Nekem több egy ölelés,
vagy egy kézfogás,
C |
|
amíg egy Címeres Betolakodó
meg nem hághatta belsõ járókánkat,
C |
|
Símogatlak, becézgetlek, mint egy virágot,
Karjaim között megtalálod a boldogságot.
C
|
|
 T
Szemembõl ma könny csordogál,
Arcomat fájdalom torzítja,
|
|
Vajon egy megbomlott elme képes-e
összefogóbb képet alkotni sanyarú világunkról,
C |
|
 T
Nem kell a vallomás,
Nem kell a szó, |
|
 T
Úgy mennék a szabadba,
Hogy nem önthetem szavakba,
|
|
 T
Akartam, hogy tudd: szeretlek.
Pedig tudom, te már nem szeretsz.
|
|
 T
Akard az életet és akard a szerelmet,
De ne teremts ezzel rabságot senkinek. |
|
 T
Nem is kérdezem,
ma gondoltál-e rám
|
|
 T
Árpád népe! A történelem várfokán,
Hol milliónyi ember, kart karba öltve áll,
|
|
 T
Kié a szíved, mondd enyém?
|
|
 T
Bár érzem a valóságot,
De áttetszõ álmot látok,
|
|
 T
Rossz napjaim visszatértek,
Sötétek és álmosak. |
|
Látod ott a hóvirágot?
Fagyos földbõl kicsírázott
H |
|
Tavasz van, szertelen és hûvös,
Cseppekbõl szõtt rapszódia;
H |
|
Szétolvadt sikoly forog
kilóméteres üzenet
H |
|
|
|
Ma 2026. május 06. szerda,
Ivett, Frida napja van.
Holnap Gizella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
