|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Egy f?szál a réten,
Egy f?szál a semmiségben.
|
|
Testem ,mint a k?
id? tavába hullva, |
|
Hajlik ablakod alatt fának ága,
Mert dalos madárka szállott reája, |
|
Csendre vágyom némaságra
Bezárt szív-vakságra |
|
Gyújts egy szál gyertyát!
Nem kicsit, mert hosszú lesz az éjszakád.
|
|
A drága természet is sirat,
borús égb?l könnyet hullajt |
|
Káprázatos fénnyel karolt át az este,
Csillagszemét az ég reám meresztette.
|
|
Felh?ket felsebz?
szirtekre vágyom,
|
|
Eldobnék magamtól mindent, mi van!
nem érzem, hogy életemnek értelme van.
|
|
Mikor legutóbb találkoztunk, úgy tettem,
Mintha minden rendben lenne, pedig nem.
|
|
Gazdagság. Odaadom másnak.
Igazság. Emlék anyámnak.
|
|
Jobb lesz, ha írok,
Mert már régóta csak magamban sírok
|
|
Hol vagy kedves barátn?m?
Kinek a kezét simogatod? |
|
Selyem ágya ringatódzó,
Finom illat álmot ontó. |
|
-Hová t?nt mindenki, s miért e magány?
Hát töröm, e tükröt, hogy ne lássam magam se! |
|
Kismadár messze száll s vígan dalol,
Látni, hallani fogod még biztosan valahol!
|
|
Pillád fátyolos köd
könny? teherként takarja, |
|
Kedves hangod
s arcod elvarázsol |
|
kinek a lakásában akad
még ennyi egy helyre gy?jtött kacat
|
|
Keresem azt, kinek csak én vagyok
Kinek a szívében csak én lakok. |
|
Nyárfa integet a szikrázó hold ezüstjében,
Ahogy haza indulva vissza-visszanéztem. |
|
De mit bánom én mindezt
ringó domböledben, |
|
Karomat nyújtani a jöv? távlatában
S megérinteni a magány határát, |
|
Harcolsz az utolsó csepp véredig,
A Lelked legvégs? leheletedig. |
|
A harag már nem, de a vérem még lázad.
Fájni fog még, hogy a lelkem a halálba vágtat! |
|
|
|
Ma 2025. november 06. csütörtök,
Lénárd napja van.
Holnap Rezső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
