|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Valami láthatatlan súly
lehúzza,
tördeli fáradt lelkemet,
H |
|
 T
Ezen az apró udvaron
nem ver gyökeret beton |
|
 T
Úgy érzem mostmár
végleg elengedlek, |
|
 T
Süt Nap, es es?
virul a temet?
|
|
 T
Miközben mi csókolóztunk vadon |
|
 T
Drága, jó Mamókám
Tíz éve,, hogy meghaltál már.
|
|
 T
S hidd, a Zord-tél is lesz egyszer, Vert-sereg!
|
|
 T
Rád gondolok, mert hiányzol nagyon,
|
|
 T
A földi lét csupán egy álca,
Id?, míg várok a Halálra. |
|
 T
Tele van a lelkem ragyogó tüzes fénnyel
|
|
 T
Ó, te öreg f?z
Súgd meg bánatod |
|
 T
Az életben a sors összehozott minket |
|
 T
Régi vágyak hullámain |
|
 T
Percek, melyek lassan telnek |
|
 T
Ne hidd, hogy már nem sírok!
|
|
 T
Emlékszem, ahogy selyemként
simogat lágyan kezed...
|
|
 T
Gyere halál, vígy magaddal
|
|
 T
A lombhullásban elhoztad nékem a tavaszt |
|
 T
A fájdalom mardossa a szíved,
|
|
Elengedtük.
Elment örökre
V |
|
Veled minden olyan áttetsz?nek, légiesnek t?nik,
mint virágszirom lebegése könny? nyári zápor után.
V |
|
Hisz két ember csak akkor boldog,
Ha szívük egymásért dobog.
H
|
|
Elmúlik a gond is majd felettem
Lelkem végre megnyugovást talál.
H |
|
A portréd, mi h?en ?rzi másodat,
Igaz, hideg kép, mi díszít otthont;
H |
|
Az égen monoton vonulnak a fekete felh?k,
mint a katonák, kiknek a harc ideje eljött.
H |
|
|
|
Ma 2025. november 04. kedd,
Károly napja van.
Holnap Imre napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
